A kormányzó erő megbukott
A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) két elnöke lemondott tisztségéről. Részint tiltakozásul, részint mert „nem tudta kellő súllyal érvényesíteni a testület érdekeit”.
Ez megy. Cseppben a tenger a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) – egy a SZIMA ellenében létrehozott társaság – beemelése az alkotmányba. Ez, hogy is mondjam, mulatságos. Volna, ha nem volna életveszélyes, a magyar társadalom ugyanis végletesen ketté van fűrészelve. Ez tragédia – és tűrhetetlen. Aki tűri, nem ért semmit, aki gerjeszti, rosszfajta ember. Én arra szegődtem, hogy amennyi telik tőlem, ezen enyhítsek – és addig csinálom, míg érzek némi hatást. Mondhatom, felhőtlenül boldog voltam, amikor az előző rendszer megszűnt, és bár korántsem gondoltam, hogy hirtelen minden radikálisan jóra fordul majd, biztos voltam abban, hogy szabadságproblémáim nem lesznek többé.
Pedig úgy tűnik – lettek.
Anno úgy gondoltam, hogy ezek a helyes gyerekek – a Fidesz ugyanis fiatal, vidéki, első vagy másfeled generációs értelmiségiekből áll – ezt a, nem is tudom, Szent Istvánig és Koppányig visszavezethető, kuruc-labanc, jobb-bal, urbánus-népies, kismagyar–nagy-magyar leosztást zsigerből felülírják. Neveltetésükből, szociokulturális helyzetükből fakadóan. Nem így lett, éppenséggel az ellenkezője lett. A Fidesz irányadói úgy tudják, hogy akkor képesek ötről hatra jutni az országgal kapcsolatban, ha megingathatatlan-megkérdőjelezhetetlen hatalmat szereznek maguknak. Ez jóindulatú vélemény, amely nem állítja, hogy hatalmi téboly munkálna egyesekben. Tényleg nem gondolom, hogy a nettó, önmagáért való hatalomért menne, ami megy, de a hatalomért megy. Átálltak erre az oldalra, a hatalom minden módon való megszerzésének oldalára – és ez a bukás. Bukás. Mely akkor kezdődött, amikor a Fidesz feladta azt a naivnak is nevezhető attitűdöt, hogy tisztán, becsületesen, őszintén, szívből fogják intézni az ország dolgait. A kormányzó erő ezzel a szűk egy év alatt produkált teljesítményével megbukott.
Így, múlt időben?
Múlt idő. Mondhatnám, régmúlt. Ami nem azt jelenti, hogy a Fidesz egyszeriben kikerül a hatalomból, de a bukás tagadhatatlan. Nagy baj az ő bajuk, mert a mi bajunk is. Fölöslegesen bajba van sodorva az ország.
Hogyan viseli, hogy az LMP parlamenti képviselőjeként, ellenzékben, gyakorlatilag nincs befolyása az ügyek alakulására?
Az LMP-nek komoly hatása van az ügyek alakulására. A legkomolyabb. Nem csupán a törvények, de a magyar élet alakulására is. Ha nem volna ez a lehet más, ha nem volna népképviseleti felhatalmazása, akkor igazán nem lehetne másképp. Aki nem áll melléjük, nem tudom, hova áll. Rossz helyre. A zöldség nem afféle hab a tortán cucc, és percek kérdése, hogy nagyon sokan belátják: amit egy zöldpárt mond, fontosabb az életükben, mint az eddig bevált diskurzust közvetítő politikai alakzatok által papagájként ismételgetett szólamok. A média egy része ezt a lehet mást nem közvetíti, de túlzás, hogy csupán a médiaközvetített létezik. Csak úgy lesem, milyen felkészültek, okosak, fiatalosan kemények és helyesek a képviselőtársaim. Ha ez jobban nyilvánossághoz jut, áttöri az előítéletek falát. Két perc múlva így lesz. Két év. Már mostantól, ahogy ezt olvasod. Képtelenség, hogy a nettó politikai acsarkodás volna a közös ügyek intézése. A politika kulturális kérdés. Minden kulturális kérdés. Hogyan közlekedünk egymással, hogyan viselkedünk, hogyan szűnjön ez a körkörös gyűlölet, kirekesztés? Az LMP ezzel foglalkozik. Igazán közügyekkel.
Ugyan országgyűlési képviselő, de író maradt. Mennyire tematizálja a politika a mindennapjait?
Foglalkozom vele, de hát eddig is foglalkoztam vele. Ez most komoly felelősség, tehát mint írót zavar. Bezavar, minek tagadjam. Blokkol, gátol, nyomaszt, de végül is én hagytam, hogy megtörténjen velem a képviselőség, úgyhogy nem nyafognék. Van egy tíz évre szóló projektem, minden évben meg fog jelenni egy könyvem, ha minden igaz. És minden igaz. Ezek a kéziratok ilyen-olyan állapotban vannak, húsztól nyolcvanszázalékos készültségben, és foglalkozom is velük, ami belefér. Nem sok fér bele.
És ha az LMP a helyére kerül, vagyis az emberek – ahogy fogalmazta – tiszta szívvel és józan ésszel belátják, hogy a zöldség által lesz élhetőbb a világ, akkor visszavonul majd a politikától?
Ez állandó opció. Az úgynevezett magaskultúrával politikusok nemigen foglalkoznak. Remélem, ezzel most sok embert megbántok, merthogy ők igenis foglalkoznak! Számos okos, szakmájában felkészült kolléga ül a patkóban, akinek ez a dolog egyáltalán nincs a horizontján. Hogy én ne haragudjak, de ő nem szokott olvasni, közölte velem múltkor egy jópofa, nagydarab ügyvéd, kedves mosollyal. Nem haragszom, mondtam neki, de kicsit azért haragudtam. Hogy van-e valami szerepem ott, nem tudom, mindenesetre érzékelem, ahogy sokan a szemük sarkából fixíroznak: jé, ez meg miféle fura szerzet itt. Ez vicces. Tetszik nekem.
