Kadhafinak már a légi fölényre sincs szüksége. Ugyan bombázgat, de a lázadókkal martalócai és a hozzá hű katonai alakulatok anélkül is végezhetnek. Érkeznek ugyan hírek arról, hogy a Kelet-Líbiában eddig tétlenül várakozó katonák az utolsó pillanatban még harcba szállhatnak a felkelők mellett, de ez kétséges. Pár napja arról írtunk itt, hogy Kadhafinak szerencséje van, mert az arab világ nem érdekelt a népforradalomban, a Nyugat pedig könnyen feladja az ott újonnan felfedezett értékeket (szabadság, szolidaritás) a régi érdekekért. A jóslat sajnos igaznak bizonyult. A népfelkelés katonai leverése nagyon közel van. Ami utána következhet, arról jobb nem beszélni. Szaif al-Iszlam Kadhafi, apjának szócsöve az Euronewsnak valami olyasmit mondott, hogy a rezsimmel szembeszegülők elhagyhatják az országot Egyiptom felé. Már meg is indult a csónakos, tutajos menekülők áradata. Lampedusa szigete megtelt líbiaiakkal. Eddig csak engedték őket, ezentúl kergethetik is az engedetleneket Európa felé, így büntetve az uniót, amiért az a zsarnokot távozásra szólította fel.

A baj az, hogy valójában a líbiai emberek szenvednek majd, a zsoldosok őket pusztítják. A megtorlás nem marad el, ígérik Kadhafiék. A fenyegetéseket eddig még mindig betartották. Bengáziban már voltak levert lázadások. Nemhiába akarják a város védői a végsőkig védeni lakóhelyüket. Talán még bíznak az arab szolidaritásban? Lehet, de eddig csak a Facebook-közösségek mutattak együttérzést más arab államok demokráciáért tüntető fiataljai iránt. A kormányok a despotákkal szolidárisak. Nem véletlenül irányított Bahreinba katonákat a szaúdi királyság.

Arab tragédia, hogy a líbiai diktatúra véres győzelme visszafordíthatja az észak-afrikai demokratizálódást, s ezzel együtt a modernizációt. A polgárosodó arab világ víziója eltűnik, marad a zsarnokok által uralt, időnként utcára hajtott tömeg, a Nyugatgyűlölő, dzsihadista „Kelet”. A felelősöket ismerjük. A fejlett országok egészen mostanáig maximális cinizmussal a kényurakra fogadtak. Velük kötöttek üzletet, őket pénzelték, nekik szállítottak fegyvert. Tőlük vártak olajat, stabilitást. Még Kadhafit is lenyelték, helyet adtak sátrának a közparkokban. A demokrácia szót pedig szemérmesen kihagyták az ügyletekből. (Ahogy például a volt szocialista világ is asszisztált ahhoz, amikor a vele szövetséges arab diktátorok, mint például Nasszer vagy Szaddám a helyi kommunistákat irtották.)

Az elmúlt hónapok „arab tavasza” azonban mintha ráébresztette volna a világot, hogy nem hagyhatja magára a líbiai felkelést. Tegnap az Egyesült Államok ENSZ nagykövetnője a repülési tilalmon túlmenő lépésekről beszélt. Anglia és Franciaország is határozott fellépést sürget. Van is mit ledolgozniuk, hiszen vezetőik igen sokat tettek korábban Kadhafi rehabilitálásáért. Túl sok sikert azonban nem jósolunk nekik. Oroszország például ellenérdekelt a változásban, Kína hasonló módon foglalt eddig állást. Kadhafiék szerint a felkelés egy napon belül elbukik.