A válasz a budapesti metrótól indul. A menet közben a háromszorosára drágult metróberuházás készültségi foka még mindig csupán 60-70 százalékos, de már így is kiérdemelte az „Európa legdrágább metrója” címet. Az ok: a beruházásra rátelepedett az a mindenkori politikával összefonódott üzleti kör, amely nélkül jelentős infrastrukturális fejlesztések legalább másfél évtizede nem folynak Magyarországon.

Aki számára még mindig nem nyilvánvaló, hogy a metró története hol kapcsolódik Pakshoz, azt körutazásra invitáljuk. Lengyelország, Ukrajna, Oroszország, Kalifornia, Bulgária – egyebek mellett ezekben az államokban találhatunk félbehagyott atomerőmű-építkezéseket.

Nukleáris erőművet még soha sehol nem tudtak annyi pénzből befejezni, amennyit rá szántak – ezért egy részüket nem fejezik be. Képzeljük el ugyanezt Magyarországon, ahol még egy hidat sem lehetséges a kezdeti költségkereten belül befejezni (a Margit híd felújítására a tervezéskor 13 milliárdot szántak, a végső számla 30 milliárd körül lesz.)

A paksi „bővítés” költségeit most 2000 milliárd forintra becsülik, a reális szám hármassal vagy négyessel kezdődik. Az az érvelés, amely szerint szinte mindegy, hogy mennyit költünk az erőműre, mert a beruházás az áram eladásából megtérül, nem számol az áram árával.

A Paks II-ben termelt áram még a 2000 milliárdos költséggel kalkulálva sem ígérkezik olcsónak. A már amortizálódott Paks I-gyel szemben nem lefelé, hanem felfelé fogja húzni az áramárat. Ha a költség 3000 vagy 4000 milliárd forint lesz, akkor a megtérülést garantáló áramár valószínűtlen magasságokba emelkedik. Közben azonban a megújuló energiaforrásokra épülő energiatermelés költsége garantáltan csökkenni fog – ami megkérdőjelezi, hogy az atomra érdemes-e tenni a téteket. De ha (minimum) 2000 milliárd forintnyi befektetés vagy hitel érkezik a magyar energiaszektorba Paks II miatt, akkor lesz-e még bárki, aki fantáziát lát szél- vagy biomassza-erőművek építésé ben? Aligha. Nem marad a zöldáramra felvevő piac.

Nálunk most az áramtermelő kapacitás 43 százalékát fedi le atomerőmű – ezzel a hetedikek vagyunk a világrangsorban. Ha Paks II felépül, dobogóra kerülünk: a monstrum egymaga annyi áramot állít majd elő, aminél csak bizonyos év-, illetve napszakokban van szükség többre a magyar árampiacon.

Miután az atomos és atommentes alternatívák összehasonlítható költségeit a nyilvánosság számára senki nem számolta ki, ma senki sem állíthatja, hogy ebbe az alagútba érdemes bemenni. (Persze azt sem, hogy nem érdemes.) Kételkedni viszont ajánlatos.