Robbanásveszély
Hatalmas robbanás rázta meg március elején Zalaegerszeg botfai városrészét. A detonációban megsemmisült egy családi ház melléképülete, egy 44 éves férfi meghalt, 19 éves fia súlyosan megsebesült. A tűzoltók először gázpalackrobbanásra gyanakodtak, ám hamar világossá vált, hogy másról van szó, mert a törmelékek között több világháborús gránátot és aknát találtak. A detonáció pontos okára napokkal később derült fény: az áldozat, alighanem hatástalanításra készülve, megpróbált korongvágóval felnyitni egy 149 milliméteres, második világháborús, öt kilogrammnyi TNT-robbanóanyagot rejtő tüzérségi rombológránátot.
A vizsgálatok során kiderült, hogy az áldozat rajongott a világháborús relikviákért, fémdetektorral rendszeresen kutatott ereklyék után – nem is eredménytelenül. A házának egyik helyiségében készített rendőrségi felvétel szerint a plafonig érő polcokon egymást érték a gránátok, aknák, pisztolyok, gépfegyverek, géppuskák, lőszerek. A tűzszerészek összesen háromezer darab, háromtonnányi „háborús eszközt” szállítottak el a házból. Az arzenál fele nem, vagy nem megfelelően volt hatástalanítva. Az illegális gyűjteményről sokat elárul az, hogy olyan robbanószert is találtak a tűzszerészek, amit addig csak tankönyvből ismertek.
Bár az áldozat hozzátartozói nem kívántak nyilatkozni, úgy tudjuk: a férfi gyűjtőszenvedélye korábban gyakorta okozott családi konfliktusokat. Az elhunyt férfit évek óta győzködte édesapja arról, hogy hagyjon fel a családját, szomszédait és önmagát veszélyeztető hobbival.
A rendőrség szerint a botfai eset még szerencsés kimenetelűnek mondható, hiszen a családi házas övezetben beláthatatlan következményei lettek volna annak, ha a gyűjteménynek nem csak egy darabja robban fel. Ezzel együtt a történtek így is épp elég aggodalomra adnak okot: ha csak egyetlen gyűjtőnél háromtonnányi robbanószert találtak, akkor mennyi lehet még másutt? A megkérdezett szakemberek szerint ezt megbecsülni sem lehet, ám az biztos, hogy a zalaegerszegi gyűjtemény nem „egyedülálló”, sokan élnek életveszélyes, ma is „ölésre kész” világháborús robbanószerek közelében. Alátámasztja ezt a vélekedést az, hogy a botfai robbanás után a rendőrség sorra kapta a lakossági bejelentéseket fegyvergyűjteményekről. Alighanem sokakat ráébresztett a tragédia arra: ismerősük, barátjuk, szomszédjuk – addig legfeljebb izgalmasnak tartott – hobbija, amellett, hogy bűncselekménynek számít, életveszélyes. A bejelentések nyomán, nem egészen három hét alatt kilenc Zala, Somogy és Veszprém megyei településen találtak világháborús fegyvergyűjteményt a rendőrök. Mindemellett egy nagykanizsai fémhulladék-telephelyen egy rakétavető alkatrészeire bukkantak – nem kizárt, hogy valaki ott próbált megszabadulni relikviájától, aminek veszélyeire a botfai tragédia hívta fel figyelmét.
– Évente kétezer bejelentést kapunk, s bár a legtöbb esetben az építkezések során, földből előkerülő robbanóanyagok miatt kell kivonulni, gyakran adnak munkát az illegális gyűjtemények tulajdonosai. Az életveszély és a szigorú büntetőjogi következmények ellenére sem veszít népszerűségéből a háborús relikviák, köztük robbanószerek gyűjtése – mondta Hajdu Gábor mérnökezredes, a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka.
Az ezredes kérdésünkre elmondta, hogy az eddig felderített illegális gyűjtemények „tulajdonosai” megszállottnak tűntek, akik igyekeztek felkészülni veszélyes hobbijukra, szakkönyvekből próbálták kitanulni a szakmát. A balesetek, tragédiák azonban sokszor éppen azért következtek be – tette hozzá Hajdu Gábor –, mert néhány könyv elolvasása után már kész szakembernek érzik magukat az amatőr gyűjtők. Csakhogy nem kellően felkészültek, rosszul mérik fel a veszélyeket, nincs meg bennük a robbanószerek iránti alázat sem, így nagy a valószínűsége, hogy előbb-utóbb végzetes hibát követnek el. Hajdu Gábor megemlítette: a hivatásos tűzszerészek 5–7 évig tanulják a szakmát, minden évben vizsgán bizonyítják felkészültségüket, rátermettségüket, de még így is elkerülhetetlenek a balesetek.
– A gyűjtők bűncselekményt követnek el azzal, ha robbanószereket tartanak otthonukban, de egy-egy balesetért közvetve azok az ismerősök, barátok, rokonok is felelősek, akik hagyják, hogy a fegyverek avatatlan kezekben maradjanak. Általános tapasztalat, hogy egy-egy gyűjteményről többen is tudnak, de nem tesznek semmit, mert elhiszik, hogy csak veszélytelen, ahogy a gyűjtők mondják, kiherélt robbanótestek vannak a kollekcióban – mondta Hajdu Gábor.
Mindezek alapján indokoltnak tűnik a Zala megyei kormánymegbízott, Rigó Csaba javaslata, ami szerint a botfai tragédiához hasonló esetek megelőzése érdekében ki kell egészíteni a büntető törvénykönyvet. A kormánymegbízott elképzelése szerint a későbbiekben két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetnék azt, aki tudomást szerez illegális robbanószerek tárolásáról, gyűjtéséről, de erről nem tesz bejelentést a hatóságoknak.
Hajdu Gábor az esetleges Btk.-módosítás kapcsán úgy fogalmazott: a büntetés, a szigorítás önmagában nem feltétlenül jelent megoldást. A jelenlegi jogszabályok alapján ugyanis nehéz „kiszállniuk” ebből a hobbiból azoknak a gyűjtőknek, akik felismerik a kockázatokat, veszélyeket. A büntetőjogi következményekkel akkor is számolniuk kell, ha önként jelentik be a rendőrségnél vagy a tűzszerészeknél gyűjteményüket. Ha pedig a Btk.-módosítás miatt nő a lebukás kockázata, előfordulhat: a gyűjtők újabb veszélyhelyzetet teremtve erdőkben, mezőkön szabadulnának meg a robbanószerektől. Épp ezért Hajdu Gábor úgy véli: talán az segíthetne, ha előbb egy időre amnesztiát hirdetnének, hogy az érintettek következmények nélkül, szakembereknek adhassák le gyűjteményüket. Bár a tűzszerészszakma régóta forszírozza ezt a megoldást, javaslatukkal eddig még nem foglalkoztak érdemben a döntéshozók.
