A jogalkotó a büntetőeljárások gyorsítása érdekében tette lehetővé a vádlottak távolmaradását saját ügyük tárgyalásától. Azonban a hamar munka a törvényalkotásban is csak ritkán jó. Nos, ez nem az a ritka eset. Még a törvény alkalmazására hivatott bírák sem értenek egyet abban, hogy a vádlottnak alanyi joga-e távol maradni a tárgyalásról, vagy csak egy lehetőség számára, s a tárgyalást vezető bírón múlik, élhet-e ezzel a lehetőséggel.

Hegedűs László ügyvéd szerint a törvény március elsejei hatálybalépésekor szabadlábra kellett volna helyezni azokat a vádlottakat, akiket kizárólag azért tartóztatott le a bíróság, mert másképp nem volt biztosítható jelenlétük a tárgyaláson. Végül is kedd óta ha a vádlott nem akar, nem köteles részt venni saját büntetőügyének tárgyalásán. Bár, hogy ez tényleg így van-e, e tekintetben a bírák sem egységesek – állítja egy másik ügyvéd, Rutter György. A törvényben ugyanis ezzel kapcsolatban egy olyan szófordulat olvasható, miszerint „a terheltet erről a lehetőségről (mármint, hogy nem köteles részt venni a tárgyaláson) a bíróság tájékoztathatja”, azt jelenti, hogy amenynyiben az idézésben nem utalnak a távolmaradás jogára, kötelező a tárgyaláson való részvétel. Csakhogy a büntetőeljárási törvény későbbi rendelkezéseiből az következik, hogy amennyiben a vádlott „előzetesen bejelenti, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni”, abban az esetben jogszerű, ha nem jelenik meg. Ruttner úgy tapasztalta, a bírók többsége ezt az álláspontot osztja.

Az új szabályozás átgondolatlanságára utal az is – állítják a lapunknak nyilatkozó ügyvédek –, hogy a távolmaradás lehetőségét a büntetőeljárási törvényben szerepeltetni kellett volna a terheltet megillető jogok között. Ott azonban ilyen rendelkezés nem található.

Több bíró szerint a jogi helyzet ennek ellenére is világos: miután az eljárás kezdetén fel sem vetődött annak a lehetősége, hogy a vádlott távol maradhasson a tárgyalástól, de mégis megtette, és ezért letartóztatták, a bírónak nem kell felülvizsgálnia korábbi döntését, mivel az eljárásjogilag jogszerű és szakszerű volt, és ma is az, mivel a bíróságtól való távolmaradás ma sem alanyi jog, csak lehetőség. Hegedűs László vitatkozik ezzel a véleménnyel, bár maga is elismeri, hogy a jogalkotó által megszövegezett és elfogadott törvény e kérdésben fi noman szólva sem egyértelmű.

– Amennyiben a jogalkotó idő vagy hajlandóság híján nem módosítja, nem teszi egyértelművé, hogy mi volt a célja, a bírói gyakorlatnak kell kialakítani az új eljárási rendet – mondta.

A bírói gyakorlat sem egységes abban, hogy a vádlottnak alanyi joga-e távol maradni a tárgyalásról, vagy csak egy lehetőség számára