A testsúly az az egyetlen látványos külső jellemző ugyanis, amit kevés és sok pénzből is változtathatsz. Így mindenki megkaphatja a pénztárcájának megfelelő ígéretet. Ha mégsem sikerül: az csak azt bizonyítja, hogy mennyire gyenge jellem vagy, de arra megint csak vásárolható megoldás...

A reflektorfényben állók akarva-akaratlanul arra ösztönzik a többieket, hogy azonosságukat ne önmagukban, hanem a „tökéletes test” megvalósításában keressék. Az ideál vékony, izmos ember, aki nem ilyen, az csak vesztes lehet, messziről látszik rajta, hogy nemtörődöm, akaratgyenge. „Mihez is lehetne kezdeni egy olyan emberrel, aki még arra is képtelen, hogy a saját testét kontrollálja?” A test tökéletesítése befektetés. S ami sokaknak befektetés, az másoknak már maga az üzlet. Erre építenek a fogyasztó- és hízókúraszalonok, a test átformálását segítő könyvek, az életstílusgyógyszerek piaca, a sportszergyártók... Csak testátalakítással foglalkozó weblapokból több millió létezik, kínálva az erőfeszítésekben megrokkantaknak mentális és másfajta eszközök garmadáját. Az emberek pedig bármire képesek, ami a csodát közelebb hozza.

A Gfk Hungaria kutatói állítják: a hazai kövérség-soványság piac valódi nagyságáról csak becslések léteznek. Azt tudni, hogy fogyókúrákra, testépítésre, testformálásra mintegy 200 milliárd forintot költenek a magyarok. A plasztikai sebészeti beavatkozásokról viszont nincs adat, az európai trendek alapján Magyarországon ez körülbelül tízmilliárdos üzlet lehet.

A közelmúltban a Budapest Sportarénában tartott Slimexpóra készült közvélemény-kutatásból kiderül: a testsúlyukkal a nők foglalkoznak többet. A megkérdezett 1200 emberből a nők negyvenegy százaléka talált magán súlyfelesleget. Fogyókúrára is a nők hajlamosabbak. A felnőtt lakosság mintegy 30 százaléka már legalább egyszer megpróbált megszabadulni a súlya egy részétől, de alig hatoduknak sikerült lefogynia. A válaszadók hat százaléka pénzt is áldozott a sikerért. A legtöbben tanácsadásért, sportruházatért, fitnesztermékekért, zsírégetőkért és fogyasztó testkezelésekért hajlandók fizetni.

A kövérségtől való rettegés mélységét mutatja az az amerikai vizsgálat is, amelynek során a megkérdezettek csaknem fele a „Mitől fél a legjobban?” kérdésre azt válaszolta: „az elhízástól”. Ez a félelem talán nem is alaptalan, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) két évvel ezelőtt figyelmeztetett rá, hogy az elhízás járványos méreteket öltött világszerte és már többen halnak meg a kövérség okozta betegségekben, mint éhezésben. Az európai országokban a lakosság 30–80 százaléka túlsúlyos. Az EU 27 országában ez mintegy 200 millió felnőttet jelent, akiknek a fele férfi. (Idősebb korban már a nők a kövérebbek.) A KSH 2009-es egészségfelmérése szerint a magyar lakosság kétharmada túlsúlyos. Minél korosabb valaki, annál valószínűbb, hogy lenne oka fogyókúrázni.

– A szervezetre mind a kövérség, minda kóros soványság veszélyes – hangsúlyozza dr. Székely Andrea Dorottya, a Semmelweis Egyetem anatómiaintézetének docense –, mert szélsőséges esetben mindkettő valamennyi szervünket képes megbetegíteni.

Az alultáplált ember kevesebb kalóriát fogyaszt, mint amennyire szüksége lenne. Ez általában a szegény emberekre, a hajléktalanokra, egyes pszichiátriai betegségben szenvedőkre jellemző. De az alultápláltság az idős embereket is sújtja, hetedük ezer kalóriát sem eszik meg naponta. Aki fogyókúrája miatt kezd el éhezni, az a lehető legrosszabb utat választja. Már másfél napos koplalás után a szervezet elkezdi lebontani a saját fehérjéit, izomszöveteit. A súlyos kalóriahiány miatt a szervezet sorvadni kezd. Az egyik legszembetűnőbb tünet, hogy a zsírszövet mennyiségének csökkenésével együtt az arc behorpad, a szemek besüppednek, a csontok kiállnak, a bőr vékonnyá, szárazzá válik. További tünet a fáradtság, a test hőmérsékletének csökkenése, hasmenés, étvágytalanság, nagyfokú érdektelenség.

