Az Európai Parlamentben a média helyzetéről szervezett konferenciasorozat jól mutatja, hogy az unió most ébred tudatára annak, milyen veszélyek fenyegetik a sajtószabadságot, s ha nem tesz semmit a saját háza táján, akkor a demokráciáról szóló üzenetei sem érhetnek célba a világ más pontjain. Ezt hangoztatta csütörtökön Aidan White, a Nemzetközi Újságíró Szövetség főtitkára az európai szocialisták és demokraták frakciója által szervezett vitában. Ez már a sokadik eszmecsere volt a héten, ahol a magyar médiatörvényt bírálták képviselők és újságírók. A csütörtöki tanácskozáson Aidan White is a magyar szabályozásra hivatkozott, amely szerinte is ébresztőt fújt Európában, s most a figyelem előterébe került Románia és Bulgária, de Olaszország és Franciaország is. A hozzászólások nyomán a hallgatóságban az az érzés alakulhatott ki, hogy Nyugat-Európa ahelyett hogy magához húzná a kelet-európai új tagállamokat, inkább kezd lesüllyedni az ő szintjükre. A Romániából és Bulgáriából érkezett szakértők a saját médiahelyzetükről festettek igen borús képet, bár az Európai Bizottság egyelőre nem folytat vizsgálatot ezekben az ügyekben. A magyar médiatörvényben ugyanakkor kieszközölt változtatások sokak szerint éppen a szabályozás lényegét nem érintik. Mint Tabajdi Csaba, a magyar szocialista delegáció vezetője kifejtette, a Médiatanács egypártisága benne marad a törvényben, s ez jól érzékelteti a közös európai joganyag gyengeségét.

Kérdés, vetette fel Horváth Gábor, lapunk főszerkesztő-helyettese, vajon a magyar médiatörvény precedenst teremt-e a tekintetben, hogy meddig lehet elmenni a szerződések őreként működő bizottság jogértelmezése szerint. Ez az aggasztó gondolat a hét többi értekezletén is felmerült.

A vitában megszólaltak olasz és francia szakértők is. Lorenzo Consoli, a brüsszeli tudósítók szervezetének volt elnöke új jogszabályokat sürgetett a politikai, gazdasági, média és hirdetési érdekeltségek szétválasztására. Azt kérte a képviselőktől, s nem csak a szocialistáktól, hogy gyakoroljanak erőteljes nyomást a bizottságra, amely szerinte nem eléggé kreatív a szükséges beavatkozás jogi alapjainak fellelésében. Emlékeztetett rá, hogy a bizottság Magyarország ellen hivatkozott először az alapjogi chartára, amely csak nemrég része az uniós alapszerződésnek. Ám ezt csak azért tehette, mert értelmezésében a charta csak az európai szintű jogszabályokra vonatkozik, s miután a magyar kormány az audiovizuális irányelvet ültette át, így beleszólhatott annak folyamatába. De már a Médiatanács összetételébe, kinevezési rendjébe nem, mert az nem része a direktívának. De a bizottság meg sem kísérelte például, hogy figyelembe vegye az EBESZ véleményét, vagy az Európa Tanács emberi jogi egyezményét, illetve a strasbourgi emberi jogi bíróság precedens értékű ítéleteit, holott az EU-országok e másik két szervezetnek is tagjai. Azt javasolta Consoli, hogy az uniós gazdasági együttműködés központi eleméhez, a stabilitási paktumhoz hasonlóan más téren is hasonló módon be kéne tartatni az uniós elveket, hiszen most jól látható: a csatlakozás után vissza lehet lépni a felvételi követelményekből. Aidan White ehhez hozzátette azonban, hogy az EU e tekintetben „bűnös engedékenységet” tanúsított a csatlakozási tárgyalások során, s most ennek issza a levét.

Az bizonyos, hogy a kérdés, s benne a magyar médiatörvény, terítéken marad. Az EP plenáris ülésén a jövő héten újra szavazni készülnek a februárban megfogalmazott, de a magyar törvényi változtatások miatt frissítésre szoruló határozatról, s még a hónap végén újabb konferencia lesz Brüsszelben az európai média helyzetéről.