Olvadó tagság csökkenő erejű érdekvédelem

A tavalyi kormányváltás után a kétharmados többséggel rendelkező kormánypártok több hónapon át futószalagon gyártották a törvényeket az Országgyűlésben.

A szociális partnerek, köztük a szakszervezetek megkérdezése nélkül változtattak a munka világával kapcsolatos több jogszabályon, módosították az adótörvényeket, új adókat vezettek be, átalakították a közintézmények munkavállalóinak kinevezési és felmentési szabá lyait. A kormány először csak szeptember végére hívta össze az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, és december óta megint nem kíváncsi a testület véleményére. A kormány a kétharmados felhatalmazásra hivatkozással nem kíváncsi a munkavállalók képviselőinek álláspontjára, vagy a szakszervezetek egyre gyengébb érdekérvényesítő képessége miatt? Igazából mindkét felvetésnek van alapja.

A rendszerváltáskor a hivatalos adatok szerint még négymillió szakszervezeti tag volt, ez 96 százalékos szervezettséget jelentett. Ma pedig a szakszervezeti szövetségek saját adatai szerint is hatszázezres lehet a tagságuk, ami azt jelenti, hogy csupán minden ötödik munkavállaló tartozik valamelyik érdekképviselethez. Az utóbbi húsz évben ugyanakkor, ha volt is némi eltolódás az erőviszonyokban, alapvetően megmaradt az a hat konföderáció, amely a mai napig a munkavállalók érdekeit képviseli.

A két legerősebb, a közalkalmazottakat, köztisztviselőket és rendvédelmi dolgozókat tömörítő Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) a maga kétszázötvenezres és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) a főként a versenyszférában dolgozó több mint kétszázezres tagságával. A főként a közszolgáltatás, egészségügy, a MÁV-alkalmazottakat képviselő Liga Szakszervezetek százhúszezer, a nagyrészt a tömegközlekedési szférában jelen lévő Autonóm Szakszervezetek 70-80 ezres tagsággal rendelkeznek. A két legkisebb szövetség pedig a jobboldalhoz kötődő Munkástanácsok, valamint a felsőoktatásban és a kutatóintézetekben szerveződött Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) néhány tízezres tagságukkal.

A tagság folyamatos csökkenése ellenére a szakszervezetek az elmúlt húsz évben, ha egyre kisebb mértékben is, de meg tudták tartani politikai befolyásukat a munkaügyi, a gazdasági és szociális törvényalkotás terén az államilag intézményesített szociális párbeszéd keretében. Erre törvényes garanciáik is vannak, ugyanis a mindenkori kormány az Országos Érdekegyeztető Tanács keretein belül köteles minden, a munka világát érintő kérdésben konzultálni a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel. Már, ha összehívja az OÉT-t.

A szakszervezetek akció- és reakcióképességét jelentősen behatárolja, akadályozza, hogy a munkavállalók többsége jobban fél a munkahelye elvesztésétől, mint attól, hogy a korábbiak nál többet kell dolgozni vagy éppen csökken a jövedelme. A szakszervezetek is csak nagyon óvatosan nyúlnak a legdrasztikusabb nyomásgyakorláshoz, a sztrájk eszközéhez, ha mégis, emlékezhetünk a legutóbbi vasutassztrájkokra, akkor is csak néhány órára tudták megbénítani az életet, követeléseiket pedig ha meg is hallgatták, nem vagy csak részben teljesítették.

Demonstrációk hónapja

1. Április 9. Szakszervezetek a megszorítások ellen 2. Április 15. Egymillióan a sajtószabadságért Facebook-csoport az új alkotmány ellen 3. Április 16. Rendvédelmi szakszervezetek a nyugdíjszabályok megváltoztatása ellen 4. Április 16. Demokratikus Charta az új alkotmány ellen 5. Április 17. LMP az új alkotmány ellen 6. Április 18. MSZP részországgyűlés az új alkotmányról.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.