A kormány biztosan nagyobb beleszólást akar
A Legfelsőbb Bíróság (LB) helyett a Kúria állna a bírósági hierarchia legmagasabb csúcsán – tartalmazza egyebek mellett a Fidesz alkotmánytervezete. Egyszerű névváltoztatásnál azonban többről van szó, mert a javaslat – a jelenlegi alaptörvénnyel szemben – nem határozza meg a bírósági struktúrát, csupán arról rendelkezik, hogy a bírósági szervezet többszintű, s az „ügyek meghatározott csoportjaira – különösen közigazgatási és munkajogi eljárásokra – külön bíróságok létesíthetők”. Nem esik szó a bírák önigazgatási szervezetéről, az Országos Igazgatási Tanácsról (OIT) sem.
A felsőbíróság elnevezése nagyjából közömbös – a Kúria elnevezés visszahozása legfeljebb a jobboldal archaizáló kedvét mutatja. A többi, a mostanihoz képest látszólag jelentéktelen változás viszont a bírósági szervezetet alapjaiban érinti. Az sem kizárt, hogy az új alkotmány hatálybalépése után a mostani főbírónak mennie kell.
Valószínűleg megváltozik az igazságszolgáltatási szervezet felépítése, de ez a bírói függetlenséget nem érinti – ezt nyilatkozta pár napja Balsai István, az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának fideszes elnöke. Szerinte lehetséges, hogy az igazságszolgáltatással kapcsolatos állami részvételt illetően is lesznek változások. (Egyébként az Antall-kormány egykori igazságügy-minisztere már korábban is többször hangoztatta ellenérzéseit az OIT működése kapcsán.)
A Fidesznek a szervezetre vonatkozó konkrét elképzelései egyelőre nem ismertek, például kérdéses, hogy létrejön-e az önálló közigazgatási bíróság, amely a múlt század első felében már létezett Magyarországon. A lépést indokolhatja, hogy az igazságszolgáltatásnak ez az ága a jelenleginél nagyobb hatásköröket kapna; például az Alkotmánybíróság (AB) helyett ott döntenének az önkormányzati rendeletek törvényességéről. Az alaptörvény tervezetében az ítélőtáblák sem szerepelnek.
A táblák felállítását – a Hornkormány döntötte el, s már azok vezetőit is kinevezték – Orbán Viktor az első miniszterelnöksége elején megtorpedózta. Később is csupán egyetlen ilyen szervezetet hoztak létre a fővárosban, s ez az AB szerint alkotmányos mulasztás volt, mert az alaptörvényben „ítélőtáblák” kifejezés szerepel. A miniszterelnöknek tehát nyilvánvalóan nem volt szívügye a bírósági szintek számának szaporítása, és ha a mostani javaslatot változatlan formában fogadják el, az új alkotmány szerint a táblákat akár meg is szüntethetik.
Hasonló a helyzet az OIT-tel is: a Horn-kormány idején végrehajtott bírósági reformot – amelynek része volt az is, hogy a végrehajtó hatalom teljesen kivonult a bíróságok igazgatásából – az akkori ellenzék határozottan elutasította. A testület tevékenységét – nem csak a jobboldalról – azóta is sokat kritizálták, s az egyik legfőbb érv az, hogy a bírák gyakorlatilag saját magukat ellenőrzik, és nincs semmiféle külső kontroll. Most a Fidesz abban a helyzetben van, hogy ezt a testületet is felszámolhatja.
Forrásaink szerint azonban a kormány valószínűleg óvakodni fog, hogy az igazságügyért felelős miniszternek az OIT esetleges megszüntetése után olyan széles hatásköröket adjon,mint amilyenekkel Balsai 1990 és 94 között, majd a szocialista Vastagh Pál 1997-ig rendelkezett. Akkor ugyanis a megyei elnöki posztokra az igazságügyi tárca vezetője írta ki a pályázatot, s bár az összbírói értekezlet véleményt nyilváníthatott, az a kinevezésre jogosult minisztert nem kötötte. A kilencvenes évek elején volt is emiatt botrány bőven.
Most viszont nagyobb esélye van annak, hogy a személyi döntéseket a főbíróra hagyják – vélik szakmai körökben. Ezt pedig jól előkészítették azzal, hogy az OIT első emberének adták meg a kinevezési jogot, amit később a Kúria elnöke is „megörökölhet”. Így senki nem mondhatja majd, hogy az új vezetőre szabták a nagyobb hatáskört. Ha ez valóban így lesz, Bakának nyilván mennie kell, mert a Fidesznek nála lojálisabb személyre van szüksége. A főbíró ugyanis vélhetően elveszítette az iránta tanúsított – s amint a megválasztása körüli huzavona is mutatta, korántsem feltétlen – bizalmat azzal, hogy bírálta a Balsai-féle semmisségi törvényt. Egyébként a jobboldali sajtó az utóbbi időben hevesen támadja Bakát, de még a bíróságokat is igyekszik kedvezőtlen színben feltüntetni, amiből arra lehet következtetni, hogy készülhet valami.
A bírósági struktúra átalakítása – illetve a főbíró hivatali idejének hatról kilenc évre emelése – pedig alkalmat kínálhat az LB-elnök elmozdítására, akit saját akarata ellenére elég nehéz meneszteni. Ám most új helyzet lehet, hiszen LB helyett Kúria alakul, változik a bíróságok igazgatási rendszere, és nem mellékesen a mandátum is hosszabb időre szól. Mindez elegendő ok lehet arra, hogy a parlament új embert válasszon, és akkor csaknem egy évtizedre az igazságszolgáltatás sorsa is eldől.
Minderről bírósági vezetők, de még az 1997-es igazságszolgáltatási reform nyomán kialakult rendszerért leginkább aggódó szocialista politikusok sem kívántak nyilatkozni. Túl kevés volt az idő, és még az alkotmánytervezet sem végleges – ezzel zárkóztak el kérdéseink elől.
A koncepció nem világos, ad hoc módon alakulnak a dolgok – így látja a helyzetet Fleck Zoltán jogszociológus. Nem érti például azt, hogy miért erősítették meg az OIT elnökét, ha már az sem biztos, hogy lesz igazságszolgáltatási tanács. Szerinte az is a bizonytalanságot jelzi, hogy a bírósági szervezet sem szerepel a javaslatban, hanem annak meghatározását a későbbi sarkalatos törvényekre bízzák. A szakértő szerint így többféle forgatókönyv elképzelhető.
Fleck a struktúránál is fontosabbnak tartja a garanciákat. A bírói függetlenséget szerinte önmagában nem sérti, és nem is alapvetően rossz gondolat, ha a bíróságok külső igazgatásában az állam nagyobb szerepet vállal, mert a szinte csak Magyarországon működő bírói önigazgatási modell nem vált igazán be. A helyzet furcsasága egyébként – magyarázza –, hogy ezt a rendszert nem kis részben Balsai és a bíróságok közötti konfliktusok hatására alakították ki a Hornkormány idején.
A javaslatból a hatalom tényleges szándékait illetően szinte semmi nem derül ki, a jogszociológus szerint azonban a kormánynak, illetve az igazságügyért felelős tárcának elsősorban az igazságszolgáltatás működőképességéért kellene az alkotmányos felelősséget viselni. E körbe tartozik például az épületek fenntartása, az eszközök biztosítása. A bírák kinevezése vagy a munkájuk értékelése viszont alapvetően a bírói testületek feladata – hangsúlyozza.
E tekintetben lehet bizonyos munkamegosztás is, például számos országban a végrehajtó hatalom és a bírák testületei közösen választják ki a bírósági vezetőket. De Fleck szerint ez csak abban az esetben működőképes megoldás, ha a felek együttműködésre kötelezettek, és a demokratikus normákat magukra nézve kötelező érvényűnek tartják.
Ám az biztosan nem lenne jó – teszi hozzá –, ha a majdani Kúria elnöke erős kinevezési hatásköröket kapna. Az ítélkezési funkciókat – egyebek mellett azt, hogy a felsőbíróság felelős például az egységes jogalkalmazási gyakorlatért –és az igazgatási feladatokat nem szabad ugyanis összemosni, mert az esetleges függelmi viszonynak nem kívánt következményei lehetnek. Akár az is – mond egy példát Fleck –, hogy egy megyei elnök a „főnöke” szempontjaira figyelemmel próbálja alakítani az ítélkezést. Ha mégis ilyen rendszert vezetnének be, az a jogszociológus szerint olyan politikai szándéknak a megjelenítése lenne, amely – az ügyészség mintájára –a bíróságot is hierarchikusan felépülő szervezetté kívánná formálni. A szakértő állítja, hogy ez a bírói függetlenséggel nem egyeztethető össze, és ilyen a világban nincs is sehol.
