Mit csinálnak majd a települések?
A közigazgatás rendszerének átalakításában nemigen látszik más kormányzati szándék, mint a tudatos hatalomkoncentráció – állítja Lamperth Mónika országgyűlési képviselő, az MSZP közjogi kabinetjének vezetője, volt belügyminiszter. Szerinte a szakmai részletek egyelőre kidolgozatlanok. A politikus emlékeztetett rá: Gál András Levente, a közigazgatási tárca államtitkára azt ígérte, hogy március 20-a körül ismertetik a közigazgatás korszerűsítéséről szóló Magyary-programot, de ez nem történt meg.
Az MSZP a megyerendszer helyett erős, választott testület által irányított régiókat hozott volna létre, ezt szorgalmazta egykori miniszterként Lamperth is. A súlytalan, gyakorlatilag csak intézményfenntartói feladatokat ellátó megyék helyébe lépő régiók jóval nagyobb hatáskörrel rendelkeztek volna. Csakhogy a Fidesz a szocialisták regionalizációs elképzeléseit elutasította, és valójában soha nem derült ki, mit akar a megyékkel – állítja Lamperth.
Most sem lehet tudni. Az viszont Lamperth szerint bizonyos, hogy a kormányhivatalok mellett az önkormányzati középszint nem juthat érdemi szerephez, mert az a kormányzat ellensúlyát jelenthetné. A politikus úgy látja, hogy a megyék élén így egyértelműen a kormánymegbízott áll, és ez erősen emlékeztet arra a XIX. században kialakult rendszerre, amikor a helyi ügyeket a végrehajtó hatalom embere intézte.
Fideszes politikusok a járások visszaállítása kapcsán is több árulkodó nyilatkozatot tettek – mondja Lamperth Mónika. „Az államhatalom polgárokhoz legközelebb eső szintje a járás”, nyilatkozta például Gulyás Gergely frakcióvezető-helyettes. Más alkalommal elhangzott: véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy az állami akarat nem jut el az emberekhez. A szocialista politikus állítja: a kormányoldal fordítva ül a lovon, mert a polgárokat alárendelt helyzetbe kényszeríti.
A konkrét kormányzati akarat még nem ismert, de Lamperth szerint sejteni lehet, hogy a helyi önkormányzatok szintjén sem marad semmi a régiben. Ha ugyanis állami kézbe veszik például az alapfokú közoktatást vagy a szociális feladatok ellátását, esetleg bizonyos településfejlesztési ügyeket is, egyértelmű, hogy a központi hatalom embere, a járási jegyző döntései határozzák majd meg a települések életviszonyait. Ugyanakkor többször is utaltak rá, hogy nincs szükség többmint 3100 helyi önkormányzatra. A ma hatályos alkotmány szerint a választópolgárok közösségét ugyanakkor „megilleti az önkormányzás joga”, ám az új alaptörvény tervezetében ez már nem szerepel. Ennek a rendelkezésnek az elhagyása szintén arra utal, hogy a kistelepüléseken megszűnhetnek a képviselő-testületek, de talán még polgármestert sem kell majd választani. Ez az önkormányzati rendszer felszámolását jelentené.
Az MSZP álláspontja: valamennyi település számára biztosítani kell a jogot arra, hogy a közügyeket helyben intézzék. Lamperth demagógnak tartja azt az érvet, hogy azért vesznek el feladatokat a helyhatóságoktól, mert a községek és a városok egy részének nincs pénze azok ellátására. Csakhogy attól egyetlen fillérrel sem kerül több pénz a rendszerbe, ha az iskolákat az állam tartja fenn. Lamperth úgy látja, az eddig működő kistérségi rendszer megfelelő kereteket biztosított ahhoz, hogy például az alapfokú oktatási intézményeket önkéntes társulás keretében működtessék, gazdaságosabban és magasabb színvonalon.
A politikus szerint a kistelepülések és az irreálisan eladósodott önkormányzatok vannak igazán bajban – a legtöbb hitelt a Fidesz vezette Hódmezővásárhely és az V. kerület vette fel –, s ez utóbbiak korábban „kéjes örömmel” hangoztatták, hogy azért van szükség külső forrás bevonására, mert a szocialisták vezette kormány nem ad pénzt. Akkor még nyilván bíztak benne: ha a jobboldal kerül helyzetbe, jön az adósságkonszolidáció. De nem jött. Lamperth úgy látja, a kormánynak nem is érdeke, hogy valóban erős önkormányzati rendszert tartson életben. Csakhogy a tervezett reformmal szinte mindenki rosszul jár – legalább ő erre számít. Korábban végeztek ugyanis számításokat arra vonatkozóan, mibe kerülne egyes önkormányzati feladatok állami kézbe adása, s az intézményrendszer átalakításának költsége harminc–hatvanmilliárd forintra adódott. Sokat buknak a jelentős adóbevétellel rendelkező városok is, mert ha elveszik tőlük az iskolát, elveszik a működtetésükre fordított helyi pénzt is. Az emberek pedig kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek – állítja Lamperth –, hiszen semmiféle beleszólásuk nem lesz többé a település működésébe. És ha az önkormányzatnak nem lesz óvodája, iskolája, alig lesz beleszólása az épített környezet alakításába, s nincs dolga többé a közfoglalkoztatással sem, akkor mit fog csinálni?
Tab polgármesterét, a fideszes Schmidt Jenőt választotta tegnap elnökévé a legnagyobb önkormányzati érdekvédő testület, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége. Az eddigi elnök Molnár Gyula, Újbuda polgármestere volt.
