A jelenlegi szabályok alapján körülbelül hetvenezer gondnokság alá helyezett személy nem szavazhat, a 22 ezer tagot tömörítő Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) ezért az elsők között fordult az alkotmányt előkészítő fórumokhoz. Kovács Melinda, a szervezet ügyvezetője lapunkkal közölte: a témában rendezett tanácskozásokon az igazságügyi tárca előadója többször is elmondta, a korlátozó rész kikerül az alaptörvényből.

Magyarországon ma azt sem lehet tudni, hány embert érint ez a probléma – mondja az ÉFOÉSZ ügyvezetője. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala nyilvántartása szerint 2009-ben 70 ezer embert helyeztek gondnokság alá, a közigazgatási tárca adatai szerint ugyanakkor a választási névjegyzékből 75 ezer embert töröltek gondnokság alá helyezés miatt, míg a KSH adataiban ötvenezres szám található. Cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt elsősorban értelmi fogyatékossággal élő emberek, idősek, pszichiátriai és szenvedélybetegek állnak.

A gondnokság alá helyezést bíróság rendeli el, az esetek egy részében ötévente felülvizsgálják a cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó okokat, az első döntés azonban ritkán változik. A cselekvőképességüket kizáró vagy korlátozó felügyelet alá helyezett emberek nem nyithatnak bankszámlát, nem adhatják el a lakásukat, nem köthetnek házasságot – legalábbis a gondnokuk nélkül.

– Az értelmi fogyatékossággal élő emberek nagy részét saját családjuk helyezteti gondnokság alá – mondja Kovács Melinda. – Ezt a lépést a legtöbb szülő azzal indokolja, hogy haláluk után a lakást öröklő fogyatékos gyermeküket ne semmizhessék ki csalók, szélhámosok, hogy védve legyenek. Ezzel a lépéssel azonban sok mindentől meg is fosztják őket, így a választójoguk gyakorlásától is. De nem minden értelmi fogyatékossággal élő ember áll gondnokság alatt, ők pedig részt vehetnek a választáson. Ez a helyzet nem egyeztethető össze a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel, amelyet Magyarország 2007-ben ratifi kált, és amely kimondja: az érintetteknek másokkal azonos alapon kell garantálni a közéletben való részvétel lehetőségét.

2010-ben egy gondnokság alatt álló magyar állampolgár pert nyert Strasbourgban. Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a választójogtól való megfosztás hátrányos megkülönböztetést jelent. A témában rendezett tanácskozásokon többször is elhangzott, hogy az Országgyűlés nem kíván különbséget tenni polgárok között, és elismeri a fogyatékossággal élők szavazati jogát. Különféle fórumokon időről időre felvetődik, hogy vizsgálni kellene az érintettek képességét arra, hogy felelősen tudnak-e dönteni a választásokon. Az ÉFOÉSZ álláspontja szerint ezt azonban diszkrimináció nélkül nem lehet értékelni, hiszen a nem fogyatékossággal élőkön sem kéri számon senki, ha érzelmi alapon szavaznak.

Kovács Melinda a kanadai és a francia gyakorlatot tartja követendőnek, ahol nincs ilyen jellegű megkülönböztetés. Ha ott a szavazatszámláló bizottságban kétely merülne fel arról, hogy belátási képességei birtokában van-e a szavazni szándékozó választó, egyetlen kérdést tesznek fel neki: „Meg tudja-e mondani, hogy miért jött ide?” Ha azt feleli, hogy szavazni szeretne, nem lehet megtagadni tőle a részvételt.