Mintha csak a sors játszadozott volna. Amikor a Litera.hu irodalmi portál vitaestet hirdetett az ügynökmúltról, még nem tudhatta, hogy közben nyilvánosságra kerül a szigorúan titkos állományú tisztek több mint félezres listája.

A történelem és a múlt mindig aktuális – indokolta Csordás Gábor, a Jelenkor kiadó vezetője a Nyitott Műhelyben tartott rendezvényen, miért kell még mindig beszélni az ügynöktémáról. A problémát nem ússzuk meg: legfeljebb a magyar társadalom rossz minőségéről árulkodik, ha rossz választ ad.

György Péter esztéta szerint „mindent ki kellene pakolni”, de ez nagy valószínűséggel nem fog megvalósulni. Így viszont a teljes előadás helyett csak az előadás töredékeit látjuk. Annyi igazságtalanság történik, amennyi igazság kiderül: „zéró katarzis van”. Gervai András, a Fedőneve: „szocializmus” című könyv szerzője ellenben úgy vélte, ha átélhető sorsokkal találkozunk, akkor katarzis is van, függetlenül attól, hogy a múlt egésze feltáratlan.

Az „érintettek” közül természetesen előjött Szabó István filmrendező és Tar Sándor író neve is, ám a meghívóban ígért kérdés, hogy külön lehet-e választani a besúgást az esztétikai teljesítménytől, nem került terítékre.

Csendesen csordogált a beszélgetés, a hallgatóság elszivárgásának Polgár Gyula vetett véget. Az idős férfi bejelentette, hogy évtizedeken át Fenyvesi és Nyírfalvi fedőnéven, többszörösen beszervezett ügynökként ténykedett a Kádár-korszakban. Korábban már felfedte magát a világhálón, de önleleplezésének nem volt komoly visszhangja, és arra is hiába várt, hogy mások követik a példáját. Senki nem követte. Kissé szövevényes – időnként túl dagályos, máskor fontos részeket átugró – hozzászólásából annyi legalább egyértelműen kiderült: nem akarja szépítgetni a múltját.

A volt ügynök váratlan színre lépésén leginkább talán Györe Balázs író lepődött meg, aki Polgár Gyulában rendszeres teniszpartnerét fedezte fel. Györe régóta dolgozik a Barátaim, akik besúgóim is voltak munkacímet viselő könyvén, de úgy érzi, egyre távolabb kerül a befejezéstől. Mindinkább kénytelen igazat adni Mészöly Miklósnak: a valóság megragadhatatlan.

Polgár Gyulának erről eszébe jutott egy értelmiségi összejövetel a nyolcvanas évek közepéről. Elmondása szerint a balatoni találkozón csak húsz-harminc alkotó vett részt, de az eseményről nem kevesebb mint kilenc jelentés készült.

György Péternél ekkor valamiért elszakadt a cérna. Az esztéta – avantgardista provokációnak minősítve az ügynök szereplését – közölte, hogy részéről ennyi elég volt, elhagyja a helyiséget. (Aztán mégis maradt.)

A fórumon előzőleg többen nehezményezték, hogy sem a Kádár-korszakról, sem az ügynökmúltról nincs dialógus a társadalomban, hiányzik az őszinte beszéd. Rácz Péter költő szóvá is tette, hogy amikor végre valaki hajlandó megszólalni a „másik oldalról”, talán érdemes lenne végighallgatni.

Alighanem lesz még okunk csodálkozni. Ahogyan Gervai András mondta: minél abszurdabb valami, annál nagyobb a valószínűsége, hogy megtörténik.

Beazonosítható Horváthné Fekszi Márta, a Gyurcsány-kormány volt külügyi államtitkára is, mint olyan személy, akit a BM személyzeti osztálya szigorúan titkos tisztként tartott nyilván – írta szombaton a Magyar Nemzet a Szigoruantitkos. hu által nyilvánosságra hozott adatokra hivatkozva. A lap azt írta: a volt államtitkár a rendszerváltás előtti titkosszolgálatok III/II-es csoportfőnöksége állományában D–249 és K–583-as fedőkód alatt dolgozott, vagyis a központi kémelhárítás és a külföldi hírszerzés kötelékében. A lap emlékeztet arra, hogy egy éve már megkeresték a volt államtitkárt, aki akkor tagadta, hogy szigorúan titkos tisztként alkalmazták volna.