Az Országgyűlés Hivatala úgy értelmezi a végkielégítéseket sújtó 98 százalékos különadóról szóló törvény rendelkezéseit, hogy azok nem vonatkoznak a parlamenti képviselőkre, mert a munkaviszonyuk speciális, valójában nem foglalkoztatottak, nem állnak munkavégzésre irányuló jogviszonyban sem. Ezért az Országgyűlés Hivatala március 31. éjfélig, a törvényben előírt határidőig nem adott tájékoztatást a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak az utóbbi öt évben végkielégítést kapott parlamenti képviselőknek kifizetett különadóalapot képező összegről.

2006-ban több mint száztíz, 2010-ben pedig csaknem százkilencven képviselő került ki a parlamentből, önszántukból nem indultak újra, vagy a választók akaratából nem jutottak be ismét az Országgyűlésbe. Ők a képviselők javadalmazásáról rendelkező törvény alapján az addigi átlagtiszteletdíjuk hathavi összegét kapták meg végkielégítésként, és az erre az időre folyósított díjazás időtartama is munkaviszonyban töltött időnek számított. 2006-ban egy átlagképviselő, aki alapfizetést és két bizottsági tagság után pótdíjat kapott, hozzávetőleg havi bruttó 400 ezer forint tiszteletdíjat kapott, de a frakcióvezetői, bizottsági elnöki vagy alelnöki, jegyzői pótlékkal a tiszteletdíj felmehetett 500-600 ezer forintra is, nem számítva a végkielégítés szempontjából indifferens választókerületi pótlékot (147–336 ezer forintig terjedt) és a lakhatási támogatást (105 ezer forint).

A 2010-es ciklus végére a képviselői tiszteletdíjak 500–700 ezer forintra emelkedtek. Így a hathavi végkielégítés összege még a legalacsonyabb képviselői fizetéssel számolva is meghaladja a különadótörvényben előírt kétmillió forintos határt.

A parlament először tavaly nyáron fogadta el a kétmillió forint feletti végkielégítések 98 százalékos adóját, arra hivatkozva, hogy a „pofátlan végkielégítések” a jó erkölcsbe ütköztek. Ezt a törvényt azonban az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette, mert a jogszabály visszamenő hatálya nemcsak a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmekre vonatkozott, hanem olyanokra is, amelyek alanyi jogon jártak. A Fidesz erre válaszul korlátozta az Alkotmánybíróság hatáskörét, hogy a testület ne dönthessen adó- és költségvetési törvényekről, így a 98 százalékos különadóról sem, és újra elfogadta a jogszabályt. A korábbihoz képest annyi változott, hogy a különadót nem egy, hanem már öt évre visszamenőleg kell fizetni, az állami és önkormányzati vezetőknek, cégvezetőknek kétmilliós végkielégítés felett, a munkavállalóknak pedig három és fél milliós bánatpénz felett.

Vadász Iván adószakértő a Népszabadságnak határozottan azt állította, hogy a képviselőkre igenis vonatkoznia kell a 98 százalékos törvénynek. Az Országgyűlést ugyanis állami forrásokból tartják fenn, a képviselők állami adóforintokból kapják a fizetésüket, a képviselői munka pedig egyértelműen munkavégzésre irányuló jogviszony.

Tavaszi kép a Kossuth téri parkolóban