Budapesten lakik, de az édesanyja egy Pest környéki településen él. Orsolya minden héten meglátogatja. A BMW-vel megy. Nem tudja, hogy sok évvel ezelőtt mi szúrhatott szemet az egyik szolgálatban lévő rendőrnek, a nagy autó, vagy a benne ülő pici nő. De tény: ha Orsolya meglátogatja az édesanyját, nagy eséllyel számíthat arra, hogy megbírságolják. Pontosabban csak akkor számíthat bírságra, ha egy bizonyos rendőr van szolgálatban. – Észrevesz a benzinkútnál kávézás közben, látja, hogy végeztem és elindulok, mire bepattan a kocsijába, nyomja fel a szirénát és üldöz – számol be egy átlagos napjáról a kisvárosban.

Emlékei szerint a rendőr szinte az első pillanattól rászállt, ahogy autóval kezdett járni a településre. Lényegében nincs olyan ok, amire hivatkozva ne kapott volna már büntetést. Azt elismeri, hogyha szigorúan értelmezzük a szabályokat, mindig joggal. Valóban volt olyan, hogy nem kapcsolta be a biztonsági övét, ahogy olyan is, hogy felkapcsolta a ködlámpát, amikor a rendőr szerint nem kellett volna. Azt már kevésbé érti, hogy az anyósülésen heverő mobiltelefon miatt miért bírságolták meg, mert ez még egyetlen ismerősével sem fordult elő. Ahogy az sem világos előtte, hogy miért kell őt rendszeresen szirénázva üldözőbe venni, amikor az első intésre meg szokott állni.

De a szabály az szabály. Orsolya papírt is kapott minden egyes intézkedésről, mindig szerepelt rajtuk, hogy milyen jogcímen büntették meg. Az aláírás pedig mindig ugyanazé. Ha más van szolgálatban, Orsolya nem kap büntetést. A lány becslése szerint eddig legalább hússzor büntette meg ugyanaz a rendőr, több tízezer forintot fizetett ki bírságokra. Volt olyan, amikor majdnem egy évig nem találkoztak, de volt olyan időszak is, hogy kéthetente megbüntette. – Újbudán lakom, gyakran találkozom közlekedési rendőrökkel. Más rendőr még soha sehol nem büntetett meg, kizárólag ez az ember. Soha semmilyen gondom nem volt a rendőrökkel, nem vagyok szabályszegő típus –panaszolja, hozzátéve, hogy ez a rendőr is csak akkor állítja meg, ha egyedül ül az autóban. Ha például az édesanyja is ott van mellette, akkor elmarad az ellenőrzés.

A lány azt mondja, hogy ha a január végi eset nem történik meg, nem szól senkinek.

– Végülis ő a rendőr és tény, hogy akárhányszor akart, mindig talált valamit. Nem mondom, hogy jogtalanul büntetett meg, legfeljebb az ellenőrzések gyakorisága furcsa. De ez sem törvénybe ütköző, szóval nem is tudtam, hogy milyen alapon tehetnék panaszt – magyarázza.

A legutolsó eset néhány hete történt. Orsolya azt mondja, hogy nála ekkor telt be a pohár. Megint az édesanyját látogatta meg. – Fordulok be az utcánkba és látom, hogy egy szirénázó rendőrautó jön utánam. Egyből tudtam, hogy ő az. Azonnal megálltam és kiszálltam. Kérdeztem, hogy biztos úr, mit követtem el. Erre azt válaszolta, hogy azt majd a végén megtudom. Mondtam, hogy nem értem, hogy miért üldöz szirénával, ha még azt sem tudja, hogy mit tettem – emlékszik.

Ekkor a rendőr az autó üvegéről kezdett el beszélni, hogy miért van elsötétítetve. – Mondtam neki, hogy ez sosem volt elsötétítve, ez gyárilag ilyen. Ez egy régi autó, amit kétévente kell műszaki vizsgára vinnem, de még sosem volt ezzel gond. Erre közölte, hogy most megméri az üveg fényáteresztő képességét, mert szerinte ez nem lesz hetvenszázalékos, ami szabálytalan – mondja. Orsolya nem értette pontosan, hogy miről van szó, hogy miért kell este, a sötét utcán vizsgálni a fényáteresztést. Ráadásul – állítja –, a kocsi üvege nem fekete, hanem halványzöld.

A rendőr egy műszerrel megmérte és közölte, hogy az üveg fényáteresztő képessége nem éri el a határértéket, s mivel nemrég szigorították a jogszabályokat, ilyen üveggel nem lehet közlekedni. Lefényképezte a kocsit minden oldalról, aztán közölte, hogy a lánynak egy napja van, hogy kicseréltesse az összes üveget az autón és bemutassa neki. Ha ez nem történik meg, akkor feljelenti és elküldi szigorított hatósági műszaki vizsgára.

