Olvadó tagság csökkenő erejű érdekvédelem
A szociális partnerek, köztük a szakszervezetek megkérdezése nélkül változtattak a munka világával kapcsolatos több jogszabályon, módosították az adótörvényeket, új adókat vezettek be, átalakították a közintézmények munkavállalóinak kinevezési és felmentési szabá lyait. A kormány először csak szeptember végére hívta össze az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, és december óta megint nem kíváncsi a testület véleményére. A kormány a kétharmados felhatalmazásra hivatkozással nem kíváncsi a munkavállalók képviselőinek álláspontjára, vagy a szakszervezetek egyre gyengébb érdekérvényesítő képessége miatt? Igazából mindkét felvetésnek van alapja.
A rendszerváltáskor a hivatalos adatok szerint még négymillió szakszervezeti tag volt, ez 96 százalékos szervezettséget jelentett. Ma pedig a szakszervezeti szövetségek saját adatai szerint is hatszázezres lehet a tagságuk, ami azt jelenti, hogy csupán minden ötödik munkavállaló tartozik valamelyik érdekképviselethez. Az utóbbi húsz évben ugyanakkor, ha volt is némi eltolódás az erőviszonyokban, alapvetően megmaradt az a hat konföderáció, amely a mai napig a munkavállalók érdekeit képviseli.
A két legerősebb, a közalkalmazottakat, köztisztviselőket és rendvédelmi dolgozókat tömörítő Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) a maga kétszázötvenezres és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) a főként a versenyszférában dolgozó több mint kétszázezres tagságával. A főként a közszolgáltatás, egészségügy, a MÁV-alkalmazottakat képviselő Liga Szakszervezetek százhúszezer, a nagyrészt a tömegközlekedési szférában jelen lévő Autonóm Szakszervezetek 70-80 ezres tagsággal rendelkeznek. A két legkisebb szövetség pedig a jobboldalhoz kötődő Munkástanácsok, valamint a felsőoktatásban és a kutatóintézetekben szerveződött Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) néhány tízezres tagságukkal.
A tagság folyamatos csökkenése ellenére a szakszervezetek az elmúlt húsz évben, ha egyre kisebb mértékben is, de meg tudták tartani politikai befolyásukat a munkaügyi, a gazdasági és szociális törvényalkotás terén az államilag intézményesített szociális párbeszéd keretében. Erre törvényes garanciáik is vannak, ugyanis a mindenkori kormány az Országos Érdekegyeztető Tanács keretein belül köteles minden, a munka világát érintő kérdésben konzultálni a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel. Már, ha összehívja az OÉT-t.
A szakszervezetek akció- és reakcióképességét jelentősen behatárolja, akadályozza, hogy a munkavállalók többsége jobban fél a munkahelye elvesztésétől, mint attól, hogy a korábbiak nál többet kell dolgozni vagy éppen csökken a jövedelme. A szakszervezetek is csak nagyon óvatosan nyúlnak a legdrasztikusabb nyomásgyakorláshoz, a sztrájk eszközéhez, ha mégis, emlékezhetünk a legutóbbi vasutassztrájkokra, akkor is csak néhány órára tudták megbénítani az életet, követeléseiket pedig ha meg is hallgatták, nem vagy csak részben teljesítették.
Demonstrációk hónapja
1. Április 9. Szakszervezetek a megszorítások ellen 2. Április 15. Egymillióan a sajtószabadságért Facebook-csoport az új alkotmány ellen 3. Április 16. Rendvédelmi szakszervezetek a nyugdíjszabályok megváltoztatása ellen 4. Április 16. Demokratikus Charta az új alkotmány ellen 5. Április 17. LMP az új alkotmány ellen 6. Április 18. MSZP részországgyűlés az új alkotmányról.