Miből fizessen, aki felélte végkielégítését?
Íme, egy vélemény az egyik, a végkielégítések különadójával foglalkozó internetes oldalról. Van, aki arra utal, hogy „az állam ebből az adóból egymilliárd Ft bevételt tervez”, ami szerinte „nevetséges összeg (…) viszont sok embernek pokollá teszik az életét”.
A 2005. január 1-je utáni végkielégítéseket sújtó 98 százalékos különadó befizetésének határideje május 20-a, s miután addig már csak alig több mint egy hónap van hátra, az érintettek közül egyre többen kapnak a fejükhöz. Sokan azért, mert fogalmuk sincs róla, hogyan teremtsék elő esetleg azt a pénzt, amit be kell fizetniük. Az egyik bejegyzés szerint „45 év állami iparban eltöltött munka után” kapott valaki végkielégítést, amit kölcsönök kifi zetésére, lakásfelújításra és a lánya esküvőjére, majd az ifjú pár önálló otthonhoz jutásának támogatására költött el. Egy vasa sincs most a különadóra, s azt kérdi, mit tehet. Van, aki azt panaszolja, hogy a 38 év közszolgálat után kapott bruttó ötmillióból kellene még nyolcszázezret adóznia. Vagyis: a nettó 2,4 millióból marad 1,6 millió. Azt kérdi: „Most akkor ki is a pofátlan, tisztelt pártunk és kormányunk?”
Azt különösen méltánytalannak tartják az emberek, hogy akit a munkaviszony megszűnésének másnapján nyugdíjaznak, mentesül a különadó alól, de ha valaki csak a felmentési idő lejárta után kezdeményezte a nyugdíjba helyezését, ezt a kedvezményt nagy valószínűséggel elbukta. Sokan azt sem értik, miért kell a felmondási időre fizetett pénz után is büntetőadót fizetni akkor, ha valaki nem végzett tényleges munkát. Az sohasem a munkavállaló döntése – érvelnek –, hogy ledolgoztatják-e ezt az időt vagy már nem tartanak igényt a dolgozóra. Egy húsz év után 2009-ben menesztett köztisztviselő lapunknak azt mondta: számára hat hónap felmentési időt és kéthavi végkielégítést állapítottak meg. Ő tehát már azért roszszul járt, mert az előző kormány döntése alapján nem vonták össze az előbb közalkalmazotti, majd közszolgálati jogviszonyban töltött idejét – ha ezt teszik, jóval magasabb a végkielégítés –, most pedig különadót is fizethet. A felmentési időre járó pénz után is, amit havonta utaltak, és miután más jövedelme nem volt, azt felélte. Később megbetegedett, most munkanélküli. Miből fizessen?
Aki önként nem fizet, attól nyilván hatalmi szóval szedi be majd az állam azt, ami neki jár. Ez akár árverezést is jelenthet. Elvileg lehet részletfizetési kedvezményt vagy az adó mérséklését kérni, ám forrásaink szerint legfeljebb az előbbi lehetőség tűnik reálisnak. Az adóhatóság saját hatáskörben ugyanis nem gyakorolhat méltányosságot, csak akkor, ha ezt a törvény lehetővé teszi. Ilyen felhatalmazó rendelkezés azonban nincs.
A különadó kivetését legfeljebb csak az Alkotmánybíróság akadályozhatná meg. A testülethez csaknem hatvan beadvány érkezett – az egyiket az Állami Számvevőszék Nyugdíjasainak Egyesülete jegyzi –, és a korábbi AB-határozatok alapján törvényt akár meg is semmisíthetnék. Az egyik lehetséges ok: egyértelmű, hogy nem tisztességes mértékű adóról, hanem sarcról van szó, amit a testület korábban elfogadhatatlannak tartott. Csakhogy egy másik alkotmánymódosítás miatt az adózással kapcsolatos törvényeket kizárólag abból a szempontból vizsgálhatják felül, hogy azok nem sértik-e az emberi méltóságot. Az viszont egyelőre nem ismert, hogy az AB a közterhek fizetésére vonatkozó kötelezettségek és az emberi méltóság viszonyát illetően milyen következtetésre jut. Elvileg nem kizárt, hogy osztják például azt az igen kézenfekvő érvet, amely szerint sérti az emberi méltóságot, ha az utólag kivetett adó valakinek a megélhetését közvetlenül veszélyezteti. Bizonyosat csak a döntés kihirdetése után lehet majd tudni, de hogy a verdikt megszületik-e május 20-e előtt, arról az AB sajtófőnöke sem tudott nyilatkozni. Mindöszsze annyit árult el: a határozattervezet már készül, és várhatóan ma derül ki, hogy a jövő héten napirendre tűzik-e.