Adóssághegyeket hagy maga után a szélsőjobbos sportklub
A szövevényes történet 2009. június 30-án kezdődött, amikor bejegyezték a szélsőjobboldali kötődésű Hunnia Kézilabda Sport Kft.-t. A korábban az FTC futballcsapata mellett szertároskodó Tömör-Tones Zsoltnak – ő volt a Jobbik sportkabinetjének akkori vezetője – 45 százaléka volt a társaságban, éppen annyi, mint Miltényi Zoltánnak, a cég ügyvezetőjének. A maradékot az Óbudai Goldberger Sportegyesület jegyezte. A sportvállalkozás nevezett a női kézilabda NB I 2009/2010-es évadára. A klubvezetők bemutatkozó sajtótájékoztatójukon közölték: a 8–9. hely megszerzését tűzték célul, hároméves távlatban nemzetközi szereplést irányoztak elő. Az együttes mögött a Jobbik sziluettje rajzolódott ki: a csapat feketében, illetve piros-fehér mezben játszotta találkozóit, a klub címerében rovásírással jelent meg az Új Erő felirat. Miltényi lapunknak akkor azt nyilatkozta: itt volt az ideje, hogy valaki a sportban is nyíltan vállalja világnézetét.
A tulajdonosok nagyszabású projektről álmodtak: profi marketingstratégiáról, többezres, fanatikus drukkerhadról, nem utolsósorban versenyképes csapatról. A sportvezetők Varga Mártát, a Vasas korábbi kitűnő kézilabdázóját szerződtették szakvezetőnek, s több új játékos érkezett a garnitúrához. A felkészülés a Körcsarnokban kezdődött, ám a társulatnak hamarosan át kellett költöznie a Vasas Fáy utcai létesítményébe. Ennek oka az volt, hogy a Budapesti Olimpiai Központ – információink szerint – „kiutasította” a Hunniát, miután a klub nem egyenlítette ki a csarnokhasználatért kiállított hozzávetőleg egymillió forintos számlát.
A csapat berendezkedett új otthonában, ám a befogadó piros-kék egylet sem úszta meg veszteség nélkül a kalandot: Szabó-Pap Gergely, a Vasas pénzügyi vezetője lapunk érdeklődésére megerősítette, hogy a Hunnia néhány százezer forinttal adós maradt a terembérletért. A Hunnia együtteseit kedvezményesen „felöltöztető” Derby Sport Kft. szintén nem járt jól. Rajz Ferenc, a cég vezetője a Népszabadság megkeresésére elmondta: körülbelül egymillió forintos utalást vár Miltényiéktől. A lapunk birtokába került dokumentumok szerint a nyári edzőtábornak otthont adó gödi panzió sem jutott pénzéhez. A vendéglátóegység ügyvezetője nem kívánta kommentálni a félmilliós kinnlevőségről szóló értesülésüket, amíg „az ügy jogi szakaszban van”. A felsorolás nem teljes: a Hunnia további cégeknek és magánszemélyeknek maradt adósa. Varga Mártának például – a Fővárosi Munkaügyi Bíróság jogerős ítélete szerint – 1,4 millió forinttal.
Megkerestük az ügyben a jelenleg a Budapesti Olimpiai Központhoz tartozó, a Ferencváros sportolóinak (is) otthont adó Népligeti Sporttelep vezetőjeként tevékenykedő Tömör-Tones Zsoltot, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre, ám megjegyezte: egyetlen „hunniás” szerződést sem szignált, mivel a klub napi ügyeit Miltényi intézte. Ennek nyomán a citált tartozásokról nem tud további információkkal szolgálni. Sőt – mint említette – már kiszállt a cégből. (A cégbírósági dokumentumokban – egyelőre – nem jelent meg a változás. – A szerk.) Próbáltuk elérni Miltényit is, ám telefonja ki volt kapcsolva, úgy értesültünk: külföldön tartózkodik.
