Inkább rontanak a helyzeten (a segélyezési időtartam 90 napra csökkentése), továbbá kaotikus helyzetet, torz arányokat okoznak (a természettudományos képzés preferálása). A kormány ma küldi el és publikálja a programot.

Matolcsy György nemzetgazdaságért felelős miniszter bejelentette, hogy az államtól 90 napnál hosszabb ideig senki nem kap támogatást, „közmunkásként vagy a piacon kell mindenkinek munkalehetőséget találnia”. A bejelentés nem váratlan, Orbán Viktor miniszterelnök már belengette a Dow Jonesnak és a The Wall Street Journalnak január elején, hogy a kiadáscsökkentések közt szerepelnek majd a munkanélküli-segélyeket érintő szigorítások. „Vége a munkanélküliek nagylelkű és hosszan tartó juttatásainak”, mondta. Matolcsy a FigyelőNetnek novemberben még azt nyilatkozta, hogy a „Munkaerő-piaci Alapnál a munkanélküli-segélyek és az EU-források összege nem reformálható”.

Most kiderült: mégis reformálható. A változások értelmében az álláskeresési járadék 2012-től nem 270, hanem csak 90 napig folyósítható. Ami a miniszterelnöki „nagylelkű és hosszan tartó támogatást” illeti: a jelenlegi rendszerben az álláskeresési járadékot csak akkor utalták, ha az illetőnek „az álláskeresővé válást megelőző négy évben munkaviszonya volt”, vagyis járulékfizetési kötelezettségeinek eleget tett. Ezt az ellátást nem az állam adja „jótékonyan”, hanem a járulékbefizetésekből keletkező alapból, „biztosítási” alapon jut az álláskeresőhöz.

A legfrissebb, 2011. februári adatok szerint a „nagylelkű juttatást”, vagyis az álláskeresők járadékát 142 ezren kapták, átlagban 50 ezer forintot, az álláskeresők segélyét, ami a minimálbér 40 százaléka, pedig 89 ezer ember.

Megkérdeztük a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet vezető kutatóját, hogy a 90 napra csökkentett ellátási idő a fejlett országokban mennyire számít hosszúnak. – Magyarországon ezzel a változással kiugróan alacsony lesz a munkanélküli-járadék folyósításának időtartama. Ez az Egyesült Államokban normál gazdasági viszonyok között 26 hét, recesszióban 46 hétre növelik. Az unióban a legalacsonyabbak között Anglia és Csehország, pályakezdők esetén Litvánia áll, a maguk hat hónapjával. Skandináviában viszont 2-3 év, míg a közép- és a dél-európai országokban másfél év a jellemző – mondja Scharle Ágota.

Hozzáteszi, hogy a válság hatására több országban is növelték a munkanélküli-ellátások idejét, éppen azért, hogy megakadályozzák azoknak az embereknek a tartós munkanélküli státusba csúszását, akik még kis segítséggel vissza tudnának kapaszkodni a munkaerőpiacra. Magyarországon ilyen intézkedés nem született, noha a válság a piacnak épp azokat a szegmenseit rázta meg, ahol a cégek iskolázottabb, képzettebb munkaerőt foglalkoztattak. –Messze nem tart ott a válságból kilábalás, hogy ilyen drasztikusan lehetne csökkenteni az ellátás időtartamát – magyarázza a közgazdász-kutató, hozzátéve: egyelőre kiszámíthatatlan, hogy ez a visszalépés mekkora terheket ró majd a későbbiekben a szociális ellátórendszerre.

– Éppen azokról az emberekről veszi le most az állam a kezét, akiknek a visszakapaszkodása még nem lenne reménytelen. Ha három hónap után megszűnik az álláskeresési járadék, akkor a bajba jutott emberek sokkal nagyobb, családi és pénzügyi krízisbe kerülhetnek, s ezek orvosolása hosszú távon többe kerül, mint amennyit most kivesz a kormány ebből a kasszából – állítja Scharle Ágota.

Matolcsy György azt is bejelentette, hogy bővítik a közmunkaprogramokat, hogy a munkanélküli-ellátásból kikerülők ne essenek ki teljesen a munka világából. – Csakhogy a közmunkaprogram lényegesen drágább, mint a segély – mondja erre Scharle Ágota –, és olyanoknak szokták fenntartani, akiknek már nincs esélyük visszakerülni a munkaerőpiacra. Hazai és nemzetközi kutatások szerint aki közmunkaprogramba kerül, nehezebben tér vissza a munkapiacra.

Ez adódhat abból, hogy eleve a rosszabb adottságokkal rendelkezőkből lesz közmunkás, de tovább rontja az esélyeket, hogy a közmunkásnak nincs ideje aktívan munkát keresni, kapcsolatokat építeni, hogy újra az elsődleges munkaerőpiacon találjon magának állást. – Egy három hónapja munkanélküli embernek nem közmunkára van szüksége, hanem olyan szolgáltatásokra, amelyek segítségével újra állást tud találni. Az Új Széchenyi Tervben még szerepelt a munkaügyi kirendeltségek fejlesztése, ennek részletei azonban egyelőre nem kerültek nyilvánosságra.

Adler Judit közgazdász-szociológus, a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője szerint az előző két évben – kissé meglepő módon – a munkanélküli-ellátásban töltött idő átlagosan 90 nap volt, vagyis a 270 napot kevesen tudták kihasználni. Ennek oka az, hogy a munkanélkülivé válók zömének nincs meg a 270 napos ellátáshoz szükséges biztosítási ideje, vagyis az elégséges mennyiségű munkában töltött napja.

Az emberek egy része ugyan kikerül az ellátásból, de néhány hónap vagy év után újra bent van. Vagyis ritka, ha valakinek tartósan sikerül megkapaszkodnia. – Sokat nem spórol ezzel a szigorítással a kormány, viszont nagyon rosszul járnak azok az emberek, akik sok éven keresztül tisztességesen fizették a járulékokat. Ha ugyanis ők bajba kerülnek, már csak három hónap ellátási időre számíthatnak. Ha lesz a válságnak második szakasza, akkor ez sok embert érinthet hátrányosan. A spórolást itt látom: egy következő elbocsátási hullám már csak három hónapig terheli a kasszát a szigorítás miatt.

Nem tudni, a beígért bérarányos ellátásnak lesz-e plafonja. Miként azt sem, hogy a folyósítási idő rövidítésével csökkenti-e a kormány a szolidaritási járulékot, amit a munkaadók és a munkavállalók hónapról hónapra kötelesek fizetni épp azzal a céllal, hogy ha valaki kikerülne a munkahelyéről, az átmeneti időben számíthasson segítségre. Matolcsy György minisztériumában tegnap nem válaszoltak ezekre a kérdéseinkre.

Közmunkások Budapesten