– A szerelemben, a rózsaszín ködben azt hittem, a férfi eddigi minden baját a szeretethiány, a sanyarú gyerekkor okozta, vagyis ha én megadom neki a szeretetet, akkor megjavul és képes lesz normális életet élni. Amikor kiengedték, egy ásványvizet sem tudott venni a boltban. Nem mert kérni, nem tudta, hogyan kell a polcról az üveget levenni, ő csak a benti élet szabályait ismerte. Eleinte harmonikus volt minden, előző házasságomból született lányommal sem volt konfliktusa. Szépen gyarapodtunk, vállalkozásba fogtunk, ami elég jól be is indult. Jó volt látni, hogy egy börtönben nevelkedett férfi a szerelem erejének köszönhetően lábra tud állni. Közben született egy közös kislányunk is, ő most ötéves. A házasságunk tíz évig tartott, de az utolsó két év már pokol volt. Gyakran vert. Bezárt az irodába. Benyomta a hüvelykujját a szemembe, az arcomat ököllel ütötte. Eltört az orrom. Azóta vannak ilyen sötét árkok a szemem alatt – így Klára.

A nő minden bántalmazásról látleletet vetetett fel, a legutolsóról CT is készült – sérülései nyolc napon túl gyógyulók. Amikor azonban kiderült, hogy a férfi, akitől ekkor már külön élt, az akkor még gimnazista, 18 éves lányát szexuálisan molesztálta, feljelentést tett a gödöllői kapitányságon. – Fizikai bántalmazással és folyamatos fenyegetőzéssel rávette, hogy meztelenre vetkőzzön, simogatta az intim testrészeit. Rákényszeríttette, hogy fajtalankodjon vele – mondja.

„Bejött a házba, beengedtem, kért inni, elment a mosdóba. Bementünk a hálószobába, mert melege volt, és ott beszéljünk, mert ott volt légkondi. Mondta, hogy miből gondolod, hogy én bántottam anyádat. Hogy veled ment el, és egy óra múlva jött vissza, és úgy nézett ki, hogy össze volt verve az arca. (…) Akkor azt mondta, hogy vegyem le a pólómat, miért, mert hogy meg szeretne nézni, és ha ezt nem csinálom, úgy járok, mint anyu, meg fog engem is verni.” Idézetek az igazságügyi pszichológus szakértői véleményéből, amelyben a lány élményeinek hitelességét vizsgálta. Két ilyen vélemény is született, egyet az édesanya kért, egyet pedig a nyomozás során a rendőrség rendelt el hivatalból. Mindkét pszichológus egybehangzóan állítja, a lány „által elmondottak hitelesek, élményszerűek, elmondását odaillő érzelmek kísérik. Fantáziálásra (…) utaló jegyeket a vizsgálat nem tárt fel”. A lány azóta is pszichológushoz jár, a trauma feldolgozásában az Eszter Alapítvány munkatársai segítették.

A szexuális erőszak alatt Klára lánya többször rosszul lett, hányt, remegett. H. Z. 130 kilós, 190 centi magas, izmos testalkatú férfi, aki az erőszakot megelőzően már korábban is molesztálta a lányt. Ezekről a „fogdosásokról”, „pofonokról” azonban nem mert beszélni még az édesanyjának sem. A történtek után Klára és két lánya többet nem ment viszsza a saját otthonába. Hivatalosan is elváltak, H. Z. azóta új kapcsolatban él egy háromgyerekes asszonnyal. Klárával közös gyereküket apai jogával élve a láthatások alkalmával rendszeresen elviszi. Ilyenkor a kicsi lány egy teljes napig az apjával van, Klára pedig retteg, mit fog vele tenni az utóbbi időben gyakran drogokat is használó férfi. Az asszony azóta is folyamatosan kap zaklató, veréssel, erőszakkal fenyegető SMS-eket, hangüzeneteket a telefonjára. – A láthatások idején, amikor a volt férjem elviszi vagy hozza a kislányunkat, olyanokat suttog felém, hogy „nem maradt már sok napod hátra”.