A Hunnia adósságtömeget termelő történetének némi pikantériát ad, hogy Tömör-Tones korábban a Jobbik sportkabinetjét irányította. Az Indexnek erről így nyilatkozott: „Igen, a Jobbik tagja vagyok, és büszke vagyok, hogy a pozícióm betöltésére személyesen Vona Gábor kért fel”. Ugyanakkor – a párt tájékoztatása szerint – már nem az érintett irányítja a kabinetet. A Jobbik arról is informálta lapunkat: Tömör ellen etikai vizsgálat folyt, amely megrovással végződött. Egyébiránt Tömör-Tones – sportvállalkozóként – korábban is föltűnt már a médiában. Az egykor az FTC szertárosaként munkálkodó létesítményvezető Hrutka Jánossal és Szilágyi Györggyel közösen alapította a Ferencvárosi Sportmarketing Kft.-t 2004-ben.
A társaság szerződést kötött a zöld-fehér klubbal, aminek nyomán átvette a megszűnt kommunikációs iroda feladatainak egy részét, továbbá PR- és marketingtevékenységet folytatott. Az FTC havi 1,25 millió forintot fizetett a munkáért. A cég –jutalék fejében – szponzorokat is felhajtott, azzal a záradékkal, hogy a havi fix összeget csak akkor kapja meg, ha annak fedezetét előteremti. Hrutkáék kétéves munkájuk eredményeként – a Népszabadságban is közölt számításaik szerint – mintegy 100 millió forintnyi hirdetést hoztak, amiért hozzávetőleg 32 millió „prémiumra” tartottak igényt. A zöld-fehér klub csak a töredékét fizette ki a teljes öszszegnek, így a cég felszámolási eljárást indított az FTC ellen, amelyet végül felfüggesztett. A felek egyezséggel tettek pontot a kínos ügy végére.
Ugyanakkor Tömör-Tones és Szilágyi továbbra is kiemelt figyelmet szentelt a IX. kerületi egyletnek. Tömör-Tones – mint a Jobbik sportkabinetjének vezetője – tavaly márciusban közleményt adott ki, amelyben a párt tiltakozik a „Fradi több ezer szurkolóját megosztó szurkolói kártya” bevezetése ellen. A fölöttébb zavaros kommüniké úgy fogalmaz: „A Ferencváros szurkolóit a jelenlegi vezetés – MLSZ-vezetői segédlettel – már korábban is jogsértően kizárta a csapat mérkőzéseiről csupán azért, mert a stadionban hangot adtak véleményüknek. A jelenlegi rendelkezés is a klubvezetést, a szövetséget és a politikusokat kritizáló, azok bűneivel szemben fellépő szurkolók ellen irányul”. Nem csupán Tömör-Tones, hanem a korábbi cégtárs Szilágyi is hallatta hangját FTC-ügyben. Az anno Üllői úti vezérszurkolóként föltűnt, időközben a Jobbik országgyűlési képviselőjévé előlépő politikus tavaly decemberben sajtótájékoztatót tartott a klub ügyében, leszögezve: „A Ferencváros nem árucikk, hanem nemzeti kincs”.
Szilágyinak – vagyonnyilatkozata szerint – ma egyetlen gazdasági társaságban sincs érdekeltsége. A Sportmarketing Kft.-t már tavaly áprilisban, az országgyűlési választások előtt elhagyta. Tömör-Tones is kiszállt a cégből, ám a sporttól nem szakadt el: Szilágyi a parlament sportbizottságának tavaly júliusi ülésén is megemlítette nevét, mint szakértőinek egyikét.
Egyébiránt Szilágyi az FTC klubháza előtt tartott decemberi sajtótájékoztatóján közölte azt is: „Szebb jövőt úgy lehet építeni, ha a múlttal is foglalkozunk, és megtörténik az elszámoltatás.”
Van hol elkezdeni.
