Azok a fiatalok, akik nem tudnak saját lábukra állni, mentálisan sérülékenyebbek, mint azok, akik önálló életvitelt alakítottak ki – erre a következtetésre jutott a pécsi Fact Intézet egy ezerfős reprezentatív felmérés alapján. A társadalmi kutatásokkal foglalkozó intézet még a Bajnai-kormány munkaügyi tárcájának pályázatán nyert támogatást arra, hogy megvizsgálja: a pályakezdő korosztályra miképp hat az, ha önállóan éli mindennapjait, illetve ha továbbra is a felmenőitől vár gondoskodást.

A felmérés értékelői szerint az a 31 évesnél ifjabb, nagykorú felelt meg az autonóm fiatal felnőtt kritériumának, aki önálló háztartást vezet, és szülői beleszólás nélkül dönt a számára fontos kérdésekben. A felmérés adatait és következtetéseit – tudósítónk kérdéseire válaszolva – Tistyán László, a Fact vezetője összegezte. Megtudtuk, hogy az „önellátásra” berendezkedők 45 százalékának van házastársa vagy élettársa, míg a szülői házhoz kötődők esetében ez az arány 30 százalék. Előbbi csoport 23 százaléka nevel gyermeket, utóbbiak 14 százaléka teszi ugyanezt. Az önálló életvitelűek 77 százalékának állandó vagy alkalmi munkája van – közülük sokan a tanulás mellett dolgoznak –, a szülőkre számítók esetében a kérdezettek 54 százalékának van állása. Amúgy az önálló életvitelűek csak 31 százalékának van saját lakása, e csoport 49 százaléka – bár a költségeit maga állja – a szülői házban maradt. Az elszakadni nem tudók 13 százaléka bír saját otthonnal, 75 százalékuk a szülőknél lakik.

A felmérés szerint a két csoport nagyjából egyformán elégedett (vagy elégedetlen) az életszínvonalával, a párkapcsolatával, a hitéletével és egészségével, ugyanakkor nagy a különbség abban a tekintetben, hogy a két csoport miképp vélekedik a saját mentális állapotáról. Az önálló egzisztenciát teremtők elégedettebbek a saját tehetségükkel, döntéseikkel és a munkatársi kapcsolataikkal, s ők sokkal inkább úgy érzik, hogy van értelme a munkájuknak és egész életüknek. A szülőkre szorulók 39 százaléka, az önállók 29 százaléka fél a szegénységtől.

Érdekes képet mutat, hogy a két csoport tagjai miképp vélekednek függőségeikről. E szerint az önállók 18 százaléka szex-, 12 internet-, 22 társ-, 16 százaléka adrenalinfüggőnek gondolja magát. A másik csoport 10 százaléka vallotta magát szexfüggőnek, az internethez 15, a társához 12, az izgalmakhoz 8 százalék viszonyult oly módon, hogy azt már az érintett függőségnek minősítette. A droghoz, alkoholhoz és a dohányzáshoz hasonló volt a két csoport viszonya.

Az önálló életvitelre törekvő fiatalok egyértelműen nyugodtabbnak, energikusabbnak és boldogabbnak érezték magukat. Tistyán Lászlótól megtudtuk, hogy a felnőtt életvitelre törekvők negyede, az otthonhoz kötődőknek pedig 16 százaléka diplomás. A fentiekből egyértelmű, hogy a diploma komoly segítséget nyújt ahhoz, hogy valaki képes legyen az önálló életvitelre, ám az egyetemi-főiskolai tanulmányok még nem jelentik azt, hogy valaki tényleg saját lábára akar állni. Tistyán László elmondta, hogy amikor egy fiatal elhúzza az egyetemi tanulmányait, akkor azzal gyakran arról tesz tanúbizonyságot, hogy fél a kinti élettől, a fontos döntésektől és a felelősségvállalástól, ezért inkább még elidőzik pár évet az iskolapadban.