A nemkívánatos emlékmű
Alexander Schikowski, egy évek óta Budapesten élő német szobrászművész szeretett volna emléket állítani a cigány áldozatoknak. Fából kifaragott egy nagyméretű (három és fél méter magas, csaknem öt méter széles) szobrot, amit ingyen felajánlott az egyik érintett településnek, Tatárszentgyörgynek. Csak annyit kért, hogy közterületen találjanak helyet az absztrakt, „világfa”-motívum felhasználásával készült emlékműnek. Az önkormányzat nem volt hajlandó élni a lehetőséggel. „Tatárszentgyörgy község területén nem járul hozzá a szobor felállításához, mivel a községünkben lakókat és községünkbe érkezőket mindig is a tragédiára emlékeztetné, pedig szeretnénk ezt mindannyian elfelejteni”, tájékoztatta a település polgármestere a művészt a képviselő-testület döntéséről.
Az elutasítás nagy feltűnést és tiltakozást keltett. Többek között a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom is kifogásolta az eljárást, arra kérve a tatárszentgyörgyi önkormányzatot, vizsgálja felül álláspontját. A polgármester közbenjárására a testület újra napirendre vette az ügyet, de a döntés nem változott. Ezúttal már a kisebbségi ombudsman is bírálta az önkormányzat magatartását: „Intő jel, hogy vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy emlékezni fájdalmas és haszontalan, így egy boldogabb jövő reményében ki akarják törölni a rossz emlékeket az életükből.”
A művész próbált más településekkel is tárgyalni, de nem tapasztalt fogadókészséget. Az emlékmű végül Budapestre, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség békásmegyeri templomának kertjébe került. Iványi Gábor lelkész tavaly augusztusban, a szoboravató ünnepségén hangsúlyozta: az emlékműnek igazán méltó helye a főváros valamelyik frekventált pontján, akár a Hősök terén vagy a Kossuth téren lenne. Ha ilyen igény mutatkozik, vagy Tatárszentgyörgy meggondolja magát, semmi akadálya, hogy az emlékmű új helyre költözzön.
