– Mikor találkozott utoljára Orbán Viktorral, hogy a fővárosi ügyekről egyeztessenek?

– Ideje lenne abbahagyni annak firtatását, hogy mikor és miről beszélünk Orbán Viktorral. Nem rohangálhatok hozzá minden aprósággal. Néha találkozunk, és megbeszéljük a legfontosabb fővárosi kérdéseket. Legközelebb például a jövő héten egyeztetünk.

– Csak azért, mert a Széll Kálmán Terv bejelentésekor nem a miniszterelnök, hanem miniszterek súgták meg önnek, hogy a BKV 19 milliárd forint közvetlen támogatást kap és az állam átvállalja a cég 77 milliárdos adósságát is.

– A miniszterelnök ezt szóban megerősítette nekem, a nemzetgazdasági minisztertől pedig hivatalos tájékoztatást kaptunk.

– Azt is megsúgták, hogy a főváros beleszólhat-e majd az állami közlekedési holding irányításába, illetve a fővárosi közlekedési ügyekbe?

– A fővárosi forgalomszervezés továbbra is a Budapesti Közlekedési Központ feladata marad. A MÁV, a Volán-társaságok és a BKV összevonása racionális döntés, hiszen számos párhuzamosság felszámolható így. Budapesten egyébként továbbra is a BKK koordinálja majd a közlekedési ügyeket. Jóllehet, egy ilyen holding létrehozása szerintem még nem lefutott ügy.

– Mire lesz elég az ígért 19 milliárd forint? Nemrég azt mondta: legalább 31 milliárdra van szükség, hogy ne dőljön be a cég.

– A Bajnai-kormánytól se kapott többet a BKV. Ráadásul akkor szó sem volt az adósságállomány szanálásáról. Most viszont igen. A működési hiányt természetesen pótolnunk kell, de mi nem készülünk se járatritkításra, se tarifaemelésre.

– Egyre közeleg a metróberuházáshoz kapcsolódó uniós támogatás lehívási határideje. Tárgyalnak az Alstommal?

–Amíg nincsmeg a forgalomba helyezéshez szükséges vasúthatósági engedély, addig nincs miről tárgyalni. Ha ez meglesz, valószínűleg meg tudunk egyezni. Egyébként nem csupán a Alstom-szerződés hátrányos a városra nézve, hanem a Siemensszel a kocsik biztonsági berendezéseinek beszerelésére kötött kontraktus is. Ez ugyanis tetemes kötbér fizetésére kötelezi a fővárost, ha nem tudja időben átadni a kocsikat a Siemensnek, miközben ez nem rajtunk múlik, hanem az Alstomon.

– Az Alstom-szerződés felmondásakor azt mondták, új pályázatot írnak ki. Mi lett ezzel a tervvel?

– Csak azt mondtuk, hogy ez az egyik lehetséges megoldás. De még nem tartunk itt, van esély a megegyezésre. Ezenfelül azt is mérlegelni kell, hogy az Alstom hatvanmilliárdos pert akaszthat a nyakunkba. Ebben az ügyben kármentés folyik, mert az előző ciklusokban a fővárosra nézve rendkívül kedvezőtlen szerződéseket kötöttek.

– A Széll Kálmán Tervben szerepel az is, hogy a kormány be akarja fagyasztani a lakossági rezsiköltségeket. Korábban azt nyilatkozta, hogy távhődíjak befagyasztása tízmilliárd forint veszteséget okozna a Főtávnak, ez pedig a cég azonnali öszszeomlását jelentené. Mi lesz a Főtávval?

– Fontosnak tartom rögzíteni, hogy az Orbán-kormány számíthat a teljes politikai támogatásomra. A másik legalább ugyanilyen fontos állításom, hogy a város közszolgáltatásainak biztosítása alapvetően műszaki és gazdasági kérdés, nem politikai. Nem minden politikus érti a különbséget. A törvényjavaslat előterjesztőinek törekvését, miszerint az energiaszolgáltatók monopolhelyzetéből fakadó viszszás helyzeteket meg kell szüntetni, értem és respektálom. A főváros működési feltételeinek rombolása azonban csak akkor folytatható tovább, ha a főváros tönkretétele a cél.

