Már hangzásukkal is lenyűgöznek az efféle csomagok (az a ciccegés, a csacsogás!), és a kellemes tavaszi időben, az új alkotmánytól kipirultan egyébként is olyan üdvözölhetnékünk van, és a bürokráciacsökkentő csomagokhoz régi, szoros érzelmi kötelékek is fűznek, feltétel nélkül rajongunk minden bürokráciacsökkentő csomagért, hiszen a bürokráciacsökkentés olcsóbb, mint a vízi út, társadalmunk fejlődésének záloga és eredménye 2 in 1, egyetlenegy hátulütője van, tudniillik, hogy a bürokráciacsökkentés – minden eddig ismert eset ezt látszik igazolni – jelentősen növeli a bürokráciát.

Puhl Sándorral szólva: kétségtelen tény, hogy a XXI. századi magyar kormányok Szent Grálja a bürokráciacsökkentés. Amikor a pénzügyminiszter már végképp sarokba szorult, hitelt fölvenni már nem tud, nem is adna neki senki, a zemberek dolgozni többen nem is nagyon tudnak, és olyan nagyon tán nem is akarnak, az meg végképp reménytelennek tűnik, hogy valaki meg is vegye tőlünk, amit így vagy úgy megtermelnének, a kiadások továbbfaraghatatlanok, a nyugdíjakhoz kéne nyúlni, de ahhoz meg nem lehet, mert tuti választási vereség, minden könyvelési trükk kimerítve/magánnyugdíjpénzek bedarálva, na, ilyenkor szokott jönni a két csodafegyver: a gyógyszerkassza és a bürokráciacsökkentés.

A gyógyszerkassza az egyszerűbb eset: a mindenkori kormány bejelenti, hogy megvágja, év elején még meg is tartanak néhány milliárdot, aztán jönnek pánikolni a gyógyszergyárak, majd az egész egészségügy, őszre már egy fillér sem marad a kasszában, és ha a kormány azonnal nem ad néhány milliárdot, akkor tömegével pusztulnak a választópolgárok, azt pedig a kormány nem nézheti tétlenül, hát ad. Így lehet a gyógyszerkassza folyamatos megszorításával ütemesen növelni a költségvetési hiányt.

A bürokráciacsökkentés már ravaszabb folyamat, de eredményességében vetekszik a gyógyszerkassza-megszorításokkal. Az elmúlt években legalább három kormányzat indított jelentős bürokráciacsökkentési programot, de az is lehet, hogy négy. Hol öt-, hol hat-, hol hétszázmilliárd forintot talált a kormány (évente!), GDP-százalékpontok röpködtek, aztán ebben maradtunk, jött a következő kormány, következő program, újabb százmilliárdok (verbalice). Lassan másfél ezermilliárdos spórolásnál kéne tartanunk. Az eredmény önmagáért beszél. Pontosabban: a beszéd önmagában eredmény.

Nem volt minden kormányunk minden tagja ilyen kis naiv, idealista. Volt olyan kormányfő is, aki ezerrel csökkentette a bürokráciát, korábban viszont éppen olyan céggel kereste rommá magát, amely a bürokrácia saját bürokratái által követhetetlenül változtatgatott rendszerében mutogatott utat a bürokratáknak. Perfekt Rt.? Megvan még?

Most ezt a többszörösen önmagába csavarodó dupla-Möbius-bürokráciát fogja rendbe vágni Matolcsy György. (És megtalálni az Északi-középhegység méretű aktahalom alatt az ötszázmilliárdot.)

Parányit szkeptikusak vagyunk. Vajon történtek-e lépések a fölállítandó bürokráciacsökkentés-előkészítő projektszervezet szervezeti és működési szabályzatának szakhatósági engedélyeztetésével kapcsolatban? Kitöltötték egyáltalán az M0879-FVT-9872426-15-72772-HGT jelű bürokráciacsökkentőprojektelőkészítő-engedélyezési űrlapot, különös figyelemmel a HHBT-87 és ZQT-879-es mellékletekre, amelyek beadási határideje – az űrlapbeadási illeték befizetése után, amely illeték mértéke az éves árbevétel jegyzett tőkére vetített természetes alapú logaritmusának másfélszerese, ha a jegybanki alapkamat és a vásárlóerő-paritáson számolt Hold–Vénusz szög hányadosa nem haladja meg a GDP 4,5 százalékát – sajnos éppen munkaszüneti napra esik?