– Sohasem a soványság a baj önmagában – állítja Székely –, hanem az energiadeficit. Az ilyen állapot egyáltalán nem ritka jelenség a balett-táncosoknál vagy az élsportolóknál. Ám míg az anorexia szó jelentése étvágytalanság, és az anorexia nervosa kórkép extrém szándékos súlycsökkentéssel jár, addig a kahexia (sorvadás) az étvágyvesztés mellett olyan testszöveti veszteséget (zsír, izom, csont) jelent, amelyet táplálkozással nem lehet visszapótolni. Például az érelmeszesedéses, 90 éves idős ember lehet kórosan sovány (kahexiás), mert elfelejt enni, és öregkorban csökken az éhség- és szomjúságérzet is. Hasonlóan egy terminális állapotban levő rákbeteg is csont és bőr, miközben valószínűleg megkapja a szervezet azt az energiamennyiséget, amire szüksége van, csak az anyagcsererendszer borult fel.

A szakember szerint az igazi, mai értelemben vett anorexia (helyesen: anorexia nervosa) mindig testképzavar eredménye, tehát lelki eredetű. A soványság a minimális energiabevitelnek és a kóros fogyásnak a következménye, amelynek súlyos egészségkárosodást okozó következménye van.

Az elhízás eredetileg nem egyéb, mint a test zsírtöbblete. Az elhízás könnyen felismerhető, az oka általában az, hogy az ember több kalóriát fogyaszt, mint amennyit mozgással elhasznál. A jóléti társadalmakban az elhízás terjedésének oka a fizikai igénybevétel erőteljes csökkenése. A kor előrehaladtával kevesebb kalóriára van szüksége a testnek, amit rendszerint nem követ a táplálkozási szokások változása. Általában változatlanul magas zsírtartalmú ételek kerülnek az asztalra, ám ennek éppen az a tulajdonsága, hogy nem aktiválja olyan gyorsan a jóllakottság érzését, mint a szénhidrátok vagy a fehérjék. Így a magas zsírtartalmú ételekből nem nehéz többet enni, pedig a zsír több mint kétszer annyi kalóriát tartalmaz grammonként, mint a szénhidrátok vagy a fehérjék. Az elhízásban ludas lehet az alkohol is, például egy kupica (3 centiliter) likőr 80-90 kalóriát, 3,5 deci sör 150 kalóriát tartalmaz. Az alkoholt a szervezet azonnal energiaként hasznosítja, ha ezt evés közben fogyasztjuk, az ételből származó kalóriák zsírként rakódnak le a testben.

A többletzsír befolyásolja az ember általános megjelenését, testi-lelki állapotát. Az elhízottak mozgása elveszíti harmóniáját, ízületeik fokozott terhelésnek vannak kitéve, gyorsabban kopnak. A kövérek társadalmi beilleszkedését az is nehezíti, hogy velük szemben általában előítéletesek a „soványságkultusz” hívei. Az elutasítottságuk miatt csökken az önbecsülésük, ám érdekes módon a körükben mégsem gyakoribb a depresszió, mint a soványaknál.

Ezek a hátrányok gyorsan megjelennek az egészségügyi számlákon is. Az USA gyógyítási költségeiből 186 milliárd dollárt (17 százalékot) a kövérség következményeinek kezelésére költenek. Tavaly amerikai kutatók a soványság-kövérség egészségügyi következményeit firtató 19 nagytanulmány adatait összesítve próbáltak következtetéseket levonni: hogyan hat a testsúly a várható élettartamra. Az elemzés során 1,46 millió ember öt éven át követett adatait hasonlították össze. A New England Journal of Medicine című orvosi folyóiratban ismertetett következtetésekből kiderült, hogy a soha nem dohányzó, optimális testtömegű nők halálozási arányánál a soványabbaké 47 százalékkal, a súlytöbblettel élőké pedig 44 százalékkal volt magasabb. A súlyosan kövéreknek, azaz a 40-en felüli testtömegindexszel (BMI*) élőknek két és félszer nagyobb volt az esélyük az idő előtti halálra. Ezek az adatok is arra utalnak, hogy a hosszú életre vágyóknak a testtömegindexüket 20 és 25 között kellene tartaniuk.