– Ezt jelezte már a miniszterelnöknek?

– Ez nem miniszterelnöki kompetencia. A javaslatok kidolgozóit próbálom meggyőzni az igazamról. Nem rohangálok mindennel a miniszterelnökhöz, mert a végén még a hivatal függönycseréjét is be fogom nála jelenteni. Ez az elődöm taktikája volt, aki minden gondjával elrohant a kormányhoz, és azonnal pénzt követelt.

– A másik kezével viszont ad a kormány, hiszen állami kezelésbe vennék az általános iskolákat. A nem kis befolyással bíró fideszes polgármesterek egy része, mint például Pokorni, Rogán, Kósa viszont ellenzi ezt. Ön miként vélekedik erről?

– Bár a fővárost nem érinti a kérdés, hiszen az általános iskolák kerületi fenntartásúak, én ebben is támogatom a miniszterelnököt. Úgy vélem, az önkormányzatok inkább presztízs okokból ragaszkodnak az iskolákhoz. Az állami normatíva ugyanis már hosszú évek óta nem fedezi az általános iskolák működési költségeit. Óbudán akadt olyan év, amikor alig 37 százalékára telt belőle.

– A fővárosi kórházak átvétele viszont sokat javíthatna a főváros pénzügyi egyensúlyán. Mikorra várható az átadás?

– Egyelőre várjuk a kormány döntését. Ha nálunk marad a feladat, mindent megteszünk a tisztességes teljesítés érdekében. De a pénzügyi könynyebbségen túl is jónak tartanám a fekvőbeteg-intézmények állami kézbe adását. A kettős finanszírozás, miszerint a szakmai feladatellátás költségeit az OEP, az infrastruktúrát az önkormányzat fedezi, nem szerencsés. Különösen olyan időkben, amikor bárki különféle támogatási igénnyel léphet fel az önkormányzattal szemben, akkor is, ha nem önkormányzati feladat teljesítéséről van szó.

– Rendezte viszonyát Szentes Tamás főpolgármester-helyettessel? Szentes az ön távollétében kirúgta a fővárosi kórházak igazgatóit, ezt ön Szerbiából visszavonta, majd azt mondta, hogy azért nem rúgja ki, mert ő csak egy eszköz, de más mozgatja. Nem mondta ki a nevét, de érteni lehetett, hogy Pesti Imrére, egykori helyettesére utal.

– Pesti Imre nekem nem a kedvencem, de együtt tudtunk működni. Ő most a Pest megyei kormányzati hivatal elnöke, nem tartozik a hatáskörébe a fővárosi kórházigazgatók fölötti munkáltatói jog gyakorlása. Szentes eljárásáról van véleményem, de ma sem tartom ötletgazdának. Szentes a mai napig azt állítja, hogy nem küldte el az igazgatókat, akik viszont egyetemlegesen azt mondják, hogy kirúgta őket. Jegyzőkönyv nincs. Most minden kórház vezetésére pályázatot írtunk ki, azon mindenki indulhat. Nem hiszem, hogy ezzel én arról tettem volna tanúbizonyságot, hogy párttagsági könyvek alapján osztogatom a pozíciókat. Éppen elég támadás ért amiatt, hogy ez nem így történik a fővárosban.

– Ha nem lesznek fővárosi kórházak, akkor szükség lesz még egészségügyi polgármester-helyettesre?

–Hozzá tartozikmég a szociális terület, az egészségügyből pedig a szakrendelés, ami továbbra is a fővárosnál marad, de nem szívesen beszélek pozíciókról, amikor éppen Budapest egész közigazgatási rendszere inog.

– Bár a Belügyminisztérium szerint nincs napirenden a fővárosi törvény módosítása, a szállongó hírek szerint a kormány előtt két elképzelés is hever. Az egyik szerint felszámolnák a Fővárosi Önkormányzatot és a közgyűlési ügyeket részben a kormányhivatalhoz, részben a kerületekhez utalnák. A másik elképzelés ennek éppen az ellenkezője: a kerületi önkormányzatokat szüntetnék meg. Lát reális esélyt bármelyik megvalósulására?

