A disputa néhány szembeszökően következetlen résztvevője ugyanis – falusi futballpályák névtelen klasszikusát idézve – helyből tarkón rúgta magát. De nem egyszer.

Másképpen aligha értelmezhető például a szigorítás ellen föllépő Harrach Péter érvrendszere. A kereszténydemokraták úgynevezett erős embereinek egyike sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: fontos az emberi személy méltósága és az ebből fakadó szabadsága is. Hozzátette: ez adott esetben azt jelenti, hogy rossz döntéseket hoz, hiszen „mindenkinek joga van arra, hogy elszúrja az életét”. Messzemenően egyetértek a politikus szavaival, ám a kérdés az, hogy Harrach Péter vajon egyetért-e Harrach Péterrel. A kereszténydemokrata potentát ingoványos talajra tévedt ugyanis, amikor az emberi méltóságból vezette le a dohányzáshoz való jogot. Elvi állásfoglalása nyomán kérdések özöne zúdulhat felé. Miért következik az emberi méltóságból fakadó önrendelkezésből a láncdohányzás legitimitása, ha egyetlen marihuánás cigaretta elfogyasztására sem jogosít fel? Miért lehet úgynevezett „rossz” döntést hozni a cigarettával kapcsolatban, ha a könnyű drogok esetében nem? Miért ne határozhatna a nő az esetleges abortuszról szabadon? Ki dönti el, hogy mi a rossz, és hol vannak annak határai? Miért határozhat az egyén – KDNP-s értelemben – rosszul a dohányzás ügyében, ha szexuális identitását illetően nem? Miért?

Harrach Péter toleranciaháborúja a dohányzás vendéglátó-ipari tiltása ellen tiszteletreméltó elkötelezettséget jelez, egyben ösztönzi is, hogy hasonló lelkesedéssel képviselje elvi álláspontját a fentebb sorolt kérdésekben, amelyekben a KDNP korábban elvitatta az egyén döntésének szabadságát. Harrach aligha tehet különbséget az emberiméltóságból fakadó önrendelkezés értelmezésében kénye-kedve szerint, ha értékalapú politizálásra adta a fejét. Persze lehetséges, hogy Harrach Péter mégsem ért egyet Harrach Péterrel, így a fentebb sorolt ügyekben a korábban megismert kereszténydemokrata álláspont az irányadó, azaz az egyénnek ezekben az esetekben nincs joga „rossz” döntést hozni. E forgatókönyv realitását jelzi: az alkotmány tervezetéről folytatott vitában már korábban megszokott formáját hozta, amennyiben a házasságot kizárólag egy férfi és egy nő együttéléseként határozta meg, továbbá sajnálkozott a „liberális” abortusztörvény miatt. Ha így van, a politikusnak maradt még egy fontos feladata: újabb sajtótájékoztatót gründolni, beszámolni tévedéséről, továbbá – annak indoklásával együtt – visszavonni a „dohánytervezet” enyhítésére megfogalmazott javaslatát.

Illetve még egy lehetőség akad. A Harrach-féle javaslat, valamint a korábbi politikusi munkássága tükrében nehezen értelmezhető érvelés nem szól semmi másról: csak a dohányról.

Ha így van, akkor megbocsáthatatlan bűn az emberi méltóságot belekeverni az ügybe.