Parancsra vár a jobbikos halálmenet
Április másodika, szombat este. Tíz nap telt el azóta, hogy e borsodi faluban megöltek egy ötvenéves elvált asszonyt. A „cigányokat”, a „zsidókat” és a „liberálisokat” szidalmazó menet a helybéliek által „szegény Terinek” nevezett áldozat háza felé tart, akit a gyanú szerint egy 18 éves fiú gyilkolt meg és rabolt ki. A feltételezett tettes nem hejőszalontai, csak látogatóba érkezett az asszonynál albérletben lakó rokonaihoz. Azon kívül, hogy a későbbi áldozat, a két albérlője és a feltételezett gyilkos valószínűleg együtt italozott a tragikus estén, a bűncselekmény részletei még nem ismertek. Ennek ellenére a kis borsodi faluban vonuló tömegben körülöttem mindenki meg van győződve róla, hogy az asszony a „cigányterror” áldozata.
Az efféle indulat föltámasztásáról a Jobbik aktivistái jó előre gondoskodtak. Napokkal korábban megszórták a postaládákat a Bors vezér című kiadvánnyal, amelynek címlapján rendőrök kíséretében látható a feltételezett elkövető. Alatta a cím: „Lencsevégre kaptuk: előzetesben a hejőszalontai gyilkos. Ismét magyar az áldozat...”. Oldalt piros alapon fehér betűk hirdetik: „Szegedi Csanád újra harcba szállt”, a kiadvány 8. oldalán pedig Balla Gergő jobbikos parlamenti képviselő cikke, melyben az áldozatot „magyar asszonyként”, az elkövetőt „cigányként” említi. Mindezzel azt sugallják, a bűncselekmény kizárólag etnikai alapon elkövetett gyilkosság: „cigány ölt magyart”. Céljukat elérték: a településen végigvonuló tömeg bizonyítottnak tekinti, hogy az ötvenéves asszony „a magyar-cigány ellentét miatt rasszista kivégzés áldozata” lett.
Együtt gyalogolok a tömeggel. A demonstráció résztvevői az öklüket rázzák azon házak felé, ahol szerintük cigányok laknak. Az épületekből nem érkezik válasz. Az ablakok sötétek, a kapukban, az udvarokon nem nézelődik senki, házőrző kutyákat sem látni. Az egyik szürke ház falán ákombákom betűkkel így van fölírva az utcanév: „Kosútút”. A tömeg mutogat és kacag, lám-lám, mondják többen, a cigányok nem tudnak rendesen magyarul. Mellettem egy ötven év körüli, jól öltözött házaspár lépdel összevont szemöldökkel, haragosan bámulva a néma házakra.
– Minden cigány ingyenélő, dologtalan senki! Nemcsak a fákat vágják ki, de szándékosan ölik a magyart, pusztulna innen mindegyik – jegyzi meg a nő, akit az utcán egyszerű bolti eladónak néznék. Hasonlóan átlagos, kisiparos külsejű, szemüveges férje ezzel tromfol: – Nekem nem is a cigányokkal van a legfőbb bajom, hanem a zsidókkal! A rendszerváltás óta ők az urak!
A demonstráción beszédet mondó politikusoknak nincs nehéz dolguk a tüntetők meggyőzésével. A fáklyás felvonulást megelőző gyűlésen – amelyre többen alakzatbanmenetelve érkeztek, ám az egyenruhában masírozókat a rendőrség tétlenül szemlélte – Szegedi Márton jobbikos politikus hoszszan sorolja „a cigány bűnözők” bűnlajstromát. Majd azzal fenyegeti meg a Fidesz–KDNP vezetőit, hogy ha nem tesznek semmit a „cigánybűnözés” megfékezésére, akkor a Jobbik hatalomban minden magyar ember haláláért a jelenleg regnáló Fidesz–KDNP-vezetőket fogja felelőssé tenni. A büntetésük halál lesz vagy pedig életfogytiglan az „önfenntartó börtönökben”. Ennél is nagyobb sikere van Egyed Zsoltnak, aki „a Közel-Keletre is üzen azoknak, akik ide készülnek”. Az „üzenet”: – Az összes szemetet ki fogjuk takarítani Magyarországról.
Ilyen és ehhez hasonló „elméleti munícióval” ellátva érkezik a demonstráló tömeg az áldozat háza felé. Az út felénél járhatunk, amikor a kordonokkal lezárt Petőfi Sándor utca felől fölhangzik az ellentüntetők kórusa: – Nácik, haza! Nácik, haza! Nácik, haza!
A kordonokon és a rendőrség sorfalán túl az Amnesty International, az LMP és más civil szervezetek által szervezett „ellendemonstráció” résztvevői tiltakoznak a megmozdulás ellen. Úgy százan lehetnek. Valamikor délután négy-öt óra körül érkeztek. Az Amnesty International pólóját viselő Jenei Orsolya egy hangfal tetejére állva ezzel biztatja a gyülekezőket: – Tiltakozunk az ellen, hogy a cigányságot bűnbakként próbálják beállítani! Azért jöttünk ide, hogy megmutassuk, ebben az országban nem csak a Jobbik létezik!
A két társaság a kordonoknak és a rendőröknek köszönhetően nem találkozik össze, a köztük lévő ötven méter széles üres sávon át skandálnak egymás felé. A jobbikos tömegben állok. Mellettem egy vékony, huszonéves fiatalember vörös képpel üvölt: – Lógni fogtok! Gyilkosok! Pusztuljatok!
A túloldalról egy negyven év körüli férfi közelebb jön, hogy fényképezze a menetelőket, mire a vékonydongájú odaordítja: – Szemét zsidó!
A férfi higgadtan visszaszól: – Náci fasz.
Folytatás nincs, a menetet kísérő rendőrök nem hagyják megállni a demonstrálókat. A cél: az áldozat háza. A gyilkosság helyszínén a jobbikos Balla Gergő az LMP-nek azt üzeni: „szombat van, ilyenkor a munkát hanyagolni kell”. A tömeg tapssal jutalmazza a zsidózást. Majd a „nemzet tanár ura”, Miklós Árpád edelényi jobbikos képviselő mondja: ha a kormány nem erősíti meg a rendőrséget, akkor „mi majd megszervezzük magunkat és erőszakkal vesszük ki a hatalmat a kezükből”. „Fegyverbe! Fegyverbe! Fegyverbe!”, skandálja erre a tömeg, mire a mellettem álló, egyenruhát, bakancsot, nem hivatalos rangjelzéseket viselő, szúrós tekintetű férfiakra nézek. A fáklyák fényében feszítő gárdistákra, a nemzeti őrsereg tagjaira, ezekre a pocakos családapákra, akik vezényszóra vigyázzállásba vágták magukat, és eltökélten várnak a hamarosan fölhangzó parancsra.
Feszültséggerjesztő akciók
Török Zsolt, az MSZP szóvivője lapunknak azzal indokolta a szocialisták távolmaradását Hejőszalontáról, hogy a köztársaság rendjének fenntartása a rendőrség és így a kormány dolga. Hozzátette: az ehhez hasonló ügyekben szerintük a politikai akciók csak tovább gerjeszthetik a feszültséget, ezért az MSZP inkább a megoldást keresi a demonstratív megjelenés helyett.
