Kár, hogy alig van idő figyelni, annyi minden zajlik, csak ezekből a vidám tavaszi, hazai viszonylatban egyedülálló szellemi bunga-bunga partikból szimultánozik vagy hat egymás hegyén-hátán, és tényleg minden, de minden önuralmára szüksége van az embernek, hogy maga alá ne izguljon, sikerül-e Győrfi Pál hajbeültetése vagy épp Zimány Linda fogfehérítése körül mutatkoznak anomáliák, miközben nem kéne lemaradni erről az alkotmányozás munkacímen futó, csodálatos sitcomról, amivel művészi színvonalban csak a Boardwalk Empire konkurálhatott (remélem nézte Dajcstomi és Szájer Jóska is a kis iPadjával), de annak meg vége, úgyhogy fölszabadul egy kis kapacitás.

Olyan gazdag a kínálat, hogy egy Kávássy Sándor osztályú atommeghajtású Gubcsi Lajos is bele tud szürkülni a mezőnybe, mert jön valami földrajzinév-bizottság és kommunista aknamunkával magyarítani próbál, aztán a délceg éltornász álamfő, Wittner Xena, Dajcstomi, Ercsi, Fercsi, Kata, Klára, és máris le van játszva a színről, nem győzi az ember kapkodni a fejét, lenyűgöző zsibongás, vidámság, móka, kacagás.

Csak ebben az alkotmányozósdiban egyedül van annyi kakaó, hogy egy közép-afrikai ország megélne belőle: ahogy nem akar eldőlni, hogy ez most eredetmítosz-teremtés, valami joganyag, esti mese vagy esetleg a szabadidő kissé költséges, de a maga módján ártalmatlan töltögetése. Joganyag nem nagyon lehet, ahhoz túl sok a líra, de a negyvenöt perc alatt érdemben bevont lakosság és az iPadba gépelt bekezdések, vezető politikusok feleségeinek kedvenc hajfestékét rögzítő szövegváltozatok azért azt mutatják, hogy a szórakoztató érték domborodik, de akkor meg érthetetlen, miért nem vállal jelentősebb szerepet Pozsgay Imre?

A nemzeti mítoszteremtős, meginállamalapítós vonatról meg lemaradtunk úgy ezer vagy százötven, ötven, de legalább huszonegy évet, és hogy ezt néhányan nem veszik észre, az megint remek humorforrás, kezdődik a börleszk, mi lesz, amikor lehajol, és a másik befordul a vállra vett létrával. Végül az egészet, az egész miskulaciát, méltó, ünnepéjes keretek közé szorulva aláírja majd az álamfő maga.

(Javasolnám zárójelben, ha már így lehet bevonódni, értékorientálólag, hogy a preambulumba, vagy közvetlen elé, vagy -hoz, hátlapra, valahova legyen rögzítve: köztársasági elnök autópálya-parkolós csárdákba, különösen Paprika nevűekbe be nem mehet, az őrezred köteles ebben megakadályozni, mert épeszű, minimális ízléssel és realitásérzékkel rendelkező magyar ember kilométerekre kerüli az ilyesmiket, de ha már bement, mondjuk vécére, akkor csöndben meneküljön, ne irkáljon semmit sehova, ne osztogasson autogramkártyát, mégis csak köztelnök ő, és nem akrobatikusrockandroll-bajnok, nem a Fásy Mulató sztárja. Ezen rendelkezés természetesen nem vonatkozik tévétornászokra.)

Alkotmány