A kormányzat próbál a lehető legtávolabb maradni a hitbéli-ideológiai csatározásoktól, és kevésbé irritáló, mi több, jogos igénnyel áll elő: az egyházaknak álcázott üzleti vállalkozásoktól és a pénzügyi visszaélésektől akarja megszabadítani a vallási piacot.

Kérdés, hogy valóban csak erről van-e szó. Szászfalvi László államtitkár várakozásai szerint az új törvény elfogadása után a jelenlegi háromszázról jóval száz alá csökken az egyházak száma. Előfordulhat, hogy csupán negyven-ötven marad meg. Rendben, elszaporodtak a vallási köntösbe bújt gazdasági társaságok. De ennyire?

Az arányokat látva arra gyanakodhatunk, hogy a terep megtisztításában olyan szempontok is szerepet játszanak, amelyeket a kormány egyelőre nem óhajt az emberek orrára kötni. A vallásszabadság érvényesülésére különösen érzékeny kisebb közösségek hallgatnak: felzúdulás akkor lesz, ha kiderül, mely szervezeteket fosztanak meg az egyházi státustól, és kikből áll majd az úgynevezett „történelmi”, illetve az „elismert” egyházak csoportja.

A törvényi koncepció ugyanis ebbe a két kategóriába sorolja a rosta után megmaradt egyházakat. Nemrég még úgy tűnt, a „történelmi” jelző elnyeréséhez százéves honosságot vagy tízezres nagyságrendű taglétszámot kell igazolni, de Szászfalvi László egy háttérbeszélgetésen közölte: még semmi nem dőlt el, lehet, hogy a két feltételnek nem vagylagosan, hanem együttesen kell megfelelni.

Üzlettelenítik az egyházakat

A köznyelvben a katolikus, református és evangélikus egyházat, valamint a zsidó felekezetet szokták történelmi egyháznak nevezni. Ennek pillanatnyilag nincs jogi relevanciája, és az államtitkár ígéri, a későbbiekben is inkább csak szimbolikus jelentősége lesz. Higgyük el neki. Az egyházak azonban sokat adnak a szimbolikus jelentőségű gesztusokra. Ha a százéves múlt is törvényi feltétellé válik, akkor a Hit Gyülekezete – a sajtóhírektől eltérően – nem kerül be a történelmi egyházak kategóriájába. Ha pedig mégis, akkor nehéz kiszámítani, mit szólnak majd a katolikusok vagy a reformátusok, hogy a kormány egy kalap alá veszi őket a „hitgyülivel”.

Persze akár a történelmi, akár az elismert egyházak közé sorolja a parlament a Hit Gyülekezetét, a jobboldalról indított korábbi lejárató kampányok után már az is nagy szó, hogy a Fidesz–KDNP háza táján ma már nem kérdőjelezik meg a gyülekezet egyházi mivoltát. (A szélsőjobboldalra a megállapítás nem érvényes. A Jobbik sietve sajtótájékoztatót hívott össze, hogy feltegye az aggódó kérdést: történelmi egyházzá válhatnak a szekták?)

Az egyházi státusra bejelentkező szerveződéseknek – az eddiginél precízebb és szigorúbb szabályok alapján – újra regisztráltatniuk kell magukat a bíróságon. A kormányzat ugyanakkor magának is hagy mozgásteret. A parlament döntése alapján külön jegyzékbe kerülnek azok az egyházak, amelyeket a kormány szeretne megkímélni a bírósági procedúrától. A nagy múltra visszatekintő, hagyományos egyházak így automatikusan elismerést nyernek, és nem kell alávetniük magukat a méltatlan regisztrációs eljárásnak; a parlament pedig (áttételesen a kormány) a bírósági út megkerülésével a „történelmi” vagy az „elismert” egyházak sorába emelhet számára fontos szervezeteket is.

A buddhisták vagy például a muszlimok több egyházzal képviseltetik magukat, a Mazsihisz mellett a zsidó vallásban is különféle irányzatok jelentkeztek. A rengeteg keresztény szerveződés között végképp nehéz kiigazodni. A kormányzat – ha már egyszer az egyházzá nyilvánítás terén hatáskört ad a politikának – aligha úszhatja meg, hogy döntőbíróként lépjen fel vallási kérdésekben.