A március 15-i ünnepségek és az időjárás is kedvezett a szabadságpárti tüntetőknek: sokan „turistaként” néztek át a hivatalos ünnepségekről, de többségük aztán maradt, így stabilan „beállt” a tömeg az Astoriáig. Sokan transzparensekkel tüntettek. Ezúttal ugyanis arra kérték a résztvevőket, hozzanak filctollat és találjanak ki egy jó szlogent, ők meg adnak hozzá transzparenst. A tömegben így olyan feliratú kartontáblák emelkedtek a magasba, mint például a „Megmondom helyettem”, „Kerteljük műveinket”, „Szabad a csók”, „Nem ilyen lovat akartunk!”, „Támadási felület”.

A tüntetésen fellépett többek között Szalóki Ági énekes, a krétakörös Schilling Árpád, az európai kiadós Menyhárt Jenő, Beck Zoli (30Y), az Akkezdet Phiai és a Csókolom. Az újabb megmozdulást azért hirdették meg, mert a kezdeményezők nem érik be annyival, hogy a kormány külföldi nyomásra négy ponton megváltoztatta a médiatörvényt; „továbbra sem biztosított a médiahatóság és a közszolgálati hírszerkesztőségek politikai függetlensége, és továbbra is megmarad az önkényesen kiszabható és aránytalan büntetések lehetősége”. Ezért változatlanul nyilvános vitát követelnek a médiatörvényről.

A szervezők szerint a rendszerváltás óta ez volt a legnagyobb civil tüntetés, amit szerveztek. Debrecenben és Gyulán is tüntettek, szolidaritásukat fejezték ki Frankfurtban, Berlinben, Bukarestben.

A tömeg nagy tapssal fogadta Csákányi Esztert és Kulka Jánost, akik a többi felszólalóhoz hasonlóan a szabadságjogok mellett tettek hitet; „ha nem képviselnek bennünket, majdmi képviseljükmagunkat”, mondta Csákányi Eszter; Kulka János pedig arról beszélt, hogy „az elmúlt húsz évben ilyen öszszehangolt támadássorozat nem érte a köztársaság intézményrendszerét”. Vastapssal fogadta a közönség a tüntetés „sztárját”, Adam Michniket, a lengyel Gazeta Wyborcza főszerkesztőjét. Beszédében felelevenítette, hogy a lengyel ellenzéki mozgalmakból indult ki ’56, hogy 1989-ben „vállvetve harcoltunk a rendszer ellen”. – Mi magunk teremtettük meg a magunk szabadságának világát – tette hozzá. „Ma, huszonkét év elteltével van okunk büszkék lenni a vívmányokra, ugyanakkor nyugtalanságra is van okunk: időről időre felbukkannak a populista, totalitárius eszmék, sőt a demagógia gonosz szelleme is jó párszor bekopogott az ajtónkon”.

Michnik azt üzente a magyar kormányfőnek: „Viktor, nem lehet szabadságról beszélni egy olyan országban, ahol az alkotói szabadság veszélyben van. Aki megsemmisíti a média szabadságát, az a demokráciát semmisíti meg. Ez az út a diktatúra felé vezet.”

Román újságírók hazánk bukaresti nagykövetsége előtt