Az Európai Parlament több néppárti képviselője is bírálja az EP csütörtöki döntését, amely a sajtószabadság helyreállítására és a médiatörvény visszavonására szólította fel a magyar kormányt. A fideszes Szájer József pénteki blogbejegyzésében úgy vélte, az EP lejáratta magát a magyar médiatörvényt érintő határozatával, amit „utánlövésnek” nevezett.

Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője a csütörtöki döntés után viszont úgy nyilatkozott: nyilvánvalóvá vált, hogy nem elegendő az a néhány módosítás, amelyet a magyar parlament elfogadott. Szerinte az EP különböző szakbizottságaiban és testületeiben továbbra is szigorúan nyomon követik a magyarországi sajtószabadság alakulását.

A csütörtöki határozat nem kötelezi a magyar kormányt újabb cselekvésre, és erre a kabinet nem is készül. Ez derült ki Kovács Zoltán kormányzati kommunikációs államtitkár nyilatkozatából, aki szerint nem kívánnak változtatni az újonnan elfogadott médiatörvényen az EP határozata ellenére sem.

A magyar médiaszabályozással kapcsolatban ugyanakkor továbbra is több alkotmányos aggály merül fel, amelyeket az elmúlt napokban és hetekben szóvá tett az EBESZ sajtószabadság-képviselője, valamint több nemzetközi és hazai politikai, illetve szakmai szervezet.

Lapunk összegyűjtötte a médiatörvénnyel kapcsolatban továbbra is fennmaradt legfontosabb aggályokat:

- A Médiatanácsban továbbra is kizárólag a Fidesz által jelölt személyek ülnek. Orbán Viktor miniszterelnök nevezte ki kilenc évre Szalai Annamáriát, a Fidesz egykori tagját és parlamenti képviselőjét a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének, ő egyben a Médiatanács elnöke is. A tanács négy tagját pedig a Fidesz jelölte és a kormánypárti többség szavazta meg. Média jogászok szerint ugyan van arra európai példa, hogy a mindenkori kormánypártoknak beleszólásuk van a médiu mokat ellenőrző testületekbe delegált személyek kiválasztásába, de a magyar médiaellenőrzési hatóság ellenőrzési és szankcionálási jogköre egész Európában példátlanul széles.

- Európa más országaiban sem a nyomtatott sajtót, sem az internetes sajtót nem felügyeli sajátos hatóság, és semmilyen törvény nem kezeli azokat azonosan az audiovizuális szolgáltatásokkal. Ami ebből a struktúrából máshol is megvan, az mind össze az összevont hírközlési és médiahatóság az Egyesült Királyságban: ez az OFCOM. Ez sem felügyeli azonban a nyomtatott sajtót vagy az internetes tartalmakat.

- A médiatörvények továbbra is korlátozzák az újságírók azon jogát, hogy informátoraik kilétét titokban tartsák. A jogszabály azt tartalmazza, hogy kivételesen indokolt esetben az újságíró bírósági, illetve bármely hatósági eljárásban kötelezhető az informátor kiadására. Azt azonban nem határozza meg, hogy mi számít kivételesen indokolt esetnek, csak annyit hogy bűncselekmény, közrendi, nemzetbiztonsági ok kell hogy legyen.

- A törvény által létrehozott médiaés hírközlési biztos nem jogsértések, hanem érdeksérelmek esetében járhat el. Ez pedig jogállami körülmények között értelmezhetetlen, hiszen minden olyan magatartás szabad, amit nem tilt jogszabály. Ráadásul a médiabiztosnak példátlan mértékű iratbetekintési, iratbekérési joga van, sőt kezdeményezésére a hatóság milliós eljárási bírsá gokat is kiszabathat, ha megítélése szerint a sajtó nem elég együttműködő.

- A törvény által lehetővé válik, hogy a hatóság eljárása során üzleti titkokat megismerjen, sőt az is, hogy az egyik eljárás során megismert üzleti titkokat egy másik eljárásban felhasználjon. Arra is lehetősége van a hatóságnak, hogy bármilyen, így nem csak üzleti titkot megismerjen. Az pedig különösen kifogásolható, hogy a törvényben az sincs meghatározva, hogy mi az a kivételes eset, amikor ezeket a titkokat kérheti.

- Európában az írott sajtóra a megjelent tartalom miatt – a reklámcélú tartalom kivételével – nem lehet hatósági bírságot kiróni.

- A médiahatóság bírságoló határozata elleni fellebbezésnek nincs valódi halasztó hatálya, kérni kell a bíróságtól, amely vagy elrendeli a jogkövetkezmények végrehajtásának felfüggesztését, vagy nem. Ez azzal jár, hogy az igen magas összegű bírságok miatt egyes médiaszolgáltatók, sajtó termékek tönkremehetnek, megszűnhetnek.

- A médiaalkotmányból a legkirívóbb és legfenyegetőbb szakaszok ugyan kikerültek, de például benne maradt az emberi méltóság, a magánélet védelme, a megalázó öncélú ábrázolás tilalma. Kifogásolható, hogy ezek sérelmét a hatóság állapíthatja meg, pedig eddig is volt peres út, ami sokkal több garanciát adott a sértettnek és a sajtónak egyaránt. A sértett önrendelkezési joga is sérülhet, hiszen ilyen sérelmek gyanújával bárki feljelentheti a sajtót, ráadásul ezekben az ügyekben a Médiatanács hivatalból is eljárhat, akár a sértett akarata ellenére is.

A kormány nem akar tovább dolgozni a médiaszabályozáson