„Mondtam neki, hogy nyilvánvalóan lehetetlen egy nap alatt egy ilyen autóban kicseréltetni az üvegeket, erre elkezdte lekaparni a műszaki érvényességet jelző matricát a rendszámtábláról. Adott egy cetlit, amire ráírta, hogy a helyi közlekedési felügyelet bevonta a forgalmi engedélyemet. Egy szó sem volt a papíron arról, hogy miért döntött így. Majd közölte, hogy örüljek, hogy ennyivel megúsztam és nem vette el a rendszámot. Menjek szigorított műszaki vizsgára, ha vissza akarom kapni a forgalmit”.

A lány ekkor döntötte el, hogy panaszt tesz. Elment a helyi rendőrőrs felettes szervéhez, ahol kedvesen közölték vele, hogy a feljelentéssel nem fog jól járni, inkább keresse fel az irataival a rendőr közvetlen főnökét. Azt is javasolták, hogy magyarázza el neki is, hogy ez az autó gyárilag ilyen, nem ő alakította át és nem fóliázott üvege van, amire a jogszabályok vonatkoznak, hanem színezett, ami ráadásul nem is Magyarországon készült. A szabály ugyanis csak az engedély nélkül átalakított, fóliázott üvegű autókról szól.

Orsolya telefonon megkereste a századost, aki felajánlotta, hogy kifénymásolja a vonatkozó jogszabályokat. Másnap személyesen is találkoztak. „Elkezdtem mondani, hogy elhoztam a kocsi összes papírját, hogy szeretném bebizonyítani az igazamat”. A százados szerint azonban beosztottja mindenben helyesen, rosszhiszeműség nélkül járt el. Azt is elmondta, hogy ilyen gyári színezésű üveg nincs, és adott egy fénymásolatot a sötétben készült képekről. „Az autót nem tudtam bemutatni neki, mert az útvonalengedélyem hazáig szólt. Mondta is a százados, hogy megbüntettek volna, ha azzal a kocsival jövök el a rendőrségre”.

A lány azt is elmondta, hogy ez a sokadik ügye ugyanazzal a rendőrrel, és hogy furcsának találja, hogy más még soha nem büntette meg. „Erre a százados azt mondta, hogy ő nem tehet arról, hogy én egy sorozatos, krónikus szabályszegő vagyok. Cseréltessem ki az üvegeket és menjek szigorított műszaki vizsgára”. Az autót rögtön ki is vonták a forgalomból. Orsolya azóta új forgalmit csináltatott, és bár továbbra sem érzi jogosnak a büntetést, kicseréltette az üvegeket. Elment a műszaki vizsgára is.

A százados másképp vélekedik a történtekről. Először névvel nyilatkozott, aztán azt kérte, hogy név nélkül idézzük, végül ezt sem engedélyezte. Letiltott mondanivalójának lényege az volt, hogy egy alkalommal sem volt jogszerűtlen a büntetés. Az Orsolyát megbüntető rendőr az egyik legszorgalmasabb kolléga, aki nem keresi az alkalmakat, hogy megbüntesse, csak az átlagosnál igyekvőbb rendőr.

„Nem vagyok könnyen megfélemlíthető típus, de most már félek, ha meglátogatom az édesanyámat. Többször ellenőrzöm a kocsit, hogy minden rendben van-e vele, sokszor körülnézek, hogy nem bukkan-e fel valahol. Ha meglátom, tudom, hogy végem van. De eszemben sincs lemondani arról, hogy autóval járjak. Ez az ember pontosan tudja, hogy nekem ez a gyenge pontom, a vezetés, az autók szeretete. Neki meg úgy látszik, hogy én vagyok a gyenge pontja. Tudom, hogy addig keres majd, amíg nem talál egy olyan hibát, amiért bevonhatja a jogosítványomat. Eleinte úgy voltam vele, hogy kifizetem, ő rendőr, tiszteletben kell tartanom. Most viszont már attól is félek, hogy egyszer a fogdán kötök ki. Rendes adófizető állampolgár vagyok, akinek van egy tizennégy éves BMW-je. Nem akarom azt érezni, hogy nem mehetek le meglátogatni az anyámat, mert mi van, ha a fogdán kötök ki. Miért kell nekem félnem egy rendőrtől?”

A lány tavasszal szeretné megvalósítani egy régi álmát: motort akar venni. A motorozás előnyei közé sorolja azt is, hogy bukósisakban, teljesen beöltözve a „rendőre” talán nem fogja felismerni. Mert ha mégis felismeri, akkor motorral is megbünteti majd, efelől nincs kétsége. Ahogy abban is biztos, hogy ha akar, akkor megint talál valamit. És megbünteti újra és újra. Jogszerűen.