Nem eszik olyan forrón a kását – reagált lapunknak egy energetikai szakértő a Széll Kálmán Terv rezsidíjakkal kapcsolatos kitételeire. A dokumentum szerint a kormány fontosnak tartja, „hogy legalább a rezsiköltségek ne emelkedjenek az égig. Ennek biztosítására a kormány különböző eszközökkel – hatósági árképzéssel, az extraprofit visszaszorításával – befagyasztja a legfontosabb rezsiköltségeket. 2011. július 1-jéig a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Belügyminisztérium kidolgozza a rezsiköltségek befagyasztását lehetővé tévő szabályozás részleteit”. A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a kormány hasonló indokkal már tavaly július 1-jétől befagyasztotta az áram- és gázdíjakat. Később kiderült, hogy ezt csupán féléves távra értették, így januártól a nagyobb gázfogyasztásra már meg is emelték a lakossági tarifákat. Február elsejétől pedig –mindennemű előzetes bejelentés nélkül – valamennyi áramfogyasztó díja nőtt, mintegy 5 százalékkal.

Más szakértők szerint a nem kormányzati, hanem helyhatósági távhő-, víz- és csatornadíjak – különösen ez utóbbiak – esetenként annak ellenére emelkedtek, hogy Fellegi Tamás szakminiszter e tekintetben önmérsékletet kért a Fidesz-többségű önkormányzatoktól.

Az új kormány az elmúlt háromnegyed évben láthatólag kialakított egyfajta tárgyalási rendet a régóta itt lévő közműcégekkel. Ez ugyan eltér elődjétől, de szerepe semmiképp nem egyszerűsíthető le a multiellenes, fogyasztóvédő szerepre. Az egyeztetések hangulatára a médián keresztüli üzengetésekből nem lehet következtetni. A kormány, illetve az ellenzéki Fidesz egyre inkább elfeledett megszólalásai alapján nem a rezsidíjak befagyasztását, hanem azok radikális csökkentését kellene ígérniük. A másik oldalról pedig, ha az energiacégek tiltakozásai valós vagyoni helyzetüket tükrözték volna, már rég le kellett volna húzniuk a rolót. Habár a nyilatkozatok szerint a kormány és a közműcégek az elmúlt háromnegyed év során nem állapodtak meg semmiben, valószínű az élénk párbeszéd. (Orbán Viktor miniszterelnök tavaly novemberben a HírTV-nek azt mondta: „2011-ben már valószínűleg nem tudjuk befagyasztva tartani a gázárakat”. Ez év elején pedig Koncz László, a Főgáz vezérigazgatója lapunknak már részbeni elégedettségéről adott számot. Ráadásul a kormány a gázés áramáremelést, a helyhatóságok a távhő-, víz- és csatornadíjemelést egyszerűen a „piaci folyamatokkal” magyarázták, noha ezt a hatást szakértők erősen megkérdőjelezték.) Forrásunk eme tapasztalatok tükrében úgy fogalmazott: ez alkufolyamat, melyben egy-egy általános kijelentéssel a kormány csupán megteszi az első tétet. Ezután várják az energiacégek lépéseit, majd időről időre kialakul egy mindenki számára még vállalható árszerkezet.

Habár lapunknak hivatalosan a közműcégeknél sem kívánták kommentálni a Széll Kálmán Terv kitételeit, néhány képviselőjük első reakciója is ezt tükrözi. Egyik külföldi tulajdonos részéről sem reagáltak úgy, hogy – a nemzetközi olajárak, vagyis költségeik látványos emelkedése ellenére – a lakossági árak befagyasztása ellehetetlenítené gazdálkodásukat. Szavaik szerint a kormány előzetesen tényleg nem egyeztetett velük, ellentétben a korábbi árbefagyasztásra, illetve válságadóra vonatkozó bejelentéssel (amikor szintén az előzetes egyeztetés hiányára panaszkodtak). Úgyszintén egységes véleményként körvonalazódott, hogy a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló áramés gázszolgáltatókat nem különösebben foglalkoztatja a végfelhasználói ár szintje. Számukra az ár belső szerkezete, vagyis saját hasznuk az irányadó.

A közhiedelemmel ellentétben magukon a termékeken alig van a szolgáltatóknak hivatalos árrése. Ugyanakkor jelentős összegekhez jutnak a rendszer külön számolt üzemeltetési költségeiből. A február 1-jei, meglepetésszerű áramáremelés szakértők szerint szinte „átfolyt” a szolgáltatókon, és annak hozadéka nagyrészt az állami tulajdonú nagykereskedőnél, az MVM-csoportnál csapódhatott le. A januári gázáremelés haszna egyelőre nem körvonalazódik, még a nagykereskedelmet végző E.ON-nál sem.

A tarifákban sok vitatott tétel szerepel: az áramszámlában külön fizetünk a Vértesi Erőmű és külön a távhőtermelők életben tartásáért. A gázszámlán keresztül pedig szintén külön törlesztjük az E.ON korábbi alkukra visszavezethető, több tízmilliárdos követelését, illetve a Molhoz tartozó stratégiai gáztároló költségeit (utóbbi tétel már duplája az építéskor ígértnek). Az áramcégek idei gazdálkodásában forrásaink szerint a bejelentés nem okozott különösebb feszültséget, mivel költségeiket már nagyjából ismerik. A gázszektor pedig arra vár, hogy a következő lehetséges időpontban, április 1-jei hatállyal Fellegi Tamás hogyan módosítja az árakat.

A Fidesz-kormány láthatólag megelégelte, hogy sok helyi alku nyomán a távhőszektor árrendszere átláthatatlan, ugyanakkor összességében igencsak inflációgerjesztő. Egy törvényjavaslat szerint a jövőben a helyi távhőtarifákat is Fellegi Tamás állapítaná meg. Az iparágra vonatkozó kormányzati jelzések egyre érzékelhetőbb feszültséget okoznak a távhőcégekhez közelebb álló fideszes önkormányzatoknál. Többük – tavaly például Eger vagy Tatabánya, idén Nyíregyháza – a jelek szerint meg is kockáztatják a díjemelést. De Tarlós István főpolgármester is tett már indulatos kijelentést a Főtáv helyzetének védelmében.

Az áramcégek idei gazdálkodásában a kormányzati bejelentés nem okozott különösebb feszültséget