Talán kevesek tudják – figyelmeztet Székely Andrea –, hogy az úgynevezett egészséges élelmiszerek sem mindig azok. Így például az édesítőszerekkel szemben is van ok az óvatosságra, mert hamis biztonságérzetet keltenek és étvágyfokozó hatásuk is lehet. Fogyasztásuk után szintén emelkedhet a vér inzulinszintje, hasonlóan, mint a cukrozott ételek eseté ben. A növényi zsíroknak – főleg a napraforgóolajalapú margarinoknak – túlságosan magas az omega-6 zsírsavtartalmuk, amely kedvez a gyulladásokat segítő folyamatok beindulásának és fenntartásának, és nem védenek a szívbetegségektől sem. Ez esetben a magasabb omega-3 zsírsavtartalmú élelmiszerek jobb hatásúak. Ám a koleszterincsökkentő gyógyszerekkel szemben sem ártana nagyobb óvatosság, mert a készítmény a máj működésébe avatkozik bele és komoly mellékhatásokat okozhat.

A kövér

– Magam sem értem, miért gyötröm magam az állandó fogyókúrával, naponta az izzadságszagú futással, mert mintha csak körbe-körbe járnék – e sóhaj egy férfié, aki eddigi életét a fogyókúrák bűvkörében élte. Van neve. – De ki a fene szeretne kiállni – mondja – ennyi kudarccal a háta mögött. Huszonnyolc évéhez, 186 centis magasságához most éppen 110 kiló tartozik. A mérleg nyelve persze volt már 86, 95 és 115 kilónál is. Kicsi gyerekkora óta tart az örök körforgás: mikor, mennyit és mit ehet. Vannak aszketikus időszakok: salátás, fehérjés vagy gyümölcsös hetek. Próbálta a „mindent ehet, csak az adagok legyenek kicsik” módszert. Volt már a Norbi-, a 90 napos és ki tudja még milyen diétán. Szobája polcán két sor fitneszkazetta. Úszik. Hetente egyszer vízilabda, kétszer foci, egy tornatermi edzés. A kilók meg hol le, hol fel. Az álomsúly 97, annál már nem olyan vészes a helyzet. Ott már nem fáj a térde, tud futni, jobban alszik.

– Vezettem táplálkozási naplót, fejből megmondom, melyik kajában mennyi a kalória. Néha azt gondolom: ha mindezt nem tenném, akkor se lennék se csúnyább, se gyengébb. És jöhet bármilyen újabb csodadiéta, a bukás kódolt: mostanra már csak az foglalkoztat, mikor ehetek megint. Alapvetően nem tudok éhezni, valami olyasmi jár a fejemben, ha kevesebbet ennék, akkor biztosan éhen halnék. Két étkezés között nézem az órát. Van, hogy kilenckor reggelizem és 11 órakor már megyek is ebédelni. A kora délutáni stresszt kis csokival, néha mákos sütivel oldom. Vannak napok, amikor nem tudok enni, mert annyi vagy olyan a munka, aztán este tízkor már mindent megeszem, ami szembejön a hűtőből. Voltam belgyógyásznál, beszéltem dietetikussal, az előbbi szerint étkezzek egészségesen, de ezt a mondatot nem tudom a napi „kajaadagokra” lefordítani. A dietetikus ugyan összeállított egy diétát, de meló mellett azt képtelenség betartani.

Ilyenkor rendre feladom, aztán mégis azon kapom magam, megint próbálkozom. Ma megint nekikezdtem: a reggeli keserűsós hashajtás balul ütött ki, egyszerűen nem bírtam meginni azt a löttyöt. Sebaj, és miközben biztatgattam magam, lendületesen belelottyantottam az egészet a mosogatóba.

Akkor még azt gondoltam: legfeljebb majd csak folyadékot iszom egész nap. Az is tisztít meg fogyaszt. De ezek a fogadalmak már a reggeli lehetőségénél elbuknak. Evés után pedig kifejezetten erős bennem a tettvágy az újabb diétára, de mindez csak a következő éhségig tart ki.