Klára a verésekről először 2009. június 23-án tett bejelentést a Gödöllői Rendőrkapitányságon, látleleteit csatolta. Magánindítvánnyal akkor azért nem élt, mert a férfi életveszélyesen megfenyegette. Feljelentést két hónappal később, a lánya ellen elkövetett szexuális zaklatás után tett. Az ügy 18 hónapja tart. Ilyen fenyegető helyzetben jogos a kérdés: mi tart ennyi ideig? Miért kell ennyi időn át rettegniük? Hogy történhet meg, hogy a férfi a mai napig szabadon érintkezhet a volt családtagjaival, akik nem kapnak hatósági védelmet, ráadásul az ötéves kislányt rendszeresen elviheti?

A sértettek jogvédő szervezethez fordultak, mert álláspontjuk szerint a nyomozó hatóság eljárási hibákat vétett, és finoman szólva sem igyekezett, hogy a lehető leghamarabb lezárja az ügyet. Nem tették ezt annak ellenére sem, hogy Klára a saját eszközeivel megpróbálta gyorsítani a nyomozást. Hogy minél gyorsabban haladjon az eljárás, futárral vitette be azokat a lementett és beszkennelt SMS-eket, amelyeket a volt férje az erőszak után küldött neki – ezek önmagukban is bizonyítják a zaklatás tényét.

A rendőrségnél azonban elveszítették az aktát. – Egy hónapig volt náluk a telefonom, de azt még csak be sem kapcsolták – panaszkodik Klára. – Olyanokat mondtak, hogy menjek nyugodtan haza a házunkba a két gyerekkel. Majd ha baj van, hívjam a 107-et. Hívta már valaki azt a számot a rendőrök közül? Tudják, hogy egy központi szám veszi fel, és még onnan kapcsoltatni kell a gödöllői járőrszolgálatot? Tényleg azt hiszik, hogy vészhelyzetben ez segíthet?

Klára azt is kifogásolta, hogy a nyomozást vezető rendőrnőnek ez volt az első ügye, a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyek kivizsgálásához szükséges tapasztalat és empátia teljesen hiányzott belőle. „Egy nyomorult papírt sem kaptam hónapokon át a rendőrségtől a nyomozásról. Akárhányszor felhívtam őket, megalázóan beszéltek velem. Így tudtam meg egyáltalán azt is, hogy lezárták a nyomozást és be lehet tekinteni az iratokba. Azt mondták, azért halad lassan az ügy, mert a vizsgáló iskolába jár, és alig van bent.”

Aznap, amikor az asszony és a szexuális erőszakon átesett lány bement a rendőrségre, a sokkos állapotban lévő 18 éves lány első vallomását egy férfi nyomozó vette fel. Klára szeretett volna női nyomozót kérni, de elutasították. Az erőszakra vonatkozó kérdést („történt behatolás?”) az ügyeletes rendőr a teremben várakozó idegenek előtt, hangosan tette fel a lánynak, akit később a nyomozási szakasz során négyszer hallgattak ki, azaz még négyszer mondatták végig vele az átélt borzalmakat. Klára elmondása szerint nem került sor helyszíni szemlére a bejelentés után, pedig a lány a bántalmazás során többször hányt. A rendőrök bizonyítékként foglalhatták volna le azt a törülközőt is, amellyel az elkövető az erőszak után megtörölte magát.

H. Z.-t csak 2010 februárjában, hat hónappal a történtek után hallgatták ki először. A férfit egyszer sem állították elő, nem vették őrizetbe. Mindössze 30 nap távoltartást rendelt el 2010 nyarán a Gödöllői Városi Bíróság, az olyan SMS-ek miatt is, mint „Még nem félsz eléggé, minden tiporjál szét nyugodtan, egészségedre! De rá fogsz baszni, ne félj. Megkapod, amit megérdemelsz, teszek róla!”.

A Patent Egyesületen keresztül Klára a szakszerűtlen és lassú nyomozás miatt tavaly októberben panasszal élt. Ennek nyomán 2011. januárjában a rendőrség belső vizsgálatot folytatott le. „A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a büntetőeljárás lefolytatása szakszerű, kellően alapos, időszerű és a hatályos jogszabályoknak megfelelő volt. A belső vizsgálat eredményéről a jogvédő szervezeten keresztül a sértett is tájékoztatást nyert”, áll a lapunknak küldött rendőrségi válaszban.