Én azonban mást tapasztalok. A trükk lényege, hogy nincs trükk: az agyament gondolat merész felvetésként indul útnak, amelyet először maguk a hivatalosságok sem tartanak komolynak („nem foglalkoztunk vele még”), majd egyre többször bukkan fel elejtett megjegyzés, szónoki fordulat, interjúfoszlány formájában, hogy a végén egyszerre lehessen cél és eszköz, alátámasztva valamiféle bumfordi féligazsággal.

Jól követhető mindez a családi szavazati jog tálalásának állomásain, aminek bevezetésével kapcsolatban egy hónapja még a Fidesz-frakcióban sem volt egyetértés, a „nem egyéb, mint gondolatkísérlet” kategóriából azonban egy-kettőre kikerült, amikor a kormánypárt alelnöke úgy indokolta szükségességét: alkalmazásával elejét lehetne venni annak, hogy a jövőnkről túlnyomó részben az idősebb generációk döntsenek, miközben a legnagyobb terhet a középgenerációk cipelik a hátukon.

Bár az, hogy ki és mit cipel a hátán, bővebb kifejtést érdemelne, ne legyen ez a vita tárgya, mint ahogy az sem – indokolt-e ezzel kapcsolatban az öregebbek érzékenysége. Hogy Németországban a hasonló javaslatot mikor és ki vetette fel, arról az interjúalany nem beszél, de az ötletet ezzel ügyesen mintegy „nemzetközi relációba emeli”, tapintatosan hallgatva arról, hogy a németeknek eszük ágában sem volt bevezetni.

A Fidesz alelnöke bátorságot merítve saját szavaitól, lendül a következő tézisre: biztos abban, hogy előbb-utóbb több állam is követni fogja példánkat. Innen már csak egy lépés a következő híradás, amely arról tudósít, hogy Orbán Viktor kezdi megszeretni a gyerekek után járó szavazat ötletét, amely lehetőségként be is kerül az alkotmánytervezetbe.

Megint csak szeretném elkerülni azokat a síkosabb részleteket, amelyeken botladozik e kezdeményezés jogszerűsége, hiszen fölmerült már elégszer az is, hogy a választásoknál miért ér ugyanannyit mondjuk egy nemzetközi hírű tudós, meg egy börtönviselt, de a közélettől való eltiltástól éppen csak szabaduló ember voksa. A vita meddő, az eredmény normálisan működő demokráciában egyértelmű: nincs különbség polgár és polgár között. Nyilvánvaló a hátsó szándék is, amely a Fideszt jelenleg vezeti, hiszen potenciális bázisa a középgeneráció. Egyébiránt az alkotmányozás tervezetének több pontján átsütnek direkt hatalmi szempontok.

Az okoskodásnak itt véget is vethetnénk, ha nem jelent volna meg egy újabb hír, mely szerint a visszaküldött alkotmányozási kérdőív összesítésekor kiderült, hogy a válaszadók túlnyomó többsége idegenkedik a családi szavazati jogtól. Mégis óvakodnék attól, hogy már most gumicsontként kezeljük a teóriát, de ha mégis azzá válna, ott van mögötte még a kettős állampolgárok szavazati joga is.

Ha ez fix, a többi egyelőre lebeghet. Maximum én tévedtem.