Lehet, hogy mostanára is csak annyit tudok a testemről, mint amit a folyton változó divatok diktálnak a médián keresztül. Tavaly, amikor is lefogytam nyolc kilót, attól sem lettem boldogabb. Akkor egy tablettát szedtem, ami elvette az éhségérzetet, csak inni kellett mellette és nagyon figyelni, hogy legalább a napi 700 kalóriát magamba töltsem. A készítmény havi adagja 18 500 forint, az interneten lehet hozzájutni. A mellékhatások sem mellékesek: volt szívritmuszavar, szájszárazság, állandó fáradtságérzés meg lassult a gondolkodásom… De csináltam Laura diétáját is, a két hét alatt hat-nyolc kiló tényleg lement, de amint megettem az első normális ebédet, rögtön visszaugrott két kiló. Ezt körülbelül 30 ezer forintom bánta.

A sovány

„Duci baba voltam, anyám szerint a koraszülöttségem az oka a mindennek. Hét és fél hónapra jöttem a világra, alig voltam két kiló, inkubátorba raktak, cumisüvegből etettek, és a mellbimbót ezután már nem fogadtam el, anyám szegény hiába próbálkozott, a kiváló tápszerek néhány hónap alatt gömbbé formáltak. Utáltam, hogy csúfolnak a gyerekek. Hat-hét éves lehettem anyám szerint, amikor egyszerűen elutasítottam az ételeket, nem kértem semmit. A fenyegetés, hogy nem állhatok fel, míg meg nem ettem, még dacosabbá tett. Emlékszem, ha nagy ritkán belém diktáltak néhány falatot, anyám örömtáncot lejtett. Kifogyhatatlan volt ötletekből: meghívta jobb étvágyú iskolatársaimat ebédre, mesefigurákká alakította a tányéron lévő ételt, megtanult paradicsomból, paprikából, krumplipüréből, répából bohócarcot, békát és ki tudja még mi mindent csinálni.

Néha nevettünk, de inkább sírtunk, mert úgy éreztem, ha megeszem: dagadt leszek. A hasamon folyton méricskéltem a bőrt, két ujjam közé csippentve húztam, mutattam, látod, mennyire hájas vagyok. És a tükörben tényleg egy telt kislányt láttam. Barbie babám nekem nem is volt, az anyám egyszerűen nem engedte, hogy bárkitől ilyesmit kapjak, de a meg nem tűrt tárgyak közé tartozott valamennyi magazin, amelyről csontsovány modellek kínálták a szép test élményét. Amikor aztán 17 évesen a 160 centis magasságom mellett 35 kiló voltam, az anyám nagyon megijedt, orvoshoz vitt. Ott hallottam először az anorexiáról.

Infúziót kaptam, kórházban kezeltek, miközben nem értettem, miért baj, ha nem szeretek enni. Anyám föladta állatorvosi praxisát, hogy etethessen. Föladta az asztalnál a korábbi erőszakot is, már nem kellett mindent megennem a tányérról, csak ennem kellett, amennyi jólesik. És állandóan figyelt, mit eszem nagyobb lendülettel és mit tologatok a tányéron. Kialakult valamiféle kajaegyensúly. Most 24 évesen 48 kiló vagyok, és mindehhez 160 centi. Ez már siker, és egy ideje hízni szeretnék. Hamarosan orvos leszek. Mint annyi egyetemista, elmentem, hogy adok vért, de a véradóban azt mondták: szó se lehet róla, majd ha elérem az ötven kilót.

Most erre hajtok. Persze próbálkozom mindennel: eszem, de az anyám szerint túl gyorsan hagyom abba, egyszerűen néhány falattal jóllakom. Próbálkozom a csokival, de néhány kockánál többet nem bírok megenni abból sem. Hetente háromszor futok. Szerintem most nem vagyok anorexiás, lehet, hogy meggyógyultam. Épp a napokban voltam kivizsgáláson, a laborleleteim szerint minden rendben, az orvos szerint már csak ennem kéne. Jó, jó, de mennyire kell ezeket komolyan venni, hol a határ? Milyen törődési minimumra van szüksége a testemnek a létfenntartáshoz, a szaporodáshoz? Na és mire elég a minimum?”

* BMI (Body Mass Index) A testtömegindexet úgy kell kiszámolni, hogy a kg-ban mért testtömeget elosztjuk a méterben mért magasság négyzetével. Ha ez az érték 18,5 és 24,9 közé esik, akkor se fogyó-, se hízókúrának nem lehet indoka. A 18,5 alatti BMI a soványság miatt, a 24,9 feletti pedig az elhízás miatt jelez egészségügyi kockázatot.