Itt kellett hagyniuk az otthonukat, hogy ne essen bántódásuk, mert mi már nem tudjuk megvédeni őket.” Ifjabb Rácz Gyula mondja ezt, aki családjával a Kecskekőnek nevezett gyöngyöspatai településrész közelében él. Ide hirdette meg harci táborát a Véderő, amelynek tagjai márciusban – a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjaival együtt – tíz napon át járőröztek a kétezerötszáz lelkes mátrai településen, s így demonstráltak a cigánybűnözés ellen.

– Ne tudja meg, milyen terror volt itt! Amikor az asszonyok elindultak a boltba, egy katonai egyenruhás ember követte őket. Bementek utánuk még az ábécébe is. Esténként akkumulátoros lámpákkal bevilágítottak a házak ablakán, olyan erős fénnyel, mint egy repülőgépé. A gyerekeket azóta is hordjuk pszichológushoz, úgy megijedtek – mondja Pusoma Norbert, akinek hét testvére szintén elutazott a táborba. – Áldja meg az Isten Ricsárdot, aki a Vöröskereszttel együtt végre tett azért, hogy a cigányoknak egy kicsit könnyebb legyen most az élet – teszi hozzá idősebb Rácz Gyula. A patai romák Richard Field nevét foglalták imáikba: az AmerikaiHáz Alapítvány vezetője már többször is felhívta magára a figyelmet azzal, hogy az elesettek mellé állt – legutóbb Jász-Nagykun-Szolnok és Borsod megye legszegényebb térségeiben osztott szét a Vöröskereszttel együtt több ezer családnak vetőmagot. Péntek reggel 266 gyöngyöspatai roma nőt és gyerekeket vitt el kora reggel a Vöröskereszt Csillebércre és Szolnokra, két ifjúsági táborhelyre: az első hírek szerint kimenekítették őket a Véderő e hétvégére a faluba meghirdetett harci terepgyakorlata előtt. Hírek szerint azonban mindkét szálláshelyet már napokkal ezelőtt lefoglalták a szervezők. Szolnokon Szalay Ferenc fideszes polgármester azt közölte: a város örömmel fogadja az elmúlt hetek eseményei miatt láthatóan feszült gyerekeket és szüleiket, s hozzátette: az önkormányzat kezelésében lévő turisztikai tábor vezetői csak ma reggel, a sajtóból értesültek róla, kik lesznek három napig a vendégeik. Úgy fogalmazott: ideje lenne kimondani, hogy az ország elítéli a feszültséget gerjesztő szélsőséges politikai erőket, majd megnevezte, hogy főként a Jobbikra és az LMP-re gondol.

Fekete húsvét ez a cigányok életében – mondják azok a romák, akik a Kecskekő domboldal aljában aggódva nézik az egyik lepukkant hétvégi házat: távcső sem kell hozzá, hogy lássák, katonai terepruhás, piros barettet viselő emberek mozgolódnak a ház előtti területen. – Ahelyett hogy az asszonyok nyugodtan sütnék a kalácsot, főznék a töltött káposztát, a gyerekekmeg készülnének a locsolkodásra, most itt retteg mindenki, hogy mi lesz – mondják többen is.

Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Mozgalom vezetője annál a háznál tart sajtótájékoztatót, amelynek ablakát március végén ismeretlen tettesek kővel bedobták. Baranyi Tamás még most is zaklatottan meséli, milyen félelmet éltek át, amikor éjjel a házuk előtt két fekete ruhás alak jelent meg, s nem sokkal később félkilós kövek repültek be az ablakon. A felesége sokkot kapott, az orvos csak a bejelentés után egy órával érkezett a helyszínre, a rendőrség pedig garázdaság miatt indított nyomozást. Horváth Aladár szavai szerint olyan földdé vált Gyöngyöspata, amelyet a köztársaság feladott.

– Ahonnan a köztársaság kivonul, oda a barbárság csapatai vonulnak be – teszi hozzá. Majd így folytatja: az „őrsereg” – egy paramilitáris, fajgyűlölő horda, katonai kiképzőtábort nyit közvetlenül a cigánysor végében azért, hogy az elkínzott, kivérzett, halálra fáradt cigányok elveszítsék a türelmüket. A roma jogvédő szerint Gyöngyöspata ügyében egyedül a romák képviselik az európai civilizációt azzal, hogy békésen tűrték eddig a provokációt. Ám ha a magyar állam nem tudja megvédeni a polgárait, két választás marad: vagy egy demokratikus országban kérnek menedéket a gyöngyöspatai cigány emberek, vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsához, esetleg a NATO-hoz fordulnak, hogy védjék meg az országot a káosz kialakulása ellen.

A Véderő táborában, a Kecskekő oldalán délután háromkor, a tábornyitáskor még csak a szervezők és néhány érdeklődő tartózkodik. Eszes Tamás, a birtok tulajdonosa, a Véderő ideiglenes parancsnoka katonásan vigyázzba állva sorolja, milyen feladatok várják majd az ide érkezőket. A telek végében bozótot kell irtani a sátorállításhoz, latrinát ásnak, fölépítik a parancsnoki központot ponyvából és állványokból. A tábor a meghirdetése szerint nyílt, tehát elvileg bárki jelentkezhetett, aki a helyszínen befizet 3000 forintot. Számlát a díjról nem adnak. A pénzből biztosítják az úgynevezett airsoft (a paintballhoz hasonlító, engedély nélkül is viselhető) fegyverekhez a műanyag golyókat, és a napi egyszeri meleg, húsos ételt. Fittséget, engedelmességet és edzettséget is elvárnak a jelentkezőktől. Eszes Tamás azt mondja: nem érti miért kerültek épp most a figyelem középpontjába, hisz szavai szerint hagyományőrző csoportjuk már évek óta rendez hasonló táborokat az ország különböző pontjain.

– Lehet, hogy egyszermeg kellmajd védeni az országot, s olyan fiatalok állnak csatasorba, akik még életükben nem hallottak egyetlen puskalövést sem. Ez a tábor segít, hogy ne ijedjenek meg a saját árnyékuktól, ha veszélyes helyzetbe kerülnek – magyarázza. Egy helyi asszony, aki a Véderő számára odaadta a telke egy részét, hogy ott tudjanak főzni a tábor lakóinak, arról beszél: őt megnyugtatja a Véderő jelenléte, szerinte ugyanis a rendőrök nem tudják őket megvédeni a tolvajlásoktól. – Hajnali négyre járok dolgozni, de nem tudok aludni, mert az ablakom előtt reggelig dorbézolnak. A tyúkjaimat hiába zárom lakatra, a jószágaim eltűnnek. A pincém tetejét leszedték, eltüzelték. Amíg a véderősök ott voltak, legalább nyugalom volt. Mindenki csak szegény cigányokat sajnálja, miközben bennünket is megilletne a részvét – mondja.

Szavait alig fejezi be, amikor rendőrök tucatjai jelennek meg a helyszínen, igazoltatják, megbilincselik, majd elszállítják a tábor szervezőit, élükön Eszes Tamással. A résztvevőket hazaküldik. Egy lány szája széle remeg az idegességtől. – Már az is baj, hogy terepszínű nadrág van rajtunk? Hisz minden horgász terepszínű nadrágot visel, akkor vigyék börtönbe őket is! –kiabál. Aztán sziszegve hozzáteszi: farmerban és pólóban is tudnak ők harci tábort rendezni, nem a viselet számít.

Távozás előtt