Több mint kétszázmillió forintnyi csúszópénzhez jutott a honvédség négy tábornoka, illetve tucatnyi tényleges vagy nyugállományú főtisztje és tisztje – jelentette be egy tegnapi sajtótájékoztatón Hegedűs Antal dandártábornok, a Budapesti Katonai Ügyészség vezetője. Szerinte ilyen súlyú vesztegetéssorozatra még nem volt példa az ügyészség praxisában.

A nyomozást – a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) információja alapján – tavaly januárban „költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által üzletszerűen elkövetett vesztegetés megalapozott gyanúja miatt rendelték el”. Az eljárás egy parkolóban történt tettenéréssel, majd elfogással kezdődött, amikor az ügy egyik későbbi vádlottja a honvédséggel kapcsolatban álló cég emberétől kenőpénzt vett át, amit megtaláltak nála. Hegedűs hangsúlyozta: csak néhány hét után derült ki, hogy bűnszervezettel állnak szemben. A tábornok azonban –a nyomozás érdekeire hivatkozva – senkit nem nevezett meg, de az ügyben érintett vállalkozásokról sem árult el semmit, és a sajtótájékoztatón kérdéseket sem lehetett feltenni.

A vizsgálat során többtucatnyi tanút hallgattak ki, tizenkilenc személyt gyanúsítottak meg, közülük tizeneggyel szemben alkalmaztak személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedést. Végül több ügyben összesen tizennyolc személyt vádoltak meg. Két gyanúsított esetében a bűnszervezethez tartozást nem lehetett megállapítani, így az ellenük folyó eljárást elkülönítették, és esetükben már tavaly novemberben vádindítvánnyal éltek.

A vádirat – melyet tizenhat fővel szemben szerdán nyújtottak be a bírósághoz – mintegy ötven oldalt tesz ki.

A nyomozást vezető Waltner Roland őrnagy, csoportvezető katonai ügyész elmondta: konkrét adat először csak egyetlen tiszttel szemben merült fel, aki egy, a honvédséggel kapcsolatban álló vállalkozástól rendszeresen kért pénzt. Őt érték tetten tavaly januárban. A gyanúsított azonban másokra is terhelő vallomást tett, és a nyomozás során kiderült, hogy körülbelül kilenc évig összehangolt csapatmunka folyt: az érintettek megállapodtak abban, hogy bizonyos cégekkel kapcsolatot tartanak, s a tőlük kapott kenőpénzt „közös kalapba” teszik, majd szétosztják egymás között.

A befolyt összeg húsz százalékát a költségekre különítették el, abból fedezték például a vendéglői számlákat – előfordult, hogy éjszakai bulit szerveztek –, illetve onnan juttattak kisebb summát azoknak, akik a vesztegetésben ugyan nem vettek részt, ám ráláthattak a folyamatokra. Mindezek alapján megáll a bűnszervezetben elkövetés gyanúja is, így a büntetési tétel –amennyiben a vádlottakat bűnösnek mondja ki majd a bíróság – öttől húsz évig terjedő szabadságvesztés lehet.

A vesztegetési ügy a Honvédelmi Minisztérium négy szervezeti egységét és négy gazdasági társaságát, összesen húsz szerződéses partnerét érinti – közölte Mihalik Balázs százados, katonai ügyész, hozzátéve: a nyomozás már megszűnt szervezetekre is kiterjedt. Külső cégek kenőpénzt fizettek egyebek mellett az objektumok üzemeltetésével, honvédségi ajándéktárgyak készítésével, az informatikai eszközök karbantartásával, a külföldön szolgáló missziók nem katonai feladatokat ellátó tagjainak logisztikai ellátásával – a lakhatási feltételek megteremtésével – és a kórházi élelmezéssel összefüggésben. A „sikert” látva a bűnszervezet újabb területekre is kiterjesztette tevékenységét, így kerültek a képbe a katonai üdülők.

A százados tájékoztatása szerint egy-egy szerződés elnyerése esetén a kedvezményezett cégektől a vállalkozói díj öt-nyolc-tíz százalékát követelték, de előfordult az is, hogy konkrét összeget határoztak meg. A pénzt éttermekben, parkolókban, esetleg a vádlottak irodájában adták át. Mihalik állítja: minden közreműködő pontosan tudta, hogy amikor kisebb-nagyobb összeget kapott, „nem a parancsnoki jutalomkeretből részesedett”. Egyébként a vesztegetéssorozatnak az vetett véget – közölte –, hogy az egyik vállalkozó sokallta a követelt pénzt.

A vesztegetési ügyre elsőként Szekeres Imre honvédelmi miniszter hívta fel a figyelmet. Egy belső vizsgálat során ugyanis a KBH az MH Térképészeti Intézeténél korrupció nyomaira bukkant, és erről tájékoztatta a tárcavezetőt. Szekeres utasítására a katonai titkosszolgálat feljelentést tett, majd – 2010 januárjában – az ügyészséggel közösen szervezett akció során tetten értek egy századost, amikor az kenőpénzt fogadott el. A nyomozás során pedig kiderült, hogy a tárca, illetve a honvédség egyes vezető beosztású tisztjei anyagi ellenszolgáltatást kértek azoktól a cégektől, amelyek a HM tulajdonában levő gazdasági társaságokkal szerződtek.

Az esetnek érintettje volt többek között a HM védelemgazdasági főosztályának korábbi és a nyomozás elrendelésekor hivatalban lévő vezetője, illetve a HM Currus Zrt. vezérigazgatója, de belekeveredett a történetbe a HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt. is. Szekeres azonnal intézkedett a gyanúba került emberek felfüggesztéséről, a hivatásos katonai jogviszonyuk megszüntetése érdekében pedig méltatlansági eljárást kezdeményezett.

Az ügy újabb fejleménye, hogy az egyik vádlott, Oláh János dandártábornok – aki 2007 és 2010 között a HM védelemgazdasági főosztályát vezette – terhelő vallomást tett Juhász Ferenc korábbi honvédelmi miniszterre. Azt állította, hogy Fapál László, a tárca korábbi közigazgatási államtitkára tizenkétmillió forint kenőpénzt vett át tőle, és abból négymilliót egy whiskysdobozban Juhásznak adott át.

Az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága emiatt meghallgatta volna a korábbi tárcavezetőt, aki azonban az ülésen nem jelent meg, de bejelentette, hogy lemond a mentelmi jogáról. A tegnapi sajtótájékoztatón erre az ügyre vonatkozóan sem volt lehetőség kérdést feltenni. Egyébként Fapált – akit tavaly decemberben előzetes letartóztatásba helyeztek – azért is támadják, mert harmadáron vehette meg zuglói, luxusszínvonalú szolgálati lakását, s a tranzakciót Juhász még miniszterként engedélyezte.

Egy év nyomozás termése