A gyöngyöspatai bakancscsattogás: Addig vegzáljuk, amíg önként elmegy
A polgárőrök jelenlétéhez ragaszkodó kiáltványt alig néhány óra alatt több mint ezer patai írta alá, indulattal a szemében, összeszűkült szájjal, mélyen meggyőződve arról, hogy a településen immár sem a rendőrség, sem az önkormányzat, sem az évek óta működő helyi polgárőrség nem képes rendet tartani. Ez derült ki azon a falugyűlésen is, ahol egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, annyian gyűltek össze.
– Elismerjük a Szebb Jövőért Polgárőrség jelenlétét a faluban, amíg az törvényes keretek között működik – mondta Tábi László polgármester a jelenlévőknek, akik között az első sorban, katonai terepszínű egyenruhában, bakancsban és vörös sapkában ott feszítettek a Véderő mozgalom tagjai, mellettük a gárda egyenruhájához erősen hasonlító öltözékben ülő „szebbjövős” polgárőrökkel. A polgármester arról beszélt, hogy a rend érdekében feltételekhez kötik majd a szociális ellátást, kiszűrik az iskolából a kezelhetetlen gyerekeket, elvárják, hogy tiszták legyenek a porták, s roma referenst vesznek fel, hogy közvetítsen a hivatal és a cigány kisebbség között.
– A szavakból most már elég volt, a tettek beszéljenek! – kiabáltak be többen is. Cselekvést követelt Juhász Oszkár, a Jobbik helyi vezetője is, aki harsány „Adjon az isten”-nel fordult hívei felé, akik a rituálénak megfelelően katonás „Szebb jövőt” kiáltással válaszoltak viszont. A pataiak többsége meg sem rezdült, csak néhány újságírónak csalt az arcára kesernyés fintort az üdvözlés. Juhász Oszkár szerint hosszú évek tehetetlensége vezetett odáig, hogy az embereknek immár saját maguknak kellett kézbe venniük a sorsukat, mert – szavai szerint – megelégelték a „cigány hordák” tűrhetetlen viselkedését. – A terményünket ellopják, a gyerekeinket megverik, a pincénket kifosztják. És ez ellen nem történt semmi: a pataiak magukra maradtak – mondta. Szerinte azzal, hogy Horváth Aladár és más jogvédők március 15-én a romák mellett demonstráltak Gyöngyöspatán, csak olajat öntöttek a tűzre, s még jobban felhergelték a helyieket. – Könynyű egy délelőttre idejönni a budai villából, végigsétálni a cigánysoron, szónoklatokat tartani, aztán hazamenni. A pataiak azonban itt maradnak, és nekik kell eltűrni, hogy félelemben tartják őket! – kiabáltak be.
László Attila, a Szebb Jövőért Polgárőrség elnöke a helyiek üdvrivalgásától és vastapsától kísérve bejelentette: harminc bátor gyöngyöspatai férfiú és honleány megalapította a helyi csoportjukat, így ha ők elmennek, akkor sem marad védtelen a falu.
Hatalmas taps fogadta később Érpatak polgármesterét, Orosz Mihály Zoltánt, aki azért jött, hogy elmondja: a szabolcsi faluban néhány hónap alatt miként teremtettek rendet, s érték el, hogy mára megszűntek a falopások, a gyerekek rendesen járnak iskolába, s békében él egymás mellett cigány és nem cigány.
– Szankció, szankció, szankció! –ismételte el többször is.
Érpatakon ha valakit megfogtak néhány hasáb lopott fával, feljelentették. Ha a rendőrség szabálysértési bírságot szabott ki, azt következetesen behajtották. Ha valaki nem takarította a portáját, megbírságolták, ha nem vitte iskolába a gyerekét, a gyámügyhöz fordultak. – Nem bőrszín szerint teszünk különbséget az érpatakiak között, hanem abban: törekvő vagy a közösséget visszahúzó emberrel állunk-e szemben. Az előbbit segítjük, az utóbbit betörjük, hogy beálljon a sorba, vagy ha nem megy, addig vegzáljuk törvényes eszközökkel, míg önként elmegy a faluból –mondta. Hangsúlyozta: mindezt a helyi cigány kisebbségi vezetőkkel együtt tudták csak elérni.
Az együttműködés fontosságát próbálta hangsúlyozni a szomszédos gyöngyöstarjáni születésű Lukács Zoltán, az LMP országgyűlési képviselője, aki a gyöngyöspatai cigány kisebbség jogi képviselőjeként kért szót. Vesztére. A tömeg egyszerre pfujolt és fütyült, a barikád.hu honlap lelkes tudósítói pedig eközben látványosan, alig két centiméterről pásztázták az arcát egy kézikamerával. Így Lukács csak anynyit tudott mondani: a Szebb Jövőért Polgárőrség gyöngyöspatai ténykedése nem segíti a cigányok és nem cigányok egymáshoz való közeledését, hanem éppenséggel éket ver közéjük.
A helyi romák közül senki nem mert elmenni a falugyűlésre. Bizalmatlanok az idegenekkel, legtöbben behúzódtak a házukba, az utcára sem nagyon merészkedtek ki. Akiket mégis sikerült megszólítani közülük, azt mondták: nem értik, miért kell eltűrniük, hogy egyenruhás polgárőrök fel és alá masíroznak az utcájukban, bakancsukat csattogtatva. – Vigyék el a rendőrök azokat a cigányokat, akik bűnözők, és csukják őket börtönbe, de ne bűnhődjön miattuk mind a háromszáz patai cigány! – méltatlankodtak.
Sokan legszívesebben már elköltöznének a faluból, de nincs hova és nincs miből.
