Piros lapot Orbánnak!
– A Gazeta Wyborcza elsőként vállalt nyíltan szolidaritást a „magyar testvérekkel” az új médiatörvény hatálybalépésekor. Mit szeretett volna elérni ezzel?
– A cikk elsősorban a lengyel olvasóknak szólt, de természetesen a szólás szabadságáról is, amit olyan értéknek tartok, tartunk, amit védenünk kell, különösen itt, Európának ebben a felében. Ezért fontos, hogy megőrizzük a szolidaritást egymás iránt akkor, amikor a szabadságjogok érvényesülését ilyen veszélyek fenyegetik. Akár Magyarországon történik ez, akár Lengyelországban, Fehéroroszországban, Oroszországban vagy Ukrajnában – mindig felszólalunk.
– Mégis lehet valami vonzalma kis hazánk iránt, ha már tízévesen véradást szervezett az ötvenhatos magyar sebesülteknek.
– Ó, gyerek voltam még akkor... A lengyel–magyar barátságnak pedig régi hagyománya van, ebben nincs semmi új.
– Azért az mégsem szokványos, hogy valaki tízévesen már mozgalmárkodjon.
– Már a családban is ez volt a téma, hallgattam a szüleimet meg a barátaikat, akik ellenezték a szovjet beavatkozást, megrázó volt számukra is ’56, és nem volt kérdés, hogy a magyarokkal vannak. Úgyhogy egyszer az iskolában kezdeményeztem, hogy adjunk vért a magyar kollégáknak. A szolidaritás egyébként általános volt, egész Lengyelország veletek volt.
– Ma is ekkora veszélyben érzi a szabadságjogokat?
– Dehogy, azért már nincsenek szovjet tankok...
– Mégis kvázidiktatúrát emleget, többek között a fehérorosz vezetőhöz, Lukasenkóhoz hasonlította Orbán Viktort.
– De nem Hruscsovhoz! Ugyanakkor valóban azt gondolom, nagy a veszélye annak, hogy populista, tekintélyelvű rezsimek alakuljanak ebben a térségben. Sajnos Lengyelországban is sokan támogatják ezt a politikát, de még Kaczynskiék is csak álmodtak arról, hogy megcsinálhassák azt, amit Orbán Viktor.
– És kifejezte reményét, hogy Orbánt is leváltják, mint Kaczynskit.
– Igen. Néhány éve még sokan nem gondolták, hogy ennek a kurzusnak piros lapot adnak a választók. Mégis megtörtént. Remélem, Magyarországon is így alakul, és hiszem, hogy Európában nincs helyük a szabadság ellenzőinek!
– Mégis pesszimistán ír-nyilatkozik térségünk jövőjéről.
– Én óvatos pesszimista vagyok. Egyszer még a börtönben járta az a mondás, hogy „Lengyelországban minden lehetséges, még az is, hogy jobb lesz”.
– Már tíz évvel ezelőtt is figyelmeztetett a „Montesinos-vírusra”, arra, hogy az új populizmus megjelenésével Kelet- Európa könnyen a perui, avagy a többi latin-amerikai ország sorsára juthat. Azóta visszaigazolva látja félelmeit?
– Hát igen, átkozott próféta voltam... Magyarországgal kapcsolatban viszont optimista vagyok, végül is nálatok lehet cigarettázni a kávézókban. Nálunk betiltották.
– Már nálunk is...
– Van még remény a dohányosoknak is.
– Visszatérve a „vírusra”, továbbra is úgy gondolja, hogy nemzetközi konfliktusokat okozhat a térségben eluralkodó populizmus, nacionalizmus?
– Az autoriter hatalmaknak szükségük van ellenségre, az mindegy, hogy külső vagy belső. Félelem nélkül nem tudnak sem élni, sem uralkodni! Olvastam Orbán Viktor egyik könyvét, amiben hatalmas és erős magyarokról ír, meg kozmopolita ellenségekről. Mit jelent ez? Ellenségkreálást.
– Önt idézve, amikor az ellenfél ellenséggé válik, az a hideg-polgárháború kezdete.
– Így van, ezt ma is így látom. De remélem, a hatalmasok is megértik, hogy ennek nincs helye Európában.
– Miért, mit tesz ellene az EU?
– Már tett is! A magyar kormány mégiscsak beleegyezett az Európai Bizottság nyomására, hogy módosítsák a médiatörvényt. Ez egy kis siker a szabadságért vívott küzdelemben.
