Csődbe fejlesztett falvak
Több mint negyven helyhatóság ellen rendeltek el adósságrendezési eljárást az elmúlt tizenöt évben. Bakonszeg már háromszor, Bátorliget és Nágocs kétszer került ilyen helyzetbe. A leginkább veszélyeztetett települések a kisközségek, ám tavaly – amikor minden korábbinál több, tíz önkormányzati „csődöt” jelentettek – már egy város, Szigetvár is fizetésképtelenné vált, bár viszonylag gyorsan sikerült megállapodnia a hitelezőkkel.
A korábbi várakozásokhoz képest egyébként viszonylag kevés adósságrendezési eljárás indult, amelynek egyik oka, hogy a hátrányos helyzetű kistelepülések folyamatosan kiegészítő állami támogatást kapnak. Már ameddig. Szakértők arra számítanak, hogy ez az esztendő még válságos lehet ebből a szempontból, és megeshet, hogy az év végéig a tavalyinál több önkormányzat dől be. A tapasztalatok szerint a már-már közhelyszerű „alulfinanszírozottak az önkormányzatok” tételén kívül mindig van valami kiváltó ok, ami ellehetetlenít egy kistelepülést. Van úgy, hogy épp a rátartisága.
A korábban bezzegfaluként emlegetett Zala megyei Gelsén például nemrégiben még fürdőt, könyvtárat, iskolát, játszóteret avattak, ma viszont már nem jellemző ez az ünnepi hangulat. Az önkormányzat tartozása meghaladja az egymilliárd forintot, emiatt adósságrendezési eljárás indult a településen. Meg egy nyomozás, hűtlen kezelés gyanújával. Az októberben megválasztott új faluvezetés – amelynek kampányában már nagy szerepet kapott a gyanúsan sok beruházás és Gelse pénzügyi helyzete – a község gazdálkodásának átvilágításával kezdte a munkát. Ennek lezárultával pedig kiderült: csődhelyzetben vannak. Az évente 240 millió forint állami normatívához jutó település hiteleinek öszszege ugyanis elérte az 1,2 milliárd forintot. Ráadásul inkasszót rendeltek el a hivatal számláira, januárban késett a dolgozók bére, a falu büszkeségének számító fürdőt fenntartó önkormányzati cég ellen pedig felszámolási eljárás indult.
Az októberben kinevezett alpolgármester, Kovács Károly (Fidesz–KDNP) meséli, hogy az elmúlt évek impozáns fejlesztéseihez ugyan uniós pályázatokon több százmillió forintot nyertek, de a szükséges önrészt és az egyes beruházásokat hitelből állta az önkormányzat. A fürdő megépítéséhez például 850 milliós kölcsönt vettek fel. A törlesztés azonban meghaladta Gelse teljesítőképességét, volt, hogy hitelből fizették a hitelt. Végül már nem csak a bankoknak, a hulladékszállító és a közétkeztetési cégnek is tartozott a falu. Kovács Károly szerint az eddig megvizsgált dokumentumok alapján vélhetően nem csupán arról van szó, hogy az önkormányzat túlvállalta magát, ezért is tettek feljelentést.
Az önkormányzati törvény 1996 óta tartalmaz rendelkezéseket arra nézve, miként kell eljárni, ha egy település nem tudná hatvan napon belül kiegyenlíteni a benyújtott számlákat, illetve két hónapon túli köztartozásokat halmozott. Ebben az esetben a „csődeljárás” a polgármester vagy a hitelezők indítványára indulhat meg, míg kilencven napon túli tartozás esetén a településvezető köteles azt kezdeményezni. Ekkor a bíróság pénzügyi gondnokot nevez ki, aki feltárja a fi zetésképtelenséghez vezető okokat, nyilvántartásba veszi a követeléseket, közreműködik a válságköltségvetés elkészítésében, felügyeli a kiadásokat. Az adósságrendezési eljárás alatt a helyhatóság csak „alapjáraton” működhet: tevékenysége a legfontosabb közszolgáltatások fenntartására korlátozódik. Csődhelyzetben a kihasználatlan oktatási és egészségügyi intézményeket is be kell csukni, kivéve, ha azokból a településen csak egyetlenegy van.
A történtek miatt a Zala Megyei Bíróság is pénzügyi gondnokot rendelt Gelsére. Ő most felméri a falu forgalomképes ingatlanjait, hogy az azok értékesítéséből származó bevételt adósságtörlesztésre fordíthassák. Mit is jelent ez a gyakorlatban? A forgalomképes vagyonelemek közé tartozhatnak többek között a földterületek, lakóingatlanok, értékpapírok és bankbetétek, de például az intézmények és a középületek nem. Egy kisebb településen így nagy valószínűséggel alig akadnak olyan javak, amelyek felosztása révén a hitelezőket kifizethetik, az állam pedig a tartozásokat nem vállalja magára.
A Veszprém megyei Ősiben tavaly novemberben közölte Kotzó László frissen megválasztott független polgármester, hogy – idézzük –„fájni fog!”, majd bejelentette: adósságrendezési eljárást kezdeményez. Így néhány hónapon belül odalehet a falu focipályája, a régi kultúrház, az egykori orvosi rendelő, jó pár termőföldingatlan. Ősi 25 millió forinttal tartozik a működési hitelt nyújtó banknak, 3,5 millió forinttal a beszállítóknak és az energiaszolgáltatóknak, további 16,5 millió forinttal a magyar államnak. Ez utóbbi tétel jelenti a legnagyobb terhet: az úgynevezett japán hitelt Ősi a kilencvenes években vette fel, amikor a japán állam 530 millió forintos kölcsönt nyújtott a falunak a szennyvízcsatorna kiépítésére. A hitelre az állam vállalt garanciát, a település ma már az államkincstárnak törleszti az adósságot. A részletek évről évre nőnek, az évi 260-280 millió forintból gazdálkodó önkormányzatnak 2019-ig összesen még 320 millió forintot kellene visszafizetnie.
– Nem megy – állítja Kotzó László. – Ki kell lépnünk az adósságspirálból.
Veres-BocskayKatalin pénzügyi gondnok szerint az értékesítésnél szóba jöhető vagyonelemek összértéke nagyjából 30 millió forint lehet. Ezekre az ingatlanokra a település keresztet vethet, már persze akkor, ha majd az árverésen akad vevő a focipályára, a kultúrházra. Ennek ellenére az eljárásból Ősi, meglepő módon, mégis sokat profitálhat. A helyzet ugyanis az – magyarázza Veres-Bocskay Katalin –, hogy az adósságrendezési eljárás megindulásakor az önkormányzat összes kötelezettsége lejárt tartozássá minősült át. Vagyis a japán hitelből még hátralévő 320 millió forint is bekerült a követelések közé. Márpedig a hitelezők csak a szétosztható vagyon mértékéig kaphatnak kielégítést, a további igényeikről le kell mondaniuk. Vagyis: Ősi elveszítheti a 30 millió forintot érő ingatlanait, ám megszabadulhat egy ennél tízszer nagyobb adósságállománytól is.
Zongor Gábor, a legnagyobb önkormányzati érdekvédelmi szövetség, az 1700 települést tömörítő TÖOSZ főtitkára szerint Ősi esete valódi kuriózum. Ugyanakkor – teszi hozzá – nem valószínű, hogy sokan követnék a példát, mivel alig találni olyan települést, amelynek az adósságállománya jóval meghaladja az ingatlan vagyonának mértékét.
