Öt éve egy kevéssé emlékezetes közlekedési baleset történt Monoron. Mára a helyszín is máshogy fest: kereszteződés helyett itt körforgalom található. És eltűnt az egyetlen „szemtanú”, az „Állj, elsőbbségadás kötelező!” tábla is, amelyet Vojtek Lászlóné igen, de a mögötte haladó autós, K. Sándor nem vett figyelembe. Az asszony kocsija ronccsá vált. A jegyzőkönyvben a helyszínelő rendőr K. Sándort nevezte meg a baleset okozójának, ami után az ügynek le kellett volna záródnia azzal, hogy a vétlen sofőr kárát a biztosító megtéríti. Mégsem így történt. Másfél év elteltével megjött a határozat: az eljárást a felelős megnevezése nélkül, elévülés miatt megszüntették.

„Hiába sírtam, nem értem el vele semmit”, panaszolja az asszony, aki személyesen is megpróbált hatni a rendőrségre. A határozat szerint ugyan nyolc napon belül Vojtekné írásban fellebbezhetett volna, ám erre szóban egyszer sem figyelmeztették az időskorú, a jogban járatlan és az igazságszolgáltatásban vakon bízó asszonyt. Az idős hölgy ügyvédet fogadott. Kása Gábor nagykátai ügyvéd javaslatára a Monori Városi Bíróság elé vitték az ügyet. A bíróság Vojtekné javára döntött a kártérítési perben, a férfit 350 ezer forint megfizetésére kötelezte, ám ő addigra vagyontalanná vált, így a végrehajtó sem tudott semmit lefoglalni. Vojtekné 2008-ban lemondott arról, hogy valaha is hozzájut a pénzéhez. Most hetvenegy éves. Adósságai miatt még mindig kénytelen újságosként dolgozni.

Az asszony volt ügyvédje szerint a rendőrség a vétkes, mivel hagyta elévülni ezt a pofonegyszerű ügyet. A Monori Rendőrkapitányság vezetője, Kelemen József alezredes azt mondja: az ügy túl régen történt, az iratokat már megsemmisítették. Ez különös, mert tavaly augusztusban az asszony még megkapta az ügyéhez tartozó iratokat. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányságot is megkérdeztük, hogyan lehetséges ez, mire azt válaszolták: a selejtezésre váró iratok közül keresték ki a papírokat, amelyeket aztán rövid időn belül megsemmisítettek. Ezeket az iratkezelési szabályzat alapján a hatóság csupán két évig köteles megőrizni.

„Huszonnyolc éve vagyok ügyvéd, de ilyen eljárásról még sosem hallottam!”, kommentálta a rendőrség válaszát Kása Gábor. Az ügyhöz tartozik, hogy K. Sándorról a baleset után kiderült, hogy kábítószert fogyasztott. Mégis felmentették a bódult állapotban vezetés vétsége alól, mert végül – ugyan másfél évvel a baleset után – befutott az a szakvélemény az Igazságügyi Toxikológiai Intézettől, miszerint a baleset időpontjában józan volt. Kérdéses, hogy K. Sándor miért mentesült egyúttal a közúti közlekedés megzavarásának vétsége alól is.

Mint a PMRF-től megtudtuk: az akkori gyakorlat és az ügyészségi állásfoglalás alapján, a „kábszeres” befolyásoltság és a balesetokozás ügyét egy eljárás alá vonták. Majd a toxikológiai vélemény megérkezése után a közlekedési balesetet, mint szabálysértést – ügyészi utasításra – leválasztották a bűnügyről. Addigra azonban a Monori Rendőrkapitányság nem folytathatott már eljárást, mert a szabálysértés elévült. Többekben felmerült, hogy K. Sándor rendőrségi kapcsolatai révén úszta meg a felelősségre vonást, ám a PMRF ezt tagadja. Erről Vojtek László né azt mondja: „Monoron haver még a Jóisten is”.

Talán még nincs minden veszve

Iván Júliát, az ügytől független jogászt kérdeztük arról, mit tehet Vojtek Lászlóné, és mindazok, akik hozzá hasonlóan járnak. – Vélhetőleg már azzal is hibázott a rendőrség, hogy elévülésre hivatkozva szüntette meg az eljárást, hiszen ha Vojtekné igazat mond, és többször is járt a kapitányságon, akkor ezzel az elévülést rendre megszakította. A határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül kellett volna panaszt tenni az eljáró rendőrségen, de ha ekkor még nem volt ügyvédje, még mindig fordulhat a Legfőbb Ügyészség Nyomozásfelügyeleti és Vádelőkészítési Főosztályához, kérve, hogy rendelje el a nyomozás lefolytatását. Ha a sértettnek nincs pénze ügyvédre, az Igazságügyi Hivatalnál lehet rászorultsági alapon, ingyenes jogi segítségnyújtást kérni – ez az úgynevezett „nép ügyvédje” szolgáltatás.