„Európa ez egyáltalán?”
Az EU pénzügyminisztereinek gödöllői értekezletéhez időzített akcióra az EU-tagok többségéből érkeztek tüntetők, és mind a hat magyar ernyőszervezet képviseltette magát. A magyar szekcióban voltak többek között húsiparosok, bányászok, kohászok, vasasok, orvosok és tanárok, vasutasok, rendőrök és belügyesek, „áramosok” és „vizesek”, közalkalmazottak és közszolgák.
A demonstráció hangulatában, szervezettségében is európai volt: a csoportok vidáman vonultak az Andrássy úton. A szín- és zászlókavalkád a nemzeti különbségeket is jól kifejezte: csak a kelet-közép-európaiak vonultak nemzeti lobogók alatt, köztük a magyarok is, akik saját szakszervezeteiket is propagálták, a tömörüléseket kevésbé. A nyugatiak inkább csak pólókon, kabátokon jelenítették meg a nemzeti színeket, és a tömörüléseik zászlói alatt vonultak. Láttunk szerb autonómokat, bukaresti Alfa-carteleseket, piros kereplős szlovénokat, vörösben skandáló francia általános munkáskonföderációsokat és cseh, szerb, szlovén, román, német, svájci és spanyol tüntetőket is. Hatalmas fehér vitorlákkal vonultak csehek, vörösben Belgium Munkás Szövetsége és a Német Szakszervezeti Konföderáció. A lengyel Szolidaritás vuvuzelákkal, bolgár tanárok lilában, portugálok piros-fehérben.
A vonulás után a szónokok az Oktogonnál foglalták össze javarészt egybecsengő követeléseiket. (Itt nagyon hiányzott a tolmácsolás.) A munkavállalók létbiztonságot, szociális párbeszédet akarnak, azt kérik számon a kormányokon, miért a munkásokkal fizettetik meg a válság árát. A magyaroknál kiverte a biztosítékot a kormány közlése, miszerint ők a szakszervezetek oldalán állnak, hiszen ellenzik a megszorításokat. Válaszul Gaskó István (Liga) azt kérte Orbán Viktortól, hogy ha ez az indoklás nélküli elbocsátások bevezetését, a sztrájktörvény ellehetetlenítését, a magánnyugdíjpénztárak felszámolását jelenti, akkor inkább hagyjon fel a munkások képviseletével. Varga László (SZEF) azt kérdezte a kormányfőtől, miért nem volt velük a különadók bevezetésekor, az iskolák bezáratásakor, az indoklás nélküli kirúgásokkor. Az Autonómok Borsik János szavai szerint szintén a munkavállalókat sanyargató kormányzati intézkedések, a bérek és a táppénz csökkentése, a munkavállalói alkotmányos jogok csorbítása ellen tiltakoznak. Az Értelmiségi Szakszervezetek Tömörülésének vezetője, Kuti László azt üzente Orbánéknak: „verjék a csalánt a sajátjukkal, ne a mi zsebünkben kotorásszanak”. „Senki nem fog rosszul járni” – idézte szintén Orbánt Pataki Péter (MSZOSZ), hozzátéve: „nagyon sok senkit látok magam előtt”. Ők is a megszorítások ellen tiltakoznak; „ne legyen tévedés, a különadókat is mi fogjuk megfizetni, és már fi zetjük is”.Palkovich Imre (Munkástanácsok) volt az egyetlen magyar felszólaló, aki a „globális pénzvilágot”, a „neoliberális, szélsőséges gazdaságpolitikai ideológiát” okolta a válság miatt.
A külföldi, illetve magyar munkás érdekképviseletek tehát eltérő követelésekkel álltak elő – a közös metszeteket az egyik magyar transzparens így fejezte ki: „Engedjetek dolgozni, hagyjatok élni”.
