– Schulz úr, szereti ön Magyarországot? Csak azért kérdezem, mert vannak, akik szerint háborút visel Magyarország ellen. A múlt héten az Európai Parlamentben az önök javaslatára határozatot fogadtak el, amelyben továbbra is bírálják a magyar médiatörvényt, hiába módosította azt a magyar kormány az Európai Bizottság felszólítására.

– Először is, én a feleségemet szeretem, de komolyra fordítva a szót: nagyon tisztelem Magyarországot és a magyar népet. A szocialisták egyébként három másik frakcióval együtt terjesztették be a határozatot, de az végül jóval több szavazott kapott, mint amenynyi képviselővel a négy frakció együttesen rendelkezik. Vagyis nyilvánvaló, hogy egyes konzervatív képviselők is megszavazták, hiába ülnek a Fideszszel egy frakcióban. A médiatörvénnyel kapcsolatban továbbra is élnek aggodalmak Európában, mint ahogy arra az EBESZ, az amúgy konzervatív többségű Európa Tanács, és legutóbb, egy belső dokumentumban a német kormány is rámutatott. Vagyis messze nemcsak a szocialisták tartják problematikusnak.

– Mi volt a céljuk ezzel a határozattal? Ennek jogi következményei nem lehetnek...

– A bizottság fellépését és a médiatörvény módosítását mindenképpen pozitívnak tartjuk. Ám a parlamentben politikai vita folyik, ráadásul Magyarország tölti be ma az unió soros elnökségét. Orbán Viktor pedig az unió soros elnöke. Épp ezért nagyobb figyelmet is kap. Sokan gondoljuk úgy Európában, hogy a magyar médiatörvénynek olyan hatása lehet, amely egyoldalúan kedvez Orbán pártjának. A Médiatanács létét nem bírálom, és elhiszem azt is, hogy az összetétel is törvényes folyamat eredménye, ám a hatása egyoldalú: egy ilyen grémiumnak kell például megítélnie, hogy mi a kiegyensúlyozott tájékoztatás. Hangsúlyoznám, hogy az Orbán Viktorral kapcsolatos kritika nem a magyar nép bírálata, még akkor sem, ha Orbán szeret úgy tenni, mintha ő lenne a magyar nép. Angela Merkel kancellárt is bírálják manapság elég sokat külföldön, de senki sem gondolja, hogy ez a német nép sértegetése lenne.

– Gondolja, hogy a magyar médiatörvény visszakerül még egyszer az Európai Bizottság elé?

– A bizottság jogi álláspontra helyezkedett: csupán azt vizsgálta, hogy mely ponton ütközik a médiatörvény az uniós joggal. De nem foglalkozott az alapjogi chartával, ami miatt heves bírálatok érték Strasbourgban és Brüsszelben is. Ez egyfajta politikai döntés volt a bizottság részéről. De ez nem jelenti azt, hogy felesleges lenne a mi kritikánk. Minden demokratikus jogállamban – márpedig Magyarország is ide tartozik – a média feladata a hatalom ellenőrzése. A hatalomnak viszont el kell kerülnie, hogy olyan benyomást keltsen, mintha a médiát akarná kontrollálni.

– Ez valószínűleg nemcsak Magyarországra vonatkozik, más európai országokban is akadnak ilyen tendenciák. Olaszország talán a legjobb példa.

– Hét évvel ezelőtt azzal váltam ismertté Európában, hogy komoly vitám volt Silvio Berlusconival. Azt mondtam neki, hogy önnél soha nem lehet tudni, hogy amit mond, kormányfőként, médiamogulként vagy milliárdos vállalkozóként mondja. Az európai közös piac lehetővé tette volna, hogy a hivatalban lévő olasz miniszterelnök megvegyen két nagy német tévéadót: képzeljük csak el, hogy az olasz kormányfő így beleszólhatott volna a német belpolitikába! A médiára valóban oda kell figyelni Európában, mert az olaszhoz hasonló problémákat látok Romániában és Bulgáriában is. De hadd tegyem mindjárt hozzá: szocialista politikusokat is érhet kísértés, hogy beleszóljanak a média működésébe, de én egy szocialista kormányfőt is épp ilyen hevesen bírálnék, ha ezt megpróbálná. Az újságírók kellemetlenek tudnak lenni a politikusok számára, ám a demokrácia szempontjából nélkülözhetetlenek.

Az újságírók kellemetlenek tudnak lenni a politikusok számára...