A magyar néppárti delegáció most is harcban áll: az Európai Parlamentben ugyanaz a szövetség formálódik, amely a médiatörvény vitáját napirendre tűzte, s elfogadta az azt elítélő határozatot. A Zöldek frakciója nevében Daniel Cohn-Bendit és Rebecca Harms társelnökök éles hangú nyilatkozatot adtak ki az alkotmány elfogadásának napján, továbbá Guy Verhofstadt liberális vezető az Európai Bizottság vizsgálatát követelte a szerinte elégtelen emberi jogi garanciák miatt. Martin Shulz most azt mondja: az új alkotmányra nem volt szükség, kidolgozásának folyamata nem felelt meg a demokratikus követelményeknek, mert sem a parlamentben nem folyt érdemi diskurzus, sem a társadalommal. Ő is felszólította a bizottságot, illetve a tagországokat tömörítő tanácsot is, hogy vegyék górcső alá a szöveget.

Bár a néppárti Joseph Daul frakcióvezető még az alkotmány elfogadása előtt XXI. századinak minősítette a szöveget, a fideszes EP-képviselők meglehetősen magányos harcot vívnak, hiszen a frakciók támadásaira csupán ők felelnek. Angolul kiadott közleményükben azt üzenték Martin Schulznak, hogy az alkotmányozás a nemzeti szuverenitás része, s ezt a tényt José Manuel Barroso néppárti bizottsági elnök is megerősítette két hete.

Soros uniós elnökként – miként a magyar eseményekkel ritkán foglalkozó belga Le Soir szokatlanul hoszszú cikkében is utal rá – nagy érdeklődés övezi a kormány tevékenységét, így az alkotmány bizonnyal nem kerül le a politikai viták napirendjéről. Ez már szinte el is dőlt, hiszen Verhofstadt kedden levélben kérte fel Barroso bizottsági elnököt és Reding alapjogi biztost az új magyar alkotmány vizsgálatára, arra, hogy valóban megfelel-e az európai szerződéseknek. A liberális frakcióvezető felveti, jó lenne, ha Schmitt Pál köztársasági elnök egyelőre nem írná alá az alaptörvényt, hanem megvárná, milyen véleményt alakít ki az Európa Tanács felkérése nyomán a velencei bizottság, amely korábban néhány pontban már kifejezte komoly aggályait.

Szinte valamennyi nagyobb európai napilap bírálja az alkotmányt, de ezek közül a legmélyebbet neves német jogtudósok írták. A Die Zeit című hetilapbanMaximilian Steinbeis és Christian Boulanger párhuzamot von az 1989 utáni kelet-európai alkotmányok és az új magyar alaptörvény között: előbbiek létrehozatalát hosszú viták, egyeztetések, a politikai táborok bevonása, nemritkán népszavazások előzték meg. Magyarországon nem ez a helyzet, és ez immár külföldön is aggodalmat kelt. Az alkotmányozás folyamata miatt az alaptörvény legitimitása is csorbát szenved, állítják. Az alkotmány szerintük aláássa a jogállam elvét, és állítják, sérül a demokráciaelv is azzal, hogy számos adózással vagy nyugdíjügyekkel foglalkozó törvényt egy következő kormány csak kétharmados többséggel változtathat majd meg.

A cikk szerzői úgy vélekednek, hogy Magyarország történelme legnagyobb alkotmányos válsága előtt áll – ha egy új kormány kerül hatalomra, nem lesz egyszerű, ám nagyon fontos feladat lesz a politikailag megosztott országban olyan alkotmányos alapokat keresni, amelyek széles körű legitimációt adnak majd.

Daniel Cohn-Bendit