Mindez azért is érdekes, mert egy új alaptörvény elfogadása után az Alkotmánybíróság (AB) addig meghozott határozatainak érvényessége ugyancsak kérdésessé válik. Harmincezer oldalnyi dokumentum sorsa válik bizonytalanná, ami azért is súlyos probléma, mert a testület saját döntéseire gyakran precedensjogként hivatkozott, amikor egy-egy újabb alkotmányjogi problémára kellett megoldást találnia. Az új alaptörvény elfogadása után azonban változik a helyzet, mert a korábbi alkotmány értelmezése alapján született határozatok egy részét bizonyosan ki kell hajítani.

Saját döntéseikről dönthetnek

A legsarkosabb álláspontot Pokol Béla alkotmányjogász, egykori kisgazda politikus képviseli: szerinte az 1989-ben elfogadott átmeneti alkotmány legitimitása erősen megkérdőjelezhető, és az MTV-ben elhangzott nyilatkozata szerint súlyosan ellentmondásos helyzet alakulna ki, ha az AB továbbra is az arra alapozott döntéseire hivatkozással járna el. Ezért úgy látja, az alaptörvényben ki kellene mondani: az ideiglenes alkotmány alapján hozott határozatok hatályukat vesztik. Ha az értelmezési lehetőséget az alkotmánybírákra bíznák, az nagy hiba lenne – fogalmazott –, mert a régire hivatkozva akár le is nullázhatnák az új alaptörvényt.

Az Alkotmánybíróság működését közelről ismerő forrásaink szerint viszont Európa-szerte botrányt válthatna ki, ha az alaptörvény mondaná ki, hogy a testület eddigi határozatai válogatás nélkül érvénytelenné válnak. A testület döntéseinek jelentős részében ugyanis olyan alkotmányos alapjogok lényeges tartalmát határozták meg, amelyek valamennyi korszerű alkotmányban megtalálhatók, a határozatokban ráadásul gyakran nemzetközi egyezményekre, illetve a strasbourgi emberi jogi bíróság gyakorlatára hivatkoznak. Ez például az emberi méltóság vagy a véleménynyilvánítás szabadsága körében született döntésekre különösen igaz, amelyek hatálytalanítása meglehetősen furcsa lenne.

Bizonyos alapjogok a jelenlegi és a hamarosan megszülető alaptörvényben is megtalálhatók, forrásaink sem tagadják azonban, hogy kétségkívül vannak olyan AB-határozatok, amelyek az új alkotmányból nem vezethetők le többé. Ilyen például a települések választópolgárainak közösségét megillető önkormányzáshoz való jog, ami a készülő dokumentumban már nem található meg. Az AB minden olyan határozatát, amely erről szól, ki lehet majd dobni. Érvénytelenné válik egyebek mellett az a határozat is, amely az ítélőtáblákról rendelkezik, mert ilyenekről sincs szó a tervezetben. Ez a sors várhat azokra a dokumentumokra, amelyek például a közteherviselés szabályait bontják ki.

Eddig mindenki a vagyoni és jövedelmi viszonyainak függvényében volt köteles hozzájárulni a közterhek viseléséhez, az új alaptörvény viszont azt mondja ki, hogy az emberek – és törvény által létrejött jogalanyok – a teherbíró képességüknek megfelelően járulnak hozzá a közös szükségletek fedezéséhez. A közteherviselés szabályait ráadásul sarkalatos törvénybe foglalnák, s az ilyen jogszabályokat egy módosító indítvány szerint az AB nem is vizsgálhatná. Vagyis: azokat gyakorlatilag alkotmányos rangra emelnék. Miután az alaptörvény tervezete nem tartalmazza egyebek mellett a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát sem, a jogállamiság elve és az emberi méltóság feltétlen tisztelete alapján vezethetik le például azt, hogy utólag senkire nézve nem lehet a korábbiaknál nagyobb terhet jelentő kötelezettségeket megállapítani, vagyis egykor jogosan megszerzett jövedelmét később megcsapolni.

A magzati élet védelmére vonatkozó alkotmányos rendelkezés – „az életet a fogantatástól kezdve védelem illeti meg” – pedig az abortuszra vonatkozó AB-határozatok érvényességét kérdőjelezi meg. Az élettől ugyanis senkit nem lehet megfosztani, és ha az alaptörvény a magzatot is emberi lénynek ismeri el, ez a védelem korlátozás nélkül rá is érvényes. Így kormánypárti politikusok hiába érvelnek azzal, hogy nem kívánják szigorítani az abortusz szabályait, mert ha valaki az alaptörvény hatálybalépése után az AB-hez fordul, a testület kénytelen lesz a jelenleg hatályos szabályokat megsemmisíteni, a parlamentnek pedig az abortusz teljes tilalmáról rendelkező törvényt kell hoznia.

Bevett gyakorlat, hogy egy-egy jelentősebb törvénymódosítás esetén a Legfelsőbb Bíróság teljes körűen felülvizsgálja az ítélkezést befolyásolni hivatott jogegységi határozatait, illetve elvi döntéseit. Az új alkotmány elfogadása után hasonló feladat vár az alkotmánybírákra is – véli Kolláth György alkotmányjogász. Szerinte az sem kizárt, hogy erre vonatkozóan bekerül az alaptörvénybe valamilyen átmeneti szabály – az összes határozat semmissé nyilvánítását viszont elképzelhetetlennek tartja –, de az AB-nek ettől függetlenül át kell tekintenie saját korábbi határozatait. Ennek során kimondhatja, hogy bizonyos döntéseket változatlanul hatályosnak tekint, másokat módosíthat, egyes esetekben pedig valószínűleg nem lesz más választás, mint a korábbi határozat érvénytelenítése.

Kolláth úgy véli, máris valószínűsíthető, hogy lesznek problémák például a diszkrimináció tilalmával, a közteherviseléssel vagy a magzati jogokkal kapcsolatos korábbi határozatok kapcsán. Ugyancsak kérdéses, hogy mit kezd majd az AB az alaptörvény dodonai megfogalmazásaival. Az egyik ilyen pont szerint Magyarország törekszik rá, hogy minden munkaképes ember dolgozhasson. Másutt az olvasható: Magyarország törekszik rá, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson (ez amúgy az uniós tagságból fakadó kötelezettségekkel is szembemegy). Az alkotmányjogász szerint ezek szinte kezelhetetlen „vállalások”. Egyébként az is problémát okozhat, hogy az előterjesztésben egyetlen szó sincs arról, hogy az egyetlen és autentikus alkotmányértelmezésre kizárólag az AB jogosult – fogalmaz meg egy újabb aggályt Kolláth.

Az a kitétel pedig, amely szerint az „Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni”, egyenesen megoldhatatlan feladat elé állítja a bírákat – hangsúlyozza az alkotmányjogász. A történeti alkotmány értelmezése politikai szempontból is sikamlós terület – fogalmaz –, szakmai szempontból viszont olyannyira megoldhatatlan, hogy ha tényleg kiindulási pontnak kell tekinteni, az egyenesen a jogállam végét jelentené. A szakértő szerint mindenképpen ez lesz az egyik legnagyobb gordiuszi csomó, csak olyan kardot nem ad hozzá senki, amivel át lehetne vágni.