– Sok mindent beszélnek, olykor összevissza. Kétharmados parlamenti többséggel bármi elképzelhető. S az sem kizárt – bár nem valószínű –, hogy a kormány jobb meggyőződése ellenére enged négy-öt sértett, megalomán kerületi polgármester zsarolásának, akik esetleg az országgyűlési kétharmad veszélyeztetésétől sem riadnak vissza saját parciális érdekeik érvényesítése érdekében. Egy rossz közigazgatási reform a város összeomlását eredményezheti. Mi lesz, felosztják egymás között az utakat és a villamossíneket? Az egyiknek lesz temetője, a másiknak viszont öt színháza? Kivitelezhetetlen az egész, de elvileg bármit megszavazhatnak. Azt hallottam, hogy rábíznák a budapesti politikusokra. S ez nem hangzik túl jól. Magyarország lenne az egyetlen Európában, amelyiknek nincs egységes fővárosa. 2014-ben a kormányzópárt ezzel fura helyzetbe navigálhatná magát.

– Mintha ellenszélben menetelne, holott a fővárosi polgármesterek többsége kormánypárti.

– Van igazság abban, amit mond. Az ütközések azonban nem egyenértékűek. A budai fonódó ügyéből nem kívánok presztízskérdést csinálni, ha a II. kerület vezetése autós érdekekre hivatkozva megakadályozza, hogy Észak-Budáról átszállás nélkül el lehessen jutni Dél-Budára, lelke rajta. A természetellenes hangulat múlásakor azonban el kell majd számolnia ezzel a döntésével. Ezt az ügyet azonban korántsem lehet egy polcra helyezni a sajtó által kedvtelve emlegetett ellentéttel köztem és Pokorni, illetve Rogán polgármesterekkel. Pokorni Zoltánnal három éve nem keveredtünk vitába. Rogán Antallal valóban volt némi összetűzésünk az idegenforgalmi adó miatt, de már kibékültünk. Most már talán az együttműködés is menni fog. A két említett polgármesterrel való kapcsolatomra azonban kétségtelenül rányomta a bélyegét, hogy volt idő, amikor mindketten főpolgármester-jelöltek szerettek volna lenni, de végül engem választottak.

– A főváros jelenleg nem vethet ki semmilyen helyi adót. Ön hónapok óta szorgalmazza, hogy a fővárosnak vissza kellene kapni ezt a jogot.Milyen helyi fővárosi adó kivetését tartaná szükségesnek?

– A helyi adók teljes rendszerét át kellene alakítani. A főváros ma nem tud adót kivetni, mert sikerült elintézni, hogy az építmény-, a telek-, a vállalkozók kommunális adóját, a gépjárműadót és az idegenforgalmi adót is a kerületek kapják meg. Miközben az ezekkel összefüggő feladatok többsége a fővárosé maradt. Megszüntethető lenne a gépjárműadó, helyette olyan közlekedési adót kellene bevezetni, amit a főváros szed be, de kötelessége lenne a bevételeket visszaforgatni a közösségi közlekedésbe. Ma a gépjárműadót bármire elkölthetik a kerületek.

– Mi az, amit mindenképpen el akar érni, be akar fejezni a ciklus végére?

– Ez még korai kérdés, de az biztos, hogy ebben a ciklusban a kisebb forrásigényű, befejezhető és a városlakók közérzetét jelentősen javító beruházásokat kell megvalósítanunk. Az egységes parkolási rendszer létrehozását, az 1-es villamos átvezetését a Lágymányosi hídon, a 4-es metró első szakaszának befejezését. Bár ez utóbbira, ami nagyberuházásnak számít, csak „vér és veríték” árán látok ma esélyt.

Tarlós István főpolgármester szerdán a Népszabadság szerkesztőségének vendége volt, aktuális kérdésekről beszélgetett az újságírókkal.