A padragkúti Csabagyöngye
– A feleségem már évekkel ezelőtt megmondta, hogy bolond vagyok, ha a focicsapatba ölöm a pénzem. De mit csináljak, ha egyszer imádom ezt a játékot! A bizonyítási vágy is hajtott. Meg akartam mutatni, hogy akármilyen mélyről jön is az ember, azért alkothat valami maradandót.
Az Ajka padragkúti városrészében lévő sportcentrum lelátóján álldogálunk Karika Rudolffal. Itt minden az övé, illetve a tulajdonában lévő építőipari cégé. Most még. Azt egyelőre nem tudni, valóban sikerült-e neki maradandót alkotnia, vagy néhány év múlva ugyanúgy néz majd ki itt minden, mint hathét éve. Az egykori padragkúti szénbánya lepusztult focipályáját 2005-ben – amikor Karika Rudolf megvette – még méteres gaz lepte el. Most tátva marad a szája annak, aki betér a Veszprém megyei első osztályban szereplő futballcsapat szentélyébe. Az elmúlt években a negyedosztályú klub stadionját felújították és kibővítették: egyebek mellett kialakítottak egy ötszáz férőhelyes lelátót (rajta ülőszektorral), újjávarázsolták a gyepszőnyeget, a tökéletes talajú füves edzőpályát villanyvilágítással látták el, megépítettek egy tornacsarnokot és egy konditermet. A fejlesztéseket Karika Rudolf saját zsebből és hitelekből fedezte, néhány millió forintot pedig az ajkai önkormányzat pályázatán sikerült nyernie. Az 52 éves vállalkozó nem tagadja, hogy afféle modern Minarik Edeként őt is leginkább az hajtja, hogy „kell egy csapat”.
– Roma származású vagyok, kilencéves koromig állami gondozottként egy intézetben éltem, akkor kerültem nevelőszülőkhöz – mondja. – Kőművesnek tanultam, később leérettségiztem, technikusi képesítést szereztem, aztán vállalkozásba fogtam. Fiatalon igazolt sportoló voltam, focistaként a harmadosztályig jutottam. Felnőtt fejjel elvégeztem a szakedzői tanfolyamot.
Sokan nem értik, hogy Karika tíz évvel ezelőtt miért vágott bele egy új focicsapat felépítésébe, hiszen a városban már évtizedek óta működik egy klub, a jelenleg másodosztályban szereplő FC Ajka.
– Azért hoztam létre az SK Ajka-Padragkút egyesületet, mert az ajkai és a környékbeli fiatalok nem fértek be az FC Ajkába. Kell egy olyan csapat, mint a Csabagyöngye Minarik Edének a filmben, ahol a mi fiaink játszhatnak, és én lehetek az edző.
Karika Rudolf építőipari cége a válság előtti időszakban évi 200 millió forintos forgalmat bonyolított le, 60 embernek adott munkát. A kft. nyereségét, valamint a saját ingatlanaira felvett jelzáloghiteleket a vállalkozó éveken át a padragkúti létesítmény fejlesztésére fordította. A válság azonban megroppantotta a vállalkozását.
–Elfogytak amegbízások.Tavaly 30 millió volt a bevételünk, az embereim nagy részét el kellett bocsátanom, a cégem ellen felszámolás indult – mondja. –Két éve nem tudom törleszteni a centrum építésére felvett hiteleket. Egy ingatlanszakértő 186 millió forintra értékelte a komplexumot, amin jelenleg 35 millió forint hitel van. Ha nem kapok segítséget, elárverezik a létesítményt.
Nemcsak az ingatlan sorsa bizonytalan, hanem a csapaté is. Felvetődött, hogy a bajnokságban jelenleg hetedik helyen álló gárda év közben feladja a küzdelmet, de aztán úgy döntöttek, becsületből befejezik a szezont. Még akkor is, ha tavaszra esetleg új tulajdonos kezébe kerülne a pálya. Karika Rudolf tisztában van azzal, hogy valószínűleg elveszíti a létesítmény tulajdonjogát, ugyanakkor arra kérte a helyi vezető politikusokat, segítsenek abban, hogy a sportcentrum megtarthassa a jelenlegi funkcióját. Schwartz Béla, Ajka szocialista polgármestere nagyra tartja Karika Rudolf erőfeszítéseit.
– Szeretnénk segíteni neki, de az önkormányzat a jelenlegi anyagi helyzetében nem tudja megvenni a létesítményt –mondja a polgármester. – A város megpróbál minél több rendezvényt szervezni a létesítménybe, amivel egy kis bevételhez juttathatnánk a tulajdonost. Ékes József, Ajka fideszes országgyűlési képviselője szerint Karika Rudolf néhány év alatt valóságos csodát tett Padragkúton: „Igyekszem lobbizni az érdekében, megpróbálok befektetőt, üzleti partnert szerezni a számára, de egyelőre nem tudok konkrétumokról beszámolni”. Mindez azt jelenti, hogy valószínűleg kalapács alá kerül a sportcentrum.
– Jól emlékszem, milyen siralmas állapotok uralkodtak itt. Attól félek, hogy új tulajdonos nem fogja folytatni azt a munkát, amit elkezdtem – mondja Karika Rudolf, majd körbemutat: – Borzasztó érzés lenne, ha mindez elenyészne.
