Az élmény kevés alattvalónak adatik meg, de a gazdasági válság közepén egyetlen napra kapnak egy modern tündérmesét. Vilmos herceg és Kate Middleton pénteki londoni esküvője nem csupán az Egyesült Királyság ünnepe. Világszerte állítólag 2,5 milliárd ember fogja a tévék előtt nézni vagy az interneten követni, s a közösségi oldalakon rögtön „lájkolni” vagy „kommentálni”, ahogy az ifjú pár az oltár elé vonul a Westminster-apátságban.

Windsorék, ahogy egy polgári társadalomban neveznék a királyi családot, nyugodtan hátradőlhetnek. Az esküvővel sikeresen átmentették magukat és a monarchia intézményét is a posztmodern világba. Minden igényt ki tudnak elégíteni, a családcentrikus konzervatívoknak éppen úgy megfelelnek, ahogy kiszolgálják a bulvársajtót és az interneten felnőtt generációkat is.

Pedig II. Erzsébet és férje a ma már csak történelemkönyvekből ismert brit világbirodalom „termékei”. A királynő és Fülöp herceg, az utóbbi közismerten ízléstelen szóviccei ellenére még valamiféle értéket, tartást képviseltek. Gyermekeik viszont inkább a botránykrónikákat gazdagították. Ármánykodások, félrelépések és – leginkább szappanoperákat idéző – szaftos fordulatok jellemzik e generációt. Míg más családokat sokkal kevesebbért páriának nyilvánítottak volna, Windsorék töretlen népszerűségnek örvendenek. Talán azért, mert ügyeikben sokan látják viszont saját maguk és környezetük világát. Hiába tartja magát a királynő a „nem panaszkodom, nem magyarázkodom” elvhez, a (globális) közbeszéd mégis az ő családjáról szól. Mellettük más uralkodói famíliák a maguk botrányaival labdába sem rúgnak.

A kulcsszereplő ebben a végtelennek tűnő sagában a lassan hatvan éve trónra lépett II. Erzsébet. A királynő, aki 19 évesen, a náci Németországgal vívott háborúban megtanult teherautót vezetni és szerelni. Akinek koronázását fekete-fehérben közvetítette pár televízió. Akinek uralkodása kezdetén a hírszerzési jelentések még bizonyos Joszif Sztálin nevével kezdődtek. Aki túlélte a szuezi válságot, a Beatlest, a szexuális forradalmat, az olajárrobbanást, a bányászsztrájkot, a falklandi háborút. Aki abból a kínos kutyaszorítóból is jól jött ki, amibe az írott és íratlan szabályok ellen lázadó, a kezdetektől elrontott házasságot, az azzal együtt kapott háromszöget kiteregető néhai menyének, Lady Diana Spencernek köszönhetően került.

II. Erzsébetnél megbízhatóbb nemzeti intézményt aligha találni a világban.Mindig ott volt a helyén. Sohasemmutatott különösebb érzelmeket, de tette a dolgát. Olyan kötelességszerűen, a protokoll előírásait oly precízen betartva, ahogy azt a szigetországban mindenki – korra, nemre, származásra, társadalmi rangra való tekintet nélkül – elvárta tőle.

Az esküvő csak tovább erősíti a királynő és Windsorék pozícióit. Vilmos és Kate XXI. századi brit szexepilnek és országimázsnak is első osztályúak. Meg kapitalista nagyvállalkozásnak. Az esküvő 25 millió euróba kerül, de a királyi lakodalomhoz kapcsolódó turizmusból meg a csecsebecse-értékesítésből legalább 700 millió euró fog befolyni. A boldogság biztosított – a remények szerint nem csak erre az egy napra.