„A húsvét ünnepét megzavarták, a családok örömét elvették, még azt az örömöt is, amelyet egy karitatív szervezet felajánlása okozott. A Vöröskereszt meghívott 266 gyereket és nőt egy háromnapos kirándulásra, Szolnokra és Csillebércre, ezt a gesztust azonban egyesek úgy állították be, mintha evakuálni, menekíteni kellett volna innen az embereket. Mi elől? Mi az, ami jelen pillanatban zavarja Gyöngyöspata közrendjét, biztonságát?” Ezt tegnap délután Magyarország belügyminisztere, Pintér Sándor mondta, aki a miniszterelnök szóvivője és Balog Zoltán felzárkóztatási államtitkár nyomában ismét megpróbálta úgy beállítani a történteket, mintha szerencsétlen cigány asszonyok üdülni utaztak volna el három napra.

A belügyminiszter érzéketlenségén nincs mit csodálkozni, és Orbán Viktor magyar hangjától sem lehetett mást várni – mentik valahogy a menthetőt. Bár Pintérből azért azt kinézte volna az ember, hogy legalább nem hazudik.

Az igazi döbbenet az, hogy Balog Zoltán, aki már csak tisztsége okán is kell, hogy ismerje a cigányságot, és lelkészként bizonyosan van valamelyes köze a hithez, a szeretethez, most szemérmetlen módon megsérti a cigányságot, annak kultúráját, szemernyit sem törődve azzal, hogy a romák is emberek, hitük van, szeretetük, érzelmeik, hagyományaik.

Balog Zoltán (és mindenki, aki a Fidesz és a kormány részéről tegnap megszólalt ebben az ügyben) a legalábbvaló módon meghamisította a valóságot: nincs az a karitatív felajánlás ugyanis, nincs az a kirándulás, amelyért egy roma asszony fogná a gyerekét, és otthagyná a férjét húsvétkor, amely a cigány emberek egyik legfontosabb ünnepe. Nekik ugyanis még van hitük. Csak tudná az ember, honnan veszik.