Érthető, hogy hónapok óta nem képes dönteni, ez egyszer nem adni, hanem elvenni kell. Nem multiktól, hanem az emberektől. E körben is a leginkább kiszolgáltatottaktól. De mint szerinte a haza, úgy sajnos a kormány sem lehet ellenzékben. Még ha ezzel próbálkozik is most Orbán Viktor. Jogi felelősségre vonást emlegetnek azokkal szemben, akik eladósították az országot. De hogy? Visszamenőlegesen? Meddig? Boross Péter miniszterelnök idején például bőven ketyegett az adósságmérő. Bokros Lajos meg lovas szobrot kap? Ő vitte le.

Ez a játék nem fog segíteni. Oda kell állni előbb-utóbb az emberek elé. A miniszterelnök azonban egyelőre bujkál. Az igazság pillanataként meghirdetett eseményen fészkelődve ült, a nem bejelentést meghagyta Matolcsy Györgynek és Navracsics Tibornak. Az egész jelenet csak annyiban volt férfias, hogy – a nagy totál fotókon megszámlálhatóan – összesen négy nő ült a Széll Kálmán Társaság közönségének zsúfolt széksoraiban.

Amit eddig meg lehetett tudni, az valóban nem nőknek való.

1998-ban egyetlenegyszer mégiscsak volt egy kicsit hasonló helyzetben Orbán. Akkor a leváltott szocialista kormány által megígért egyhavi nyugdíjat nem adta oda. Azt mondta a parlamentben, hogy ezt fel lehet dolgozni, mert mi egy nagy család vagyunk, és ha a gyerekek, a dolgos felnőttek kapnak, akkor az idősek szívesen lemondanak arról, ami nekik járna. „Ha úgy tetszik, a család tagjai együtt sírnak, együtt nevetnek.” Most más a helyzet. Bizonyos családok együtt sírnak, mások – remélhetőleg – legalább nem nevetnek.

Nem véletlen, hogy a miniszterelnök arra, ami következik, nem tudja rászánni magát. A saját honlapján nem is beszél a Széll Kálmán Tervről, csak egy előszó erejéig, amely szerint a magyar ember természete szerint szeret a saját lábán állni. Továbbá, ami jön, az a megújulás. Részletekbe nem bocsátkozik. Megújul tehát sok rokkantnyugdíjas, ha rá is jut egy kommandó, hogy visszaterelje, megújul a táppénzes, ha még kevesebb pénzt kap a betegsége mellé, a gyógyszervásárló a pénztár előtt, a 15 évesen az iskolából kiszegregált diák, aki után így legalább családi pótlék sem jár – megújulnak a plusz 15 éves szolgálatban a rendőrök, katonák? Gondolkozni kellene rajta, hogy a balett-táncosokat se engedjék el korkedvezménnyel, a karba még jók lesznek. Olyan nagy család nincs, amely ennyi bajjal még mindig jól járna.

Politikailag sem könnyű a miniszterelnök feladata, mert ha most csak a szegényebbektől lehet elvenni, akkor van mit, tehát nem igaz, hogy az előző kormány csak a népet nyúzta, bár a bankárkormány minősítésnek megfelel a bankok mostani kegyetlen sarabolása. A helyzet bonyolult. A válság hegedő sebeit Orbán Viktor feltépte, és kétségtelen, amerre jár, van gyógyítani való. De már meg kellene mondani, hogy mi vár a feltárt betegre.

Orbán Viktor szerint olyan pillanat ez a mostani, amire nemzedékek óta várunk. Ilyen lehetőség egy nemzedék számára legfeljebb, ha egyszer adatik. Aligha – de egy politikus számára átlagos esetben valóban csak egy. Ha hisz az igazában, ki kell állnia érte.