Idáig tehát tiszta sor, miért javasolta a Tudományos Akadémia vezetője, hogy a Széchenyi által alapított intézmény előtti teret Rooseveltről kereszteljék át Széchenyire. Azt viszont nem tudjuk, sejti-e Pálinkás profeszszor, hogy ezzel az ötletével, melyet buzgón felkarolt a főpolgármester, Pandora szelencéjét nyitotta ki. Hiszen ilyen köztársaságfogyatkoztató időkben mégiscsak bátor idea épp annak a térnek a nevén lovagolni, amelyet 1918 őszén Október 29. térnek neveztek el, így állítva emléket az első magyar népköztársaság kikiáltásához vezető eseményeknek. S hogy mi volt korábban, és mi lett aztán újra? Hát Ferenc József tér... Innen nézve a Széchenyi erős kompromisszumnak is tűnhet. Még jó, hogy nem Kossuth.

Ha most elkezdenénk sorolni, mi minden szól az átkeresztelés ellen, napestig nem végeznénk. Mindnyájan tudjuk, hogy hány másik közterület van elnevezve a fővárosban Széchenyiről, ahogy azt is, hogy minden névadási hullám évtizedekre összezavarja a helybelieket és az őrületbe kergeti a látogatókat, nem beszélve az iratcserék miatti kellemetlenségről. Csakhogy mi azt is tudjuk: a rációnak itt nem osztottak lapot. Ugyan mi indokolta, hogy Tarlós főpolgármester a városegyesítéskor e célra emelt Új Városházáról a hivatali tömbbe szervezze át a fővárosi közgyűléseket, s hogy utasítást adjon a csaknem 140 éve használt budapesti zászló és címer áttervezésére? Csak az, hogy eddig így volt, és most majd másként lesz. S ahogy turultörvényt lehetett pikk-pakk alkotni, úgy bármikor átírható az az utcanévrendelet is, amely épp az aktuális kurzusigények szerinti átnevezéseket hivatott megakadályozni. Kétharmad kérdése az egész.

Az azonban mégiscsak figyelemre méltó, hogy miközben ez zajlik, temérdek internetes fórumon nem a Moszkva vs. Széll Kálmán és a Roosevelt kontra Széchenyi témát taglalják, hanem azt a Budapest-fejlesztési tervet, amelyet még hónapokkal ezelőtt dobott be a köztudatba Bojár Iván András. Van benne szó gyaloghídról, Duna-parti korzóról és díszszőlőültetvényekről, akárcsak arról az ígéretről, hogy révükön Budapest vonzóbb lehet, mint Prága. A terv persze vitatható, valamint őrületesen drága, de mégiscsak valami: valami, ami a városról, a jövőjéről, a benne élhető életről szól. És ezzel el is érkeztünk a lényeghez. Itt van Budapest, hazánk fővárosa, itt van egy koalíció, amely hazánkban és fővárosunkban is mindent eldöntő szuperhatalommal bír, Budapestről viszont az a legtávlatosabb víziója, amit a főpolgármester egyik tanácsadója magánemberként kidobol egy blogon. A hatalom maga ezenközben leragadt a BKV és a metró mizériáinál, és hökkenten áll a kínzó dilemma előtt, hogy most, amikor a kerületi pénzcsapok is a saját pártbeliek kezében vannak, még mindig olyan sürgető-e az egységes főváros megteremtése, a huszonnégy városállam felszámolása, mint ellenzékben volt.

És ebből a szemszögből máris fajsúlyosabb kérdésnek látszik, hogy elegendő-e a jelenlegi tizenhat, Széchenyiről elnevezett közterület a magyar fővárosban.