Orbán Viktor ugyanis annyira elégedett lett a tákolmánnyal, hogy még meg is tapsoltatta annak előkészítőit a Fideszfrakcióval, bravó, bravó, majd hogy szó ne érje a ház elejét, közölte, ő aztán mindig mindenkor azt mondta, hogy a két jól irányzott x együtt jár majd az új alkotmánnyal, kis többség, ugye, kis változás, a nagy többség meg nagy. Abból, hogy Orbán Viktor valaha is szükségét látta volna jelezni az új alkotmány iránti igényét, legfeljebb persze annyi igaz, hogy a jelenleg hatályban lévőről nyilatkozta, hogy tiszteli ugyan, de szeretni nem tudja. Persze, ha valaki annyira hülye, hogy e mondatból nem fogja föl azt a jelentést, hogy márpedig mindenképpen új alkotmány lesz, hát magára vessen. Ő megmondta. És a nagy tapsoltatásból ítélve ezt az újat Orbán talán már nem csak tisztelni, hanem szeretni is fogja, de ha így van, akkor mégiscsak tanácstalanul tárjuk szét a kezünket, jó, rendben, tiszteli, de akkor vajon mi a fészkes fenét tisztelt a kormányfő a jelenleg hatályos szövegben, mert tisztelni leginkább elveket lehet, de azok az elvek, amiket állítólag eddig tisztel, nemigen látszanak feltűnni az új alaptörvényben.

Mit kezdjünk annak a szerethetőségével és tiszteletre méltóságával például, hogy a Fidesz szimpla hatalmi játszmák miatt beveszi a törvénybe a magzat védelméről szóló kereszténydemokrata passzust, majd nagy elégedetten azt nyilatkozza, hogy ebből még nem következik az abortuszszabályozás szigorítása, holott ők is tudják azt, amit még a jogászhallgatók is kapisgálnak, hogy dehogynem.

Legfeljebb csak abban bízhatnak, hogy mivel megszigorítják az Alkotmánybírósághoz fordulás szabályait, nem áll össze elég képviselő, hogy ezt a kérdést a testületnek szegezze, csakhogy ez is súlyos tévedés. Mindig lesznek hithű fanatikusok – Orbán ne ismerné saját szövetségeseit? –, akik felismerik a rendszerben rejlő lehetőséget, és kíméletlenül ki is használják, és aki ennek ellenkezőjében hisz, az naiv, amit nem feltételezünk a kormányfőről, vagy fölkészületlen, ami szintén probléma lenne, vagy soha nem hallotta például Patrubány Miklós nevét, és nem ismerné a Magyarok Világszövetségét. Ó, nagyon is hallotta, nagyon is ismeri. Orbán inkább talán abban bízik, hogy ha esetleg idáig fajulnának a dolgok, majd közbelépne, és akkor a rászabott AB majd nem úgy dönt, ahogy az új alkotmányból következően határoznia kéne. Ez sem túl kecsegtető. Semmi szerethető és semmi tiszteletre méltó nincs benne, legfeljebb csak akkor, ha valaki szerethetőnek és tiszteletre méltónak tartja a cinizmust, ami azért elég cinikusan hangzana.