Hogy honnan tudja ezt a kormányfő, az nem derült ki. Az sejthető, hogy az alkotmányozókat nem a romák, és nem is a gyerekek érdeklik – ez a játék egész másról szól.

A romáktól való félelem azért lehetne a családi szavazati jog gátja, mert a roma családokban jellemzően több gyerek születik, így a legnagyobb magyar kisebbség a számarányához képest felülreprezentálttá válhatna a választásokon. Hogy ez miért baj, az a romák párt- és értékpreferenciáinak felvázolása nélkül szintén nem világos (aki legalább felszínesen ismeri a roma kultúrát, az tudja, hogy ott a család és a gyermek – ha másképp is – legalább olyan fontos szerepet játszik, mint a többségi társadalomban, vagyis a roma szavazók aligha kereszteznék a kormány őszinte és diszkriminációmentes családüdvözítő terveit).

Hogy mit gondolnak „az emberek” a romákról, az érdekes módon sokkal kevésbé számított egy másik jogkiterjesztő lépés, a határon túliaknak járó szavazatok esetében. Ha a miniszterelnök nem is, államtitkára, Balog Zoltán biztosan tudja: a kárpátaljai, felvidéki és nyugat-romániai romák többsége (!) magyarul beszél, és magyarnak is tartja magát. Ők a saját országukban – magyar anyanyelvű romaként – halmozottan hátrányos helyzetűek, ráadásul sokkal kevésbé kötődnek az anyaországhoz, és sokkal mobilabbak, mint a többség. Jó eséllyel arra lehet számítani, hogy közülük sokan – a létezésükkel, az igényeikkel, a szavazatukkal – előbb-utóbb megjelennek a magyar politikában. Ez azonban – legalábbis a kormányfő, illetve a kormányfői akaratot tükröző alkotmánytervezet szerint –nem zavarja az embereket.

A hírrel foglalkozó kommentek tanúsága szerint viszont zavarja őket az alaptörvénykezők furcsa taktikái mögött felsejlő koherenciazavar. Ha a kormány valóban a jövő nemzedékek szempontjait szeretné a családi szavazattal az alkotmányba foglalni, akkor miért irtja ki az alaptörvény szövegéből a jövő nemzedékek legfontosabb (környezeti, szociális, oktatási) jogait? És miért szünteti meg az előbbi jogokat nemzetközi összehasonlításban is unikális módon, kifejezetten hatékonyan garantáló hivatal, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa önállóságát?

A készülő alkotmányból kirajzolódó állam nagyon erős lesz például az állampolgárok ellenőrzése vagy az állami gazdasági jogosítványok területén, az egy generációnál hosszabb távú ügyekben azonban minimalistának ígérkezik. Nem a jövő nemzedékek jogait, hanem a kormánypárt szavazatszerző kapacitását igyekszik maximalizálni – most épp a „romáktól való félelemre” apellálva. Ennél is nagyobb baj azonban, hogy az egész romaproblematikát – a társadalom és a politika egyik legnagyobb kihívását – tokkal-vonóval a következő nemzedékre, és annak alkotmányára hárítja.