Ranschburg halála előtt néhány nappal válaszolt:

„Kedves Ágnes!
Nem tudok én »mondatokat« írni – még azt sem tudom, miről fogok beszélni; én, az örökös laicitásra ítélt outsider, a „férfi”. A legszívesebben a »kreativitás diszkrét autonómiájáról« beszélnék. Arról, hogy úgy érzem: az otthon szülés utolérhetetlen kiváltsága, hogy megteremti azokat az intim és biztonságos feltételeket, melyek között az alkotó zavartalanul fordulhat önmaga és születő műve felé.

Arról, hogy ez a kreatív egyedüllét (nem magány!) mennyire nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a nő önmagára, mint alkotó személyre ismerjen – hogy teremtsen és ne csak történjenek vele a dolgok – és tarthassa a kapcsolatot a művel, melyet létrehoz. És talán arról egy pár szót, hogy ez az autonóm kreativitás mekkora szerepet játszik az anyaság és az anya-gyerek kapcsolat kibontakozó minőségében.

Szeretettel, Ranschburg Jenő”