Kevés nő juthat be az elitbe
A politikai elitet a kötetben képviselők, a Köztársasági Elnöki Hivatal, a minisztériumok vezető munkatársai, önkormányzatok, pártok tisztségviselői, a gazdasági elitet a kétmilliárd forint feletti éves forgalmú vállalatok vezetői, a száz leggazdagabb magyar közé soroltak egy része és több mint háromszáz topmenedzser képviselte. A kulturális elit tagjai közé akadémikusokat, rektorokat, dékánokat, főszerkesztőket, Kossuth- és Széchenyi-díjasokat soroltak.
Miközben az unió összes felsőfokú végzettségű polgárának hatvan százaléka nő, többségük továbbra is alacsonyabb beosztásokban, kisebb presztízsű szakmákban, kevesebb fizetésért dolgozik, mint a férfiak. Czibere Ibolya szociológus, a Debreceni Egyetem munkatársa a kivételekre volt kíváncsi, azokra a magyar nőkre, akiknek sikerült beférkőzni az ország politikai, kulturális vagy gazdasági elitjébe.
A kutatás szerint ez utóbbiba a legkönnyebb bekerülni, a bankszektorban például viszonylag sok nő dolgozik, vezető pozíciókban is. Ezzel szemben a politikai és a kulturális elitbe kivételesen nehéz a bejutás – főleg a fiatalabb nők számára. Ennek megfelelően a politikai és kulturális elitben jellemzően 50 évesnél idősebb, a gazdasági elitben 40–59 év közötti nők vannak. Legnehezebben a politikai elitben válhatnak vezetőkké a nők: ezt mi sem mutatja világosabban, minthogy a kormányban jelenleg egy női miniszter sincs.
Az elit nők – a férfiakhoz hasonlóan – jelentős részben értelmiségi családokból származnak. Ugyanakkor, különösen a gazdasági elit nőtagjai között meghatározó azoknak az aránya, akiknek az apja maximum szakmunkás végzettségű. Az elit férfitagjai körében nem jellemző az apák alacsony státusza. Czibere Ibolya szerint ez arra utal, hogy a nők jobban ki tudják használni az iskolarendszerben rejlő mobilitási lehetőségeket.
Más területen viszont kevésbé tudnak élni a lehetőségekkel. Az elit baráti kapcsolatait vizsgálva kiderült, hogy bár a közeli barátok számát, társadalmi helyzetét tekintve nincs különbség a férfiak és a nők között (körülbelül ugyanannyi neves politikust, jómódú vállalkozót vagy intézményvezetőt soroltak baráti körükbe), addig a tágabb ismeretségi kör építésében a nők elmaradtak. Azok a funkcionális, nem az érzelmekre, inkább a hasznosságra épülő ismerősi kapcsolataik hiányoznak, amelyekkel a férfi elit tagok bőven rendelkeznek. Pedig ezek a kapcsolatok – állítja a szerző –, komoly szerepet játszhatnak egy állás vagy megbízás megszerzésekor.
A párkapcsolatok és a gyerekvállalás terén is komoly különbségek vannak a legsikeresebb férfiak és nők között. Az elit férfiak nagyobb arányban élnek párkapcsolatban (88 százalékuk), mint a nők (70 százalék). Az együttélés formája is különbözik: a férfiak szinte kizárólag házasságban, a nők házasságban vagy élettársi kapcsolatban élnek. Feltűnő, hogy az elit nőtagjai között sokkal több az elvált és sokkal többen élnek egyedül. Czibere Ibolya szerint nagy szerepet játszik, hogy ezeknek a nőknek, mivel karrierjük nem illeszkedik sem a nemi sztereotípiákhoz, sem a társadalmi elvárásokhoz, komoly konfliktusokat kell vállalniuk a hagyományosabb női szerepeket kedvelő férfiakkal. A válás egyébként a gazdasági elit nőtagjai között a leggyakoribb.
Ami a gyerekvállalást illeti, a politikai és a gazdasági elit nőtagjainak egyaránt 77 százaléka anya. A kulturális elitben ez az arány sokkal kisebb, itt a nők harmadának nincs gyereke. A gazdasági és politikai elit férfitagjai viszont több mint kilencven százalékban apák. Az eltérés oka egyértelmű: mivel a nők családon belüli feladataikat nehezen tudják összehangolni a munkával, a gyerekvállalás miatt többször meg kell szakítani a karrierjüket, nehezebben veszik rá magukat a gyerekvállalásra. Ugyanakkor az elit nőknek még így is több gyerekük van, mint a középosztálybelieknek, hiszen megengedhetik maguknak, hogy segítséget, bejárónőt, bébiszittert alkalmazzanak. Czibere Ibolya szerint ez fenntartja a családokon belüli hagyományos szereposztást, hiszen nem történik más, minthogy egy harmadik személy (egy másik nő) veszi át a házimunkát, ami semmilyen módon nem növeli a férfiak otthoni aktivitását.
Fizetési különbségek
A társadalmi hierarchia csúcsán lévő nők lényegesen kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Az elit nők nagy része évi nettó 2–4 millió forintot (29 százalékuk) vagy 4–7 milliót (21 százalékuk) keres. A férfiak többsége viszont évi 4–7 milliót vagy többet. Az évi nettó 15 millió forint fölött keresők között tíz százalékkal több a férfi mint a nő.
Ennek megfelelően a férfiak drágább lakásokat birtokolnak. A megkérdezettek otthonainak értéke a gazdasági elitben átlagosan 12 millió forinttal, a kulturális elitben 25 millióval, a politikai elitben pedig 8 millióval több mint a nőké.
