„Rabok tovább nem leszünk”
Orbán Viktor március 15-én, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén –ahol színre lépését nagy taps és ováció kísérte, és a sokezres tömeg nemzetiszínű zászlókat lobogtatott – a nemzet közös esküjéről beszélt. Arról, hogy 1848-ban „a magyar legendárium szerint a múzeum lépcsőjén kezdődött minden. Mi magyarok itt tettünk esküt egymásnak, hogy rabok tovább nem leszünk. A március 15-i eskü olyan fogadalom, amellyel 1848 óta minden magyar tartozik minden magyarnak”.
A miniszterelnök beszédének vezérmotívuma a ’48-as eskü volt akkor is, amikor konstatálta: az egymásra találás leginkább akkor szokott sikerülni mifelénk, ha emberfeletti dolgokra kell vállalkozni. Ilyenkor meghalljuk a ’48-asok esküjének hangját: „rabok tovább nem leszünk”. Ilyenkor visszanyerjük a tartásunkat. Visszanyerjük az életerőnket, rátalálunk a jobbik énünkre, csalhatatlan ösztönnel megérezzük, hogy eljött az idő, amikor ki kell állni Magyarországért – hangoztatta, mire hosszan megtapsolták. Aztán már szinte minden mondata után felhangzott a taps, vagy az ováció, amikor a „kiállásokat” sorolta.
– Kiálltunk azért, hogy véget vessünk a reménytelenség éveinek, hogy véget érjen az átmenet húszéves korszaka. Felhatalmaztuk választott képviselőinket és vezetőinket, hogy egy új, immáron végleges rendszer alapjait vessék meg. Kiálltunk azért, hogy Magyarországon végre a magyarok érdeke legyen az első. Kiálltunk az országért, amikor „rendben és méltó módon” elbúcsúztunk a Nemzeti Valutaalaptól (a miniszterelnök „Nemzetközi” helyett „Nemzetit” mondott – a szerk.) Kiálltunk a magyar emberekért, amikor kivetettük a bankadót és a válságadót. Kiálltunk Magyarországért, amikor az árvízzel kellett küzdeni, amikor a vörös iszap árasztott el minket. Kiálltunk, amikor a nyugdíjrendszert kellett visszaszerezni a tőzsdecápák kezéből. És kiáltunk Magyarországért az Európai Unióban – folytatta a miniszterelnök, aki a Múzeumkertben felhangzó tetszésnyilvánítás miatt csak némi szünet után tudta befejezni a mondatát: ... „amikor alantas és hazug támadások érték hazánkat, amelyeket itthonról szerveztek a magyarok lejáratására”.
– Mi magyarok nem engedünk a ’48-ból! – folytatta a miniszterelnök, aki szükségesnek tartotta a nemzeti ünnepen is megismételni: a kommunizmus európai betörése óta mi magyarok minden európai nemzetnél többet harcoltunk, s több áldozatot hoztunk a szabadságért és a függetlenségért. Eskünkhöz híven nem tűrtük el ’48-ban, hogy Bécsből diktáljanak nekünk. Nem tűrtük el ’56-ban és 1990-ben sem, hogy Moszkvából diktáljanak. Most sem hagyjuk, hogy Brüsszelből, vagy bárhonnan, bárki diktáljon nekünk – üzent a NemzetiMúzeum lépcsőjéről a miniszterelnök (noha a parlamentben a médiatörvény kapcsán február közepén még határozottan állította: „Brüsszel nem Moszkva”). – Mi jól emlékszünk, hogy szabadságharcunkat ’56-ban a szocializmus nevében tiporták el. És arra is jól emlékszünk, hogy a XX. század pusztító eszmeáramlatait egytől-egyig más országokban találták fel, és más nemzetiségű agytrösztök fejéből pattantak ki. A nemzetiszocializ mus és a kommunizmus ideológiájának a feltalálói között egy magyar nevet sem találni – szónokolt rendkívül tagoltan Orbán Viktor, ez alkalommal is megerősítve, amit a médiatörvény körüli viharok kapcsán Strasbourgban, az Európai Parlamenti ülésen, illetve a magyar parlament előtt is leszögezett: „senkitől sem tűrünk hát kioktatást, és mindenkitől elvárjuk, hogy Magyarországnak és a magyaroknak megadja a kijáró tiszteletet”.
Előzetesen a miniszterelnök méltatta a ’48-as magyarokat, akik alapjaiban megújították Magyarországot. Méltatta azt is, hogy Kossuth, Széchenyi és Batthyány megteremtették „annak a hatalmas, XIX. századi magyar sikernek a lehetőségét is, amit csak közönségesen Budapestnek hívunk, s aminek negyven évvel a forradalom után már csodájára járt a világ, s ami ma is minden magyar büszkesége, és a Kárpátmedence szíve közepe”. Aztán – változatlanul a ’48-as hősökre emlékezve – azonosulva velük, Orbán Viktor úgy folytatta: „kiálltunk Magyarországért, és egyetlen határozott mozdulattal eltöröltük a cenzúrát, életre hívtuk a sajtószabadságot, elfogadtuk a 12 pontot. A kiállás erőt adott, szembeszálltunk az egész Habsburg-birodalommal, a tabukat ledöntöttük, a mozdíthatatlannak tűnt rendszert lebontottuk”.
A miniszterelnök az új alkotmányról hangsúlyosan szólt. Úgy fogalmazott, „szégyenszemre” egész Közép-Európában egyedül mi nem tudtunk egy új alkotmányt sem összehozni, ezért futotta csak félszívű módosításokra, kényszeredett megegyezésekre, vékony cérnás foldozgatásokra. Mint mondta, az 1848-as eskühöz tartják magukat akkor is, amikor az új alkotmány megalkotásával megtestesítik mindazt, ami egyszerre felel meg a XXI. század kihívásainak, „a magyarok ösztöneinek és a magyar szellem természetének”. Az új alkotmányt közösen kell létrehoznunk, ezért fontos, hogy részt vegyen benne mindenki, aki elkötelezettséget érez azért, hogy Magyarországnak végre valóban magyar alkotmánya legyen – szólított fel, aztán idézte a preambulumot, a Nemzeti Hitvallást: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette. Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét”. Az ünneplő közönség éljenzett, amikor elhangzott: nem ismerik el „az 1949. évi kommunista alkotmány jogfolytonosságát”.
Orbán Viktor arra is figyelmeztetett: csak akkor leszünk szabadok, ha igazán önmagunk leszünk, ha nem elégszünk meg azzal, hogy mások által ránk kényszerített, a természetünktől idegen „karosszériában szorongjunk”.Most nincs olyan külső kényszer, amelynek ne lehetne ellenállni, most van erőnk, esélyünk és lehetőségünk, hogy megtaláljuk Magyarországnak azt a formáját, amelyet csak a magyarok vérmérséklete, életfelfogása és ízlése alakíthat ki –mondta végül a miniszterelnök, s azzal búcsúzott: Dicsőség a ’48-as hősöknek! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!”
Mintegy félezer fiatal kapott 1500-2000 forintot, hogy végignézzék és megtapsolják a múzeumkerti ünnepséget.
A hírt kedden közlő origo.hu portálnak egyikük azt mondta, nem érdekelte Orbán beszéde, sem a politika, csak a pénzért ment el a rendezvényre.
A Miniszterelnökség azt közölte: a lépcsőn álló emberek látványa az ünnepi műsor